Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási mérleg néhány időszerű elvi és módszertani kérdése

298 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Domokos M.: A vízgazdálkodási mérleg néhány kérdése elérhető legnagyobb megbízhatósággal számbaveszi az ország reprezentatív felszíni és felszín alatti vízkészletét és a vízhasználatainak 1960. évi vízigényeit; ennek alapján jó áttekintést ad vízkészleteink 1960. évi kihasználtságának mértékéről, kimutatja a még jelentős szabad vízkészletekkel rendelkező vízgazdálkodási egységeket, és ezzel hasznos kiinduló alapja a vízgazdálkodás fejlesztése országos mértékű távlati tervezésének. Módszertani szempontból tanulságosak a bemutatott vízmérleg eredményeit szemléltető (kiragadott) mellékletek is. A 4. ábrán a mértékadó felszíni vízkészlet számbavételét tekinthetjük át. Az 5. ábra az 1. táblázat országos összesítését mutatja, részben egyszerűsítve, részben kiegészítve néhány, a táblázattal nem követhető adattal (a felszíni természetes vízkészlet külföldi és hazai eredetű részének elkülönítése, továbbá a táblázatban a felszíni vízkészlet javára könyvelt szenny- és használt vizek vízhasználat-csoportok közti megoszlása és ártalmassági osztályokba való sorolása stb.) * * * A Területi és az Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása során hazánkban több vízmérleg készült. Ezen — még nem teljesen befejezett — munkák tapasztalatainak egy részéről számolt be a tanulmány. A vízkészletgazdálkodás kulcsa, a vízmérleg módszertanának fejlesztése terén kettős feladatunk van : 1. Tovább kell vizsgálnunk a különböző vízmérleg-típusok, köztük az ismertetett összesítő vízmérleg módszertanát, elsősorban az elméleti felépítésük során bevezetett egyszerűsítések (eredő tűrés és vízhozamtartósság összekapcsolása, az adott tartósságú vízhozamnál kisebb vízhozamok időbeli eloszlása, az azonos tartósságú vízhozamok nem egyidejű jelentkezése stb.) hatását, célszerűségüket és alkalmazási körüket mind a napi (operatív) vízkészletgazdálkodásban, mind pedig a vízgazdálkodási távlati tervezésben. 2. A kialakult hazai módszertan és az 1. alatti vizsgálatok eredményeinek felhasználásával építő javaslatokkal, tevékenyen be kell kapcsolódnunk a vízgazdálkodási mérleg egységes nemzetközi módszertanának kialakításába. Ezzel hatékonyan hozzájárulunk az operatív és a távlati nemzetközi vízkészletgazdálkodás megvalósításához. IRODALOM [1] Lászlóffy W. : A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten. Hidrológiai Közlöny, 1963/4. [2] Dégen I. : Az ipartelepítés, az ipari termelés és a lakótelepülések vízgazdálkodási kérdései. Vízügyi Közlemények, 1964/1. [3] Kertai E. : Vízgazdálkodás Magyarországon. Hidrológiai Közlöny, 1963/2. [4] Bözsöny D. : Vízgazdálkodási távlati tervezés. Hidrológiai Közlöny, 1963/6. [5] Dégen I. : Előadás az 1963. évi Varsói Vízgazdálkodási Szimpozionon. Vízügyi Közlemények 1963/3. sz. melléklete. [6] Csermák B. : A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról. Hidrológiai Közlöny, 1963/1. [7] Csermák B. : A vízgazdálkodási tervezés Csehszlovákiában. Vízügyi Közlemények, 1960/3. [8] Centralny Urzad Gospodarki Wodnej : Szezegótowe wskazówki metodyczne dotyczáce opracowania planów regionalnych (wojewódzkich) w zakresie gospodarki wodnej (Kézirat, Warszava, 1963.) [9] Institut für Wasserwirtschaft (IW): Analyse der wasserwirtschaftlichen Verháltnisse der Flussgebiete — Richtlinien für die Bearbeitung (VEB Varlag Technik, Berlin, 1959). [10] IW: Analyse der wasserwirtschaftlichen Verháltnisse der Flussgebiete — Erláuterungen zu den Richtlinien für die Bearbeitung (VEB Verlag für Bauwesen, Berlin, 1961.). [11] Vízerőmű Tervező Iroda (VIZATERV) : Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat (Kézirat, 1954.) [12] Csermák B. : Regionális vízgazdálkodási tervezés. Vízügyi Közlemények, 1954/2. [13] Csermák B. : A regionális tervezésről. VITUKI Beszámoló, 1959. [14] Csermák B. : A vízgazdálkodási Keretterv természeti alapadatairól. VITUKI Beszámoló. 1961. [15] Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI): Területi Vízgazdálkodási Kerettervek. XVII. fejezet : Területi vízmérleg (kézirat, 16.2. 1/ 1961. téma). [16] VITUKI : Vízmérleg a vízgazdálkodás 20 éves tervéhez (tanulmány, 1963). [17] VITUKI : Országos Vízgazdálkodási Keretterv. XVII. fejezet. Országos vízmérleg (kézirat, E. 3.2.1.1/1963. téma). [18] VITUKI : Vízkószletgazdálkodási Évkönyv 1962. (Budapest, 1963.) [19] VITUKI: Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár, Harmadik változat. (Sokszorosított kézirat, Budapest, 1963.) [20] Instytut Gospodarki Wodnej: Bilanse wodnogospodarcze w zlewniach przykladowych (Kézirat, Warszawa, 1962.) [21] Borza D-né : Egyéb vízgazdálkodási kérdések. Vízügyi Közlemények, 1963/3. sz. melléklete. [22] ZsuffaJ. : A vízháztartási vizsgálatok az NDKban, Vízügyi Közlemények, 1960/3. [23] Zsuffa I. : Gondolatok a vízgazdálkodási hosszszelvénnyel kapcsolatban. Hidrológiai Közlöny. 1963/6. [24] Csermák B. : A felszíni vízkészlet meghatározásának módszerei. Vízügyi Közlemények, 1963/3. sz. melléklete. [25] VITUKI : Hidrológiai tanulmány a magyar— román tárgyalások előkészítéséhez (Kézirat, 14.2. 2/1962. sz. téma). [26] Ube.ll K. : A felszín alatti vízkészletek meghatározásának módszerei. Vízügyi Közlemények, 1963/3. sz. melléklete. Einigc akluelle prinzipiellc und methodologischc Fragen der Wasserwirtschafts-Bilanz M. Domokos lm Wissenschaftlichen Forschungsinstitut für Wasserwirtschaft (Budapest) wurden die Wasserbilanzen des Territorialen und Landes- Wasserwirtschaftlichen Rahmenplans zusammengestellt. Die Abhandlung berichtet über einen Teil der im Verlaufe dieser Arbeit verschafften Erfahrungen. Die Abhandlung weist auf Folgendes hin : Die Wasserwirtschafts-Bilanz (kurz Wasserbilanz gennant) ist eine Aufnahme und ein Vergleich — laut irgendeinem System — des in der bestimmten Periode vorhandenen Wasservorrats irgendwelcher wasserwirtschaftlichen Eínheit und der infolge des menschlichen Lebens und ihrer Tátigkeit dieselben belastenden Wasserbedarfe. Die wasserwirtschaftliche Einheit ist ein Gebietsteil, dessen Wasservorrate und Wasserbedarfe in der Wasserbilanz verglichen werden. Eine wasserwirtschaftliche Einheit kann z.B. ein Wasserlauf oder eine Strecke des Wasserlaufs sein, mit ihrem Uferraum oder ohne demselben, irgendein beliebig umgrenztes Gebiet — Land, Einzugsgebiet etc — mit iliren samtlichen Wasserláufen oder mit Ausnahme gewisser Wasserláufe ; ein Stück