Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Babos Zoltán: Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagyvízhozamai

300 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagy vízhozamai BABOS ZOLTÁN* A közelmúlt évek szeszélyes időjárása néhány egészen rendkívüli méretű nagycsapadékkal is gazdagította rendszeres meteorológiai feljegyzéseinknek immár 90 évet átfogó hosszú sorát. A Bakony északi előterében fekvő Dad körül 1953. VI. 9-én lezúdult példátlanul álló felhőszakadást, amelyet időközben 260 mm nagyságú egynapos csapadékként hivatalosan is igazoltak, több mérsékeltebben szélsőséges nagycsapadék, majd 1957. VII. 12-én az Ipoly menti Letkés határában fellépett 194 mm nagyságú 24 órás felhőszakadás követte. Mindkettő messze túlszárnyalta az ország területén eddig észlelt legnagyobb egynapos csapadékokat. Ehhez a sorozathoz csatlakozott az 1958. VI. 11—13 -i háromnapos országos nagy esőzés, amely a Bakony, Pilis, Mátra és Bükk hegyvidéke felett eddig még nem észlelt arányú csapadékhalmozódást hozott. Az egészen szélsőséges esőzés folyamán a gócpontokban kétnapos (VI.11—-12.) csúcsértékként a Kékesen 288, a bükki Hollóstetőn 282, a Dobogókőn pedig 275 mm csapadékot mértek. A hegyekből lerohanó áradat helyenként az érintett vízfolyásokat is annyira felduzzasztottá, hogy az észlelő vízmércéknél a vízállás meghaladta az addig nyilvántartott legmagasabb értéket is. Érdeklődésre tarthat számot ennek a szélsőséges esetnek a közelebbi vizsgálata azért is, mert a Mátra és Bükk déli oldalán a legújabb kutatások alapján nagykiterjedésű szénvagyon külszíni fejtésére kerülhet sor. A tárgybeli többnapos nagycsapadéknak a Bükk hegység néhány vízfolyására gyakorolt hatásával már foglalkozott a szakirodalom, ezért most csak a Mátra vidékére szorítkozom, ahol akkor a legnagyobb csapadékot észlelték. A Mátra hegység és közvetlen környezetének kereken 1000 km

2 kiterjedésű területe csapadékvizsgálatok céljára alkalmas, mert átlagosan 27 négyzetküométerenként telepített észlelőállomásai ma már elég sűrű csapadékmérő hálózatot képeznek. Ez a főgerinc vonulat közvetlen környezetében még az átlagosnál is sűrűbb. A Mátra előterében a hegységből lefutó főbb vízfolyásokon 1958ban, az országos vízmérce-hálózatba beépítve, öt észlelőhely (Pásztó, Gyöngyös, Nagyfüged, Tarnazsadány és Verpelét), a tanulmányi vízmércék közé soroltán pedig további öt észlelőhely szolgáltat vízállás adatokat. Megjegyzendő, hogy ezek a vízmércék és csapadékmérő állomások részben csak néhány év óta működnek, ezért rövid adatsoraik vizsgálatok céljára csak korlátozottan alkalmasak. Bár a Mátra hazánk legmagasabb hegysége, vidéke csapadék szempontjából viszonylag szegény és elmarad az alacsonyabb Bükk vagy Bakony mögött. Évi csapadéka, 1901—1940. évi * ÉM. Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. átlagban a következő adatokkal jellemezhető (1. táblázat). 1. táblázat Északi oldal Mátraverebély 594 mm Parádfürdő 622 mm Sirok 571 mm Gerincvonulat Kékes 788 mm Galyatető 716 mm Déli oldal Kápolna 538 mm Gyöngyös 532 mm Gyöngyöspata 560 mm Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a magas gerincvonulat esőkben leggazdagabb övezetétől eltekintve a hegység északi oldala és környezete csapadékosabb, mint a szélárnyékos déli oldal. Közelebbi vizsgálatok szerint nyáron az átlagosnál csapadékosabb területeknek 89%-a, ősszel pedig 65%-a a hegység gerincvonalától északra fekszik. Az észak-északnyugati szelek a hűvös, páratelt nedves levegőt a hegység főgerince felé áramoltatják és ezzel kiváltják az északi oldal bőségesebb csapadékosságát. Ezen az oldalon az esővonalak jobban széthúzódnak, míg a déli részen a gerincvonalhoz közeledve egyre erősebben sűrűsödnek. Ez a jellegzetesség a déli oldalon a vízfolyások nagyvízhozamaira is kihat, mert a völgyekben lefelé haladva a gyorsan csökkenő csapadékmennyiséggel együtt a patakok nagyvízhozama is viszonylag jelentékenyen mérséklődik, amit a későbbiekben a jellemző nagy vízi tényező erős csökkenése is bizonyít. A mátrai kisvízfolyások szempontjából különösen a rövididejű nagycsapadékok figyelemre méltóak, mert ezek idézik elő a heves és legveszélyesebb árhullámokat. E tekintetben az utolsó 40 év folyamán előfordult legnagyobb csapadékok számáról az alábbi adatok tájékoztatnak (2. táblázat) 2. táblázat 40 50 mm-nél nagyobb 24 órás csapadékok száma Gyöngyös 10 6 Kápolna 13 7 Kékes 43 22 Galyatető 34 22 Parádfürdő 20 11 Eszerint a hegység főgerinc vonulata körül kereken kétszer annyi nagycsapadék fordult elő, mint a környező előtérben. Ezeknek a nagycsapadékoknak 44%-a csak a gerincvonulat közeli környezetére korlátozódott, a többi az északi vagy déli, részben mindkét oldali előtérre is kiterjeszkedett. Szembetűnő, hogy a hegység északi oldalán nemcsak a csapadék mennyisége, hanem a fellépett nagycsapadékok száma is jelentékenyen meg-