Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

264 Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei Végül megjegyezzük, hogy a rendelkezésre álló vízföldtani adatok alapján Nógrád megye területén nagyobb vízmennyiség csőkutas öntözésre való folyamatos kitermelésére csak az Ipoly és a Zagyva ún. teraszvize jöhet számításba. Dr. Rónai András: A tanulmány legnagyobb érdemének tartom, hogy mérnöki oldalról mutatott rá a vízkutatás táji jellegzetességeire, arra hogy a szemcsenagyságnak, hézagtérfogatnak, talajfizikai jellemzőknek a vízbeszerzés szempontjából nem lehet ugyanazon jelentőséget tulajdonítani az ország medenceterületein. Helyeslem a vízkutatásnál a próbaszivattyúzások jelentőségének hangsúlyozását ós azt, hogy azok nem helyettesíthetők —- még kisebb táji körzetekben sem — a vízadó rétegek talajfizikai jellemzőivel. Az ismertetett nógrádi területek, az Ipoly és Zagyva folyók völgye, felszínalatti vizekben általában szegény, hiszen a vízgyűjtők területén nagyrészt andezit és oligocén agyag van a felszínen, tehát olyan kőzetek, amelyeken keresztül a beszivárgás kevés, a lefolyás gyors. Ezért szélsőséges a folyók vízjárása. Az Ipoly az egész Kárpátmedence leginkább torrenciális jellegű folyója. Ez az általános helyzet. De az andeziteket hasadékok és hasadékrendszerek járják át, a tufák egyrésze szintén repedezett és vízáteresztő, a völgyoldalak kavicsteraszai is gyűjtenek vizet, de azok is változó mennyiségben, az általános domborzati és tektonikai helyzettől függően. Érthető, ha a tanulmány szerzője a próbaszivattyúzások alkalmával azonos helyzetűnek látszó tájakon igen különböző vízszolgáltatást kapott még a szemcseösszetételre nézve hasonló rétegekből is. A hozzászólók felvetették, hogy a próbaszivattyúzások eredménye sem mindig megbízható, illetve sokféle mellékkörülménytől is függ, azt is hogy a lényeges kérdésre, az utánpótlódó vízmeny nyiségre, a dinamikus vízkészletre, a próbaszivattyúzások sem adnak választ. Ez igaz. Az utóbbi kérdésekre nem is felelhetünk addig míg a mélységi vizek viselkedésének megfigyelésére nem lesznek ugyanolyan figyelő kútjaink, mint ma vannak a talajvíz figyelésére. Mégis a vízkutatásnak a ténylegesen kitermelhető vízmennyiségek megállapítására kell törekednie s ezt általános törvényszerűségek alapján számos esetben nem lehet megoldani. Az általános törvényszerűségek kutatása mellett azért a vízkutatásban a táji kutatásnak, a helyi jellegzetességek megállapításának van létjogosultsága. Ezért kapcsolódik szorosan a mélységi vízkutatás a geológiával és ezért üdvözöljük ezt a mérnöki előadást a geológia oldaláról, mint olyant, amely közös ügyeink előre vitelében jelentős lépés. VÁGÁS ISTVÁN válasza: Tanulmányom érdeklődést és vitát keltett. Ebből is látható, hogy a felvetett, de korántsem kimerített kérdések megértek a további elméleti és gyakorlati vizsgálatokra, amelyek azonban új módszereket ós a kísérleti tényeken alapuló szemléletet is feltételeznek. Köszönettel tartozom minden kiegészítésért, annál is inkább, mert a befejezett és csalatkozhatatlan elméletek hirdetése sem a tanulmánynak, sem a hozzászólásoknak nem lehetett célja. A kiegészítések zömével magam is egyetértek, hiszen ezekben is a tények elfogulatlan értékelése tükröződik. Tiszteletreméltó az az aggodalom, amellyel a jelenségek matematikai leírására törekvő mérnök óvja tudományának színvonalát a mérési adatok kritikátlan alakalmazásától. Sémákhoz és szabványosított elvekhez azonban még ekkor sem szabad visszanyúlni. A mérnöki tudás tekintélyét nem csökkenti, hanem növeli, ha a mérnök megtanul helyesen ítélni és mérlegelni, ahelyett, hogy merev, csupán behelyettesítésre váró képleteket várna. Könyvismertetés Szviezsényi Zoltán : Budapest, a kétezeréves fürdőváros. (Budapest, 1963., Minerva Kiadó, 71 1. 2100 példány.) A könyv hét fejezetre oszlik. Már az első utal azokra a fontosabb betegségcsoportokra, melyek gyógyforrásaink vizével eredményesen gyógykezelhetek. Helyesen utal arra, hogy egyetlen város sem használhatja több joggal a fürdőváros elnevezést, mint Budapest, ahol a páratlan gyógyvízgazdaság kiváló orvosi intézmények közreműködésével klimatikusan kedvező, ingergazdag környezetben fordítható a gyógyulni ós üdülni vágyók hasznára. ,,A kétezeréves fürdőváros" című fejezetben (IV. fejezet) a főváros fürdőváros múltjáról felsorakoztatott történeti adatok — éppen érdekességük miatt — kiegószítendők volnának még tüzetesebb forrásmegjelölésekkel. E tekintetben a szaktudományok (archeológia, művészettörténet, geológia) szakembereinek konzultatív bevonása egy esetleges — mindenképp kívánandó — újabb kiadás sajtó alá rendezésénél megszívlelendő volna. A nyomdailag is igen sikerült, több mint 60 szépkiállítású képpel gazdagított munkát úgy foghatjuk fel, mint amely a részben már ismert tényen és adatok vonzó összefoglalásával a művelt (de nem kifejezetten „tudományos") olvasóközönség körében kívánja Budapest fürdőváros jellegét kidomborítani, gyógytónyezőinek szóles körében való megbecsülését feleleveníteni. Éppen ezért e munka első, 2100-as példányszáma elégtelennek tűnik, ezért megérdemli egyrészt, hogy dúsított formában újból megjelenjék, és másrészt az állami könyvterjesztő vállalatok részéről kellő propaganda-támogatásban részesüljön. A nagyközönség jólsikerült prospektusainkon, útikönyveinken kívül úgyszólván minden ilyen jellegű tájékoztatást nélkülöz,, bár az igény megvolna rá. A könyv színvonalas, gondosan válogatott ábrái megérdemlik, hogy megszámozva jegyzékbe foglaltassanak s a könyv regiszterrel legyen felszerelve az egyszerűbb tájékozódás érdekében. Kiegészíthető volna ezenfelül olyan szakirodalmi hivatkozásokkal, melyekből a tárgyban bővebb felvilágosítást igénylő érdeklődő és szakemberek' megbízható tájékoztatást meríthetnének. Dr. Bauer Jenő