Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
6. szám - Dr. Schiefner Kálmán–dr. Gregács Margit: Velencei-tavi vízvizsgálatok közegészségügyi értékelése
272 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. Velencei-tavi vízvizsofálatok közesészsémsyi értékelése ö ö — OJ D R. SCHIEFNER KÁLMÁN — dr G R E G Á C S MARGIT *» A vizsgálat célja A Velencei-tó a Balaton után az ország egyik legkedveltebb nyaraló helye. A tó vizének, valamint közvetlen környékének célszerű kihasználására a Velencei-tavi Intéző Bizottság a Községi Tanácsokkal együttesen készített tervfeladatában számos egészségügyi vonatkozású feladatot is érint. A meglevő települések, valamint a létesítendő üdülők közegészségügyi szempontjainak kielégítése során felmerül: 1. A jelenlegi szennyvízelhelyezés és strandfürdőzés miként befolyásolja a tó vizének minőségét és tisztaságát. 2. A víz fizikai tulajdonságait, kémiai összetételét és mikrobiológiai állapotát a tervezéssel kapcsolatos megoldások mennyiben befolyásolják. 3. Alkalmas-e a tó víz ivó víznyerésre, fürdésre és szennyvíz-elhelyezésre. A Velencei-tó vizének fizikai, kémiai és mikrobiológiai módszerekkel való komplex egészségügyi vizsgálata során 1 éven át 8 alkalommal előre meghatározott mintavételi helyekről történő vizsgálatsorozattal tanulmányozni kívántuk : 1. A szennyezettséget jelző kémiai összetételt; a víz coliszámának, baktériumszámának és az öntisztulásra jellemző mikroszervezeteknek az alakulását. 2. A tavat tápláló patakok vizének kémiai és bakteriológiai alapállapotát. 3. A beömlő szennyvizek szennyező hatását. 4. A tóvíz kémiai alkatrészeinek balneológiai jelentőségét. Irodalmi áttekintés. A vizsgálatok iránya < A tó vizének ilyen széleskörű, egyidőben történt egészségügyi feldolgozására ez ideig nem került sor. Az eddig végzett részletesebb kémiai vizsgálatok eredményeit megtalálhatjuk Sédi [1], Halász [2], Papp[3] ós Donászy [4, 5] munkáiban. A mikroszkopikus faunával Dadai [6] 1897-ben megjelent közleményében találkozunk először. A tó fitoplanktonjának részletes vizsgálatát Halász [2] dolgozta fel 1936-ban. Bakteriológiai ellenőrző vizsgálatokról adatokat Papp [3] munkájában találunk. A helyszíni vizsgálati és a vízmintavételi helyek kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy eredményeinkkel jellemezni tudjuk az egész tó nyílt vizét, valamint a fürdőhelyek, illetve vízbefolyások hatásának kémiai és mikrobiológiai változásait. A 24 mintavételi helyet az 1. ábra tünteti fel a következő részletezés szerint : Velence térségében a strandnál közvetlenül a part mellett, a parttól 100 és 250 m-re. Velence és KisVelence között a nyílt vízből. A kis-velencei fürdőhelyen a part mellett és a nyílt vízből, a parttól 100 és 250 m-re. Kis-Velence és Gárdony között. A gárdonyi strand előtt közvetlen a part mellett és a strand vonalában a parti mintavételi helytől 100 és 250 m-re. A tó közepén Gárdony és Agárd között. Az agárdi strandon * 1962. október 13-án elhangzott előadás. Tihany, Hidrobiológus napok. ** Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest a part mellett, a nyílt vízben pedig a parttól 100 és 250 méterre. A Velencei-tavi Kutatóállomás előtti térségben. A Dinnyés előtti Lángi-tisztásrój ; a pákozdi Fekete vízből ; a Szunyog-sziget előtti csatorna vizéből. Sukoró előtt a nyílt vízből ; végül Sokoró és Velence között a Templom-tisztásról. Egy-egy esetben vízmintát vettünk a Bágyom, Császár, Csontréti-patakok ós a Kajtorcsatorna vizéből is. A mintavételi helyeken minden alkalommal helyszíni vizsgálatot is végeztünk. Meghatároztuk a víz oldott oxigén, szabad szénsav és kénhidrogéntartalmát. Megmértük a vizsgálat időpontjában a víz ós a levegő hőmérsékletét és feljegyeztük a meteorológiai tényezőket is. Vízmintát vettünk laboratóriumi feldolgozásra, kémiai, bakteriológiai és vízbiológiai vizsgálat céljaira. Ezekből kémiailag minden alkalommal meghatároztuk a víz oxigónfogyasztását, összes szilárd alkatrésztartalmát, a nátrium-, kalcium-, magnézium-, vas-, mangán-, hidrogénkarbonát-, nitrit-, nitrát- és ammonium-ionok mennyiségét, valamint a lugosság ós az összes keménység nagyságát. Egyes esetekben vizsgálataink kiterjedtek a víz urán-,jód-,fluor- ós rádiumemanációtartalmának meghatározására is. A bakteriológiai vizsgálatok során meghatároztuk a víz coli-számát ; a baktériumszámot 20 ós 37 C°-on ; és a régebbi szennyezettségre jellemző Clostridiumszámot is. Vízbiológiai vizsgálataink az uralkodó fajok meghatározására terjedtek ki. A meghatározott szervezeteket a módosított Kolkwitz—Marsson féle szaprobionta-rendszerbe sorolva jellemeztük a tóvíz szaprobiológiai állapotát. Nagyobb rendszertani csoportok ós egyes fajok számszerű összehasonlítása alapján időszaki összefüggéseket kerestünk a fizikai és kémiai jellemzők között. Vizsgálatainkat 1960. április 26-án és 27-én kezdtük meg, majd június 14-én ós 15-én, július 19-ón ós 20-án, szeptember 7-én ós 8-án, október 25-én és 26-án folytattuk ; december 13-án és 1961. február 21-én csupán a partmenti mintavételi helyekre szorítkoztunk, majd április 25-én és 26-án ismét teljes vizsgálatot végeztünk. Vizsgálati eredmények értékelése A mintegy 5000 vizsgálati eredményt jelen dolgozatban részletesen bemutatni nem tudjuk. Az eredmények különböző szempontokból való csoportosítása, feldolgozása és értékelése megtörtént [7]. Itt kizárólag a kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatok egészségügyi jellemzőit közöljük. Külön ábrázoltuk a nyílt víztér ós külön a szennyeződéseknek legjobban kitett szabad fürdőhelyek vizsgálati eredményeinek legkisebb, közepes és legnagyobb értékét. A nyílt víz összes szilárd alkatrésztartalma igen nagy. A tó délnyugati, dinnyés—pákozdi részéről kiindulva, az összes szilárd alkatrésztartalom mintegy 500 mg/l-rel emelkedett északkeleti irányban Velencéig. Az oldott sótartalomnak ilyen nagy értékei elérik az ásványvizektől megkívánt töménységet (2. ábra). A víz szerves szennyezettségének mérését lúgos oxigénfogyasztással határoztuk meg. Az észlelt minimumok (12—15 mg 0 2/l) viszonylag nagyok, a maximumok pedig ezeknek több mint kétszeresét tették ki (29—31 mg 0 2/l). A nyílt vizű mintavételi helyek oxigénfogyasztásai között nincs jelentős különbség, a velencei rész felé azonban a szervesanyagtartalom fokozatosan növekedett. Itt mértük a legnagyobb értékeket is (3. ábra).
