Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
7. szám - Domokos Miklós: A vízgazdálkodási mérleg néhány időszerű elvi és módszertani kérdése
Domokos M.: A vízgazdálkodási mérleg néhány ké'rdése Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. 291 Tekintsük ezután a vízkészlet-idősornak a Ati részidőszaklioz tartozó Ki(t) darabját és válasszuk ki ennek a Ati-re vonatkozó d = 1—í)R tartósságú A", (1—Wi ) ordinátáját. Ennek segítségével a második megfogalmazásunk szerinti aktív vízmérlegre az előzővel egyenértékű következő meghatározás adható : Vízmérlegünk aktív, ha a T időszak valamennyi AU részidőszakára Fi = K^-W — Ii^O, ahol fht a vizsgált vízgazdálkodási egység vízhasználatainak (Ati-n belül állandó) eredő vízhiány-tűrése, Ki (1— {,R ) a vízkészletidősor (1 — í>R) tartósságú értéke Zlíi-ben, /, pedig az egység vízhasználatainak vízigénye a Ati részidőszakban. Látható, hogy ha &R = 0, azaz a vízhasználatok nem tűrnek vízhiányt, az első megfogalmazás szerinti eredményt kapjuk, ugyanis KiW - Ki, m !n. Vízmérlegünk mutatószáma ebben az esetben is az F mi n = min (Fi) érték lesz. Ha sok ilyen vízmérleg eredményének összehasonlítása azt mutatja, hogy a vízgazdálkodási egységek valamilyen csoportjánál (pl. valamely ország vízgazdálkodási egységeinél) — elsősorban természeti-földrajzi és gazdasági-földrajzi okok következtében — az F mi n értékek a Ati részidőszakok közül következtesen egyhez vagy meghatározott néhányuk valamelyikéhez tartoznak, vizsgálatunk tovább egyszerűsödik : ekkor ugyanis nem az összes, hanem csak ezen egyetlen vagy néhány részidőszakhoz tartozó Fi,min értékeket kell számítanunk és közülük a mértékadó legkisebbet kiválasztanunk. A hazai vízmérlegek T tárgyidőszaka legtöbbször 1 év. Ezt 1 hónapos Ati időszakokra osztjuk. (Ez a felosztás a hidrológiai adatfeldolgozás rendszere miatt célszerű és a vízigények hónapokon belüli ingadozásának kis mértéke miatt — legalábbis az összesítő vízmérlegek esetében — megengedhető.) Eddigi vizsgálataink szerint a 12 hónap közül reprezentatatív vízmérleggel következetesen augusztusban, szeptemberben (vagy ritkán októberben) mutatható ki a mértékadó Fmin érték ; a hazai éves reprezentatív vízmérlegnek tehát általában elegendő e három hónaphoz tartozó részét elkészíteni. (Augusztusban általában a legnagyobbak a vízigények, a következő két hónapban viszont a vízkészletek a legkisebbek.) A hazai vizsgálatok szerint a mezőgazdasági i>ízhasználatok vízhiány-tűrése általában 20%. Nem határozták azonban még meg, hogy ez az érték évről-évre milyen szélsőségek között ingadozó értékeknek lehet az átlaga. A reprezentatív vízmérleg szempontjából ennek ismerete is fontos volna ; eldöntését a további közgazdasági vizsgálatoktól várjuk. A csak mezőgazdasági vízhasználatokkal terhelt vízgazdálkodási egységek vízkészletének mórtékadó tartóssága tehát 8 0 %v. Ujabban az ipari és kommunális vízhasználatok tűrésének mértékét is vizsgálni kezdték, de számunkra felhasználható végeredményt még nem kaptak. Megjegyzendő, hogy ilyen eredmény nem is várható. Az ivóvízellátás tűrését ugyanis nem gazdaságossági vizsgálatok döntik el : arra kell törekedni, hogy a lakosság indokolt vízigényét mindig kielégítsék. Az ipar vízellátása terén pedig még ha az egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, ez feltétlenül tágabb határok közt változnék, mint a mezőgazdaságiaké. Vannak ugyanis olyan üzemek, amelyek vízhiány esetén nemcsak leállni lennének kénytelenek, hanem berendezésük is károsodna. Más üzemek népgazdasági fontosságuk miatt nem tűrhetnek vízhiányt. Ismét másokat a vízszűke termelésük csökkentésére kény- szerit vagy esetleg csak annyiban érint, hogy fokozott víztakarékosságra — s ezzel esetleg termelési önköltségük átmeneti növelésére —- kényszerülnek. E bizonytalanságok miatt az olyan vízmérlegnél, amelyben a vízigényeket csak a kommunális vízellátás támasztja, valamint annál a vízmérlegnél, amelyben csak ipari üzemek vízigénye szerepel, és ezek tűrése ismeretlen, a vízkészlet mértékadó tartósságául 100%-ot, vagy — a csak vis maior-kónt előforduló szélőségek kizárásával — pl. 99%-ot célszerű felvenni. A mindkét vízhasználó csoport vízigényét tartalmazó vízmérlegek vízkészletének mértékadó tartósságául valamilyen 80 és 99 % közötti értékeket, gyakorlatunkban — figyelembe véve a mezőgazdasági vízfogyasztás általában nagyobb hányadát — 85 %-ot szokás választani. Az elmondottak alapján alakult ki az a hazai gyakorlat, hogy valamely vízgazdálkodási egységnek adott (konkrét vagy reprezentatív) időszakra vonatkozó vízmérlege a következő két részből áll: a) az illető év augusztus havi 83%-os tartósságú vízkészletének az augusztus hóban egyidejűleg lehetséges maximális vízigényekkel való összehasonlítása, b) az év szeptember havi 99%-os tartósságú vízkészletének a szeptember havi kommunális és ipari vízigényekkel való összehasonlítása. Újabb vizsgálatok alapján egyes vízmérlegekben [16], [18] az augusztusi 80%-os és a szeptemberi 97,5 %-os tartósságú vízkészletet tekintik mértékadónak. Gyakran — különösen viszonylag kevésbé iparosodott területek vízmérlegeinél, — előre látható, hogy a két hónap közül melyiknek a vízmérlege lesz mértékadó. Ez esetben a másik hónap vízmérlegét nem szükséges elkészítenünk. A példaként bemutatott országos vízmérleg esetében az előzőleg külön-külön elkészített területi vízmérlegek kimutatták, hogy a TVK-egységeknél nem kisebb egységekre készülő 1960. évi reprezentatív vízmérleg mértékadó eredményét mindenütt az augusztus havi mérlegek szolgáltatták. Ezért elegendő volt az országos vízmérleget augusztus hónapra elkészíteni. A mérlegben a vízkészlet mértékadó tartóssága — az elmondottaknak megfelelően — 85% és ezzel valamennyi vízhasználó csoport augusztus havi vízigényeinek összegét állítjuk szembe. * A különböző vízhasználó csoportok eredő tűrésének bevezetése nagyobb egységek vízmérlegeinél megengedhetőnek látszó, részletesebb vizsgálatoknál azonban igen durva közelítés. E téren figyelemre méltó kísérletnek tekinthető a lengyelországi korszerű vízmérleg-rendszer [20], amelynek lényege, hogy a vízmérleg vízhasználó csoportonként, más-más tűrés ill. tartósság alapulvételével, a csoportok sorrendjét figyelembe véve készül. M
