Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Dr. Szabó László: Leszúróhengeres berendezések a talaj víznyelőképességének helyszíni meghatározására

.Dr. Szabó L.: heszürőhengeres berendezések Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. 245 vizsgálhatjuk. Az itt javasolható módszereket (Lampl—Serf, Naszberg és Terkeszkaja [5] ma még csak szűk körben, árvédelmi töltések víznyelőképessegének meghatározására, vagy vízháztartási vizsgálatoknál alkalmazzák. Az előzők miatt a továbbiakban csak a — gyakorlatban leginkább elterjedt — vízoszloppal működő leszúróhengeres víznyelésmérő berendezések alaptípusainak áttekintésére és alkalmazásuk feltételeinek ismertetésére szorítkozunk. A leszúróhengeres víznyelésmérő berendezések eddig alkalmazott típusai Az eddig alkalmazott leszúróhengeres víznyelésmérő berendezések jellemző adatait és működésük ismertetését [4, 5] ehelyütt nem részletezhetjük. Röviden csak azon berendezések működési elvére utalunk, melyek hazánkban is ismeretesek, vagy alkalmazásuk javasolható. Kezdetben az egy leszúróhengeres készülékek terjedtek el. Ezek alkalmazása igen egyszerű. A vizsgálat végrehajtásakor a fémhengert (vagy hasábot) fakalapáccsal az előírt mélységig (6—20 cm) a talajba verjük. Ezután az üzemelési (az öntözésnél, vagy víztározásnál majd alkalmazandó) vízmélység biztosítása mellett a hengerbe kézi adagolással, vagy pl. Marioííe-palack segítségével töltjük be a szivárgási felületre eső öntözési normát, ill. a víznyelési tényező állandósulásáig folytatjuk a vizsgálatot. Az így meghatározott víznyelési tényező értéke annál megbízhatóbb, minél nagyobb a szivárgási felület. Ezért a kézi töltésű leszívóberendezések közül gyakorlati használatra elsősorban a Szelényi-hasáb javasolható, melynél a beázási felület a legnagyobb (0,25 m

2). A Kopeczky-, Burger- és Fauser-íéle kisebb (0,004— —0,01 m-) keresztmetszetű hengerek alkalmazása inkább talajvizsgálatoknál indokolt [9, 10], Ugyanez a helyzet Bausil, Israelsen ós Kacsinszkij készülékének alkalmazásával is, melyeknél általában változó vízoszlopmagassággal dolgozunk. A szivárgási kísérlet során megkívánt állandó vízszint biztosítása kézi utántöltögetéssel körülményes és nehezen végrehajtható feladat. Pontosabb vízszinttartás biztosítására Müntz [11] és munkatársa Lainé a készülékhez Mariotte-palackot alkalmazott. Ezt a megoldást később más víznyelésmérő berendezésekhez is átvették. A 'Sigmond-féle megoldás, továbbá a nagyobb szivárgási felületet biztosító Aronovici-, Kamenszkij- és Musgrave-féle készülékek működési elve is a Müntz— —Lainé készülékével azonos. Az előző készülékek a kívánt víznívót átlagosan csak 1—2 cm-es pontossággal biztosítják, de a vízjáték szélső esetben (pl. ha a tartály légtere hirtelen felmelegszik) a 10 cm-t is meghaladhatja. A vízjáték csökkentése érdekében Klücsnikov [12] olyan Mariotte-palackos készüléket szerkesztett, melynek külön vízadagoló és külön légvezető csöve van. Blinov készülékénél úszós vízszintszabályozót alkalmazott [13]. Ez esetben az úszó működéséhez legalább 5 cm-es vízmélység szükséges. Szolnoky Csaba úszós tűszeleppel működő berendezésével viszont már 35 mm-es vízoszlopot is 1—2 mm pontossággal lehet tartani. A víznyelési adatok fajlagos értéke a beázási felület nagyságától is függ és azzal fordítottan arányos [7] Ez azzal magyarázható, hogy a beázási felület alatt a vízmozgás csak a leszúróhenger (-hasáb) alsó síkjáig tekinthető függőleges irányúnak, mert ezután a kapilláris erő nagyságától függő mértékben a beázott felület hagyma-alakban kiszélesedik. Az oldalszivárgás adattorzító hatásának kiküszöbölésére szerkesztették a kettős leszúróhengeres berendezéseket. Ezeknél feltételezték, hogy ha a közös tengelyű hengerekben azonos vízmagasságot tartunk, akkor a belső hengerhez tartozó beázási felület alatt a vízmozgás áramvonalai függőlegesek lesznek. A „Tyimirjazev" Mezőgazdasági Akadémia készüléke — mint az 1. ábráról is megállapítható—- tulajdon1. ábra. ,, Tyimirjazev" Mezőgazdasági Akadémia kettősben gerű készülék Ouzypa 7. JJeyxifUAUHdpoebiü npuőop CeAbCK0X03aücmeenHoü AicadeMUU üMenu TuMupH3eea Abb. 1. Doppelzylindergerát der Landwirtschajtlichen Akademie „Timirjasew" A 1 — 2. ábra. A Robinson- Rohwerféle víznyelőképességmérő berendezés vázlata <Puzypa 2. CxeMa npuöopa u3MepumeAn eodonoZAOiqaeMocmu no POŐUHCOH—Poöepy Abb. 2. Schema der Einrichtung zur Messung der Wasser schluckfáhigkeit nach Robinson— Rohtver Alaprajz A-A metszet Tömör tatojtöttés vIzszintmfrő^Lj Fém

hengv x Eredetimszint