Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
6. szám - Dr. Szabó László: Leszúróhengeres berendezések a talaj víznyelőképességének helyszíni meghatározására
244 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. Leszúróhengeres berendezések a talaj víznyelőképességének helyszíni meghatározására* DR. SZABÓ LÁSZLÓ a műszaki tudományok kandidátusa A talaj víznyelőképessége a vízzel telítetlen (háromfázisú) talaj felszínén beszivárgó víz menynyiségét szabályozza. A víznyelőképesség fajlagos értékét víznyelési, vagy beszivárgási tényezőnek (lc t) nevezzük. Ennek nagyságát az egységnyi talaj felületen az időegység alatt beszivárgó vízmennyiség jellemzi. A vízzel telítetlen talaj benedvesedésének törvényszerűségeit ós a beszivárgási tényező meghatározásának elméletét [1] mellőzve megemlítjük, hogy a talaj felszíni beázásakor az átnedvesedett térben három egymástól eltérő tulajdonságú övezetet különböztetünk meg. Felül van az ún. átbocsátó övezet, melyet gravitációs vízmozgás jellemez. Ez alatt van a vékonyabb nedvesítő övezet és a benedvesedés határán az elemi vastagságú nedvesítő felület. Az utóbbiak előrehaladása pulzáló kapilláris jelenség, mely szárazabb talajban jól megfigyelhető. A talaj vízelnyelőkópességét (víznyelési tényezőjét) az öntözendő felületre vezetendő vízsugár, vagy az alkalmazott permetintenzitás és az öntözési időtartam előzetes meghatározásához, továbbá tervezett földmedrű csatornák, víztározók és halastavak kezdeti szivárgási veszteségének becsléséhez kell ismernünk. Vízháztartási vizsgálatoknál a talajvíz csapadókból történő helyi utánpótlódási lehetőségét ós a beszivárgás nagyságrendjét közvetett úton ugyancsak a feltáró fúrások mellett végrehajtott beszivárgási vizsgálatokkal állapíthatjuk meg. Esetünkben a megbízható adatnyerés hidraulikai feltétele az, hogy a víznyelőképesség meghatározásánál az alkalmazott berendezéshez tartozó viszonylag kis felületen fellépő szivárgási jelenség a későbbi nagy felületen jelentkező szivárgás jelenségével a lehetőségig egyezzen. Ezért a vizsgálatot a későbbi üzemelésnek megfelelő vízoszloppal és beszivárgási adottságokkal, valamint lehetőleg egyező vízminőséggel kell végrehajtanunk. A természetes állapotú talaj víznyelési tényezőjét a helyszínen, vagy monolitminták vétele esetén laboratóriumban határozhatjuk meg. Tekintettel arra, hogy a helyszíni meghatározás nemcsak gyorsabb és olcsóbb, hanem általában * A tanulmány a Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízg. Szakosztályában 1960. november 23-án elhangzott előadás alapján készült. megbízhatóbb eredményeket is szolgáltat, a továbbiakban csak a helyszíni eljárásokat ismertetjük. A víznyelőképesség helyszíni meghatározásához alkalmazott berendezések A talaj víznyelőképességét a helyszínen többféle módszerrel határozhatjuk meg. Ezeket a z eljárásokat a módszer sajátságainak figyelembevételével az 1. táblázatban foglaljuk össze [1], A legmegbízhatóbb adatokat megfelelő liziméterekkel nyerhetjük [2], Ezek azonban helyhezkötött és költséges megoldások. Alkalmazásuk feltételei a szakirodalomból ismeretesek [3], A természetes talajfelszínen alkalmazható esőztető berendezésekkel ma még csak elvétve találkozunk [4], Ezen ugyancsak költségesebb készülékek használata inkább csak részletes vízháztartási vizsgálatokhoz javasolható. A vízoszlopos víznyelőképesség-mérést a gyakorlatban leginkább a talaj felszínén, vagy feltáróaknában (gödörben) hajtjuk végre. Azok a módszerek, melyek minden segédeszköz alkalmazása nélkül követlenül a feltáróakna, vagy a felszínen kialakított földteknő vízzel való elárasztásán alapulnak (Boldürev, Federich, Zamarin, Bindeman-módszere [5], a Kosztjakov-féle ,,méteres-barázda" eljárás [6] stb.) a felszínközeli talajrétegek gyakori járatossága és inhomogenitása miatt —- minden jól megalapozott elmélet ellenére — általában kevésbé megbízható eredményeket szolgáltatnak, mint a leszúróhengeres vizsgálatok. Kivételt képeznek azok az eljárások, melyek végrehajtásakor nagy (Dolgov szerint 6 m 2nél nagyobb) felületet kell elárasztanunk. Így pl. kis vízoszlop-magasságú vízborításnál Mados eljárása [7], vagy földmedrű csatornák vizsgálatakor Matsuo és Honmachi japán kutatók módszere, mely tapasztalatunk szerint középkötött talajoknál jól használható eredményeket szolgáltathat. Az utóbbi módszert a szerzők részletesen ismertették [8], A mélyebben fekvő vízzel telítetlen talajrétegek víznyelőképességét furatok segítségével A talaj víznyelőképességc a helyszínen meghatározható Taömqa 1. Memodbi onpedeAenun eodonozjiowaeMOcmu epyHma na MecmHocmu Tabelle 1. Verfahren zur Feldbestimmung der Wasserschluckfdhigkeit des Bodens vízoszloppal esőztetéssel 1. táblázat felszínen aknában furatban liziméterrel természetes felszínen I I henger nélkül egy hengerrel kettős hengerrel súlymóréssel vízöblítéssel súlyméréssel és vízöblítéssel
