Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Dr. Hortobágyi T.: A növényi mikroszervezetek gyűjtése és vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. 279 Sampling and Investigation of Floral Micro-Organisms in Fish Ponds By Dr. T. Hortobágyi Doctor of Biol. Sc. Floral micro-organisms in fish ponds may be identified practically with algae, the number of colourless plants in fish ponds being insignificant in comparison to those containing chlorophile. While assimilation on land is accomplished by large flower-bearing plants, in waters it is the minute algae which are the receivers of radiating energy. Their significance in the life of these waters is therefore considerable. Investigations are started with the lifeless environment, the correct knowledge thereof being a prerequisite to the proper interpretation of life in the biotope. A true picture on living organisms cannot be obtained unless samplings are carried out in the correct manner. Several comparative investigations have revealed that the picture obtained by sampling with the help of a plankton net about the quantitative and qualitative conditions of micro-organisms, is a biased one. Immersion sampling is the only suitable method for obtaining correct information on life in subaqueous surroundings. Net sampling is only justified where it is desired to collect one or more large, but still microscopic organisms in numbers exceeding the natural oecurrence. One-half of the material collected is conserved in a 2 % aldoform solution and these samples are stored in the dark in order to minimise fading of coloured organisms. These standardized samples are necessary for the accurate quantitative and qualitative analyses, while live samples facilitate the recognition of organisms, thanks to the possibility of continuous observation of their activity. Live samples may suffer considerable changes in both quantitative and gualitative composition within one or two hours already as a result of the tneirely changed environment. Micro - organisms are concentrated either by sedimentation, or in the centrifuge. Samples should be obtained from a possibly large number of points. Wherever feasible a full water column extending from the surface down to the bottom should be withdrawn from fish ponds. By taking column samples from several points and by homogenizing them, a picture may be obtained about the entire micro-life in the fish pond. Calm days are most suitable for sampling. Samples should be taken at week intervals from the filling to the fish harvest. For a complete picture the knowledge of organisms in the dry bed of the pond is alsó necessary. Determinations should be detailed down to forms, accurate determinations being not only of scientific significance but in many instances organisms of feeble numbers, or showing no multiplication any more are indicative of impending changes in the life of the pond. The micro-organisms are highly sensitive bio-indicators. The results of qualitative analyses can be represented in a circular diagram, but for quantitative analyses star diagrams must be used. For facilitating these investigations reference is made to the literature [1, 3, 4], Könyvismertetés M. Pardé : Az árvizek nagysága a világ különböző részein. (Sur la puissance des crues en diverses parties du Monde) „Geographica". Numero monographico. Zaragoza. 1961. — 22x27 cm. 293 lap, 63 ábra. ,,A folyóvizek hidrológiájának szentelt tanulmányaim kezdetétől nagyon érdekeltek a rendkívüli árvizek. . . mert nagyságuk kétségtelenül alapvetően fontos természeti földrajzi jellemző." Ezekkel a szavakkal kezdi Pardé professzor, az árvizek világviszonylatban egyedülálló tudósa, ezt a hatalmas művet, 40 év fáradhatatlan munkájának gyümölcsét. A 9 apróbetűs lapra terjedő bibliográfia tanúskodik róla, hogy nincs számottevő hidrológiai kézikönyv, egyes országok vagy folyóvizek árvízviszonyait ismertető monográfia és vízrajzi évkönyv — akár franciául, angolul, olaszul, spanyolul, németül, oroszul vagy éppenséggel magyarul jelent is meg, és Európa, Amerika, Ázsia, Afrika vagy Ausztrália vizeire vonatkozzék is, — amelyet ne használt volna fel. A geográfus számára tehát mindenek előtt szinte kimeríthetetlenül gazdag adatforrást jelent Pardé professzor műve, amely földrajzi tájak szerint csoportosítva tartalmazza a nagy árvizek vízviszonyainak oknyomozó leírását. A szerző célja azonban nem az adatok egyszerű összegyűjtése volt. Az árvizek nagyságában megnyilatkozó törvényszerűségeket kutatja, és ez az, ami művét a hidrológus-mérnök számára is érdekessé teszi. Az árvizek tetőző hozama vagy teljes vízszállítása összehasonlításokra alkalmatlan adat. A fajlagos lefolyás sem jobb, hiszen ugyanazon vízfolyás mentén is változik (rendesen csökken) a vízgyűjtőterület növekedésével. A szerző tehát a leggyakrabban használatos árvízképletből, a Q = AY~F~ kifejezésből indul ki (Q az árvízhozam, F a vízgyűjtőterület kiterjedése km

2-ben, és A a vízgyűjtőre jellemző árvízi tényező) azzal a meggondolással, hogy ha ez a képlet valóban törvényszerűséget fejez ki, annak az A tényező földrajzi eloszlásában is meg kell nyilvánulnia. (Egy régebbi előadásomban magam is rámutattam, hogy a helyesen felépített árvízkópletnek ki kell elégítenie a hasonlósági mechanika követelményeit ós így a vízgyűjtőterület nagyságának gyökjel alatt kell benne szerepelnie. Lásd a Mérnöki Továbbképző Intézet 1952/53. évi előadásaiban, 2098 szám.) Nos, az A tényező alakulásában sem éghajlati övezetek szerint, sem a vízgyűjtő nagysága szerint, sem ugyanazon vízgyűjtőn belül, sem az árvíz hóolvadásből vagy esőzésből való származása szerint nem mutatható ki valamilyen szabály. Nem jobb a helyzet az A' = Q/F'l. és A" = Q/F'/t tényezőkkel sem. Hiába a különleges helyi körülményekkel magyarázható rendkívüli árvizek különválasztása is : jelenlegi adatanyagunk alapján nem lehet általános érvényű pontos árvízképletet felállítani. Nem is ez az előre várható negatívum, hanem a tárgyalás közben felvetődő kritikai meggondolások sora teszi Pardé professzor könyvét tanulságos olvasmánnyá. Különösen ,,A vizsgált képletek hibái, érdemei és haszna" c. fejezetben mondottak, ós a „Végkövetkeztetések", amelyben az árvizi mérések szaporítását sürgeti a szerző, és mintegy előremutat a kéziratának lezárása óta a megvalósulás felé közeledő hidrológiai decenniumra. Elgondolkoztató, hogy Pardé professzor gazdag élettapasztalatának ez az összefoglalója nem Franciaországban, hanem egy spanyol egyetem kiadványsorozatának keretében (és ezért nagy késései, számos sajtóhibával) jelent meg. Ügy látszik, mégis csak igaz a közmondás : „Senki sem próféta a saját hazájában." Dr. Lászlóffy Woldemár