Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
5. szám - Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár
* 234 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. NYELVMŰVELÉS Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár (Ismertetés) Akárcsak világszerte, Magyarországon is szükségszerűvé vált s ezért fokozatosan megvalósul a vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás. Valamennyi érdekelt szakintézménynek, vállalatnak stb. megvan a maga vízgazdálkodási felelőse, akinek nemcsak az a feladata, hogy újszerű tevékenységének módszereit kialakítsa, hanem az is, hogy a vízkészlet gazdálkodási szemléletet népszerűsítse és érvényre juttassa az életben. Az újszerű tevékenységnek nemcsak módszertana, nyelvezete is kialakulatlan : kénytelen más területekről szakkifejezéseket átvenni, fogalmakat körülírni, vagy akár egyes használatos kifejezéseknek új értelmet tulajdonítani. A szó-, ill. fogalomalkotást megnehezíti, hogy a példamutató külföldi kezdeményezés is kevés, hiszen a hazai munka a más országokban folyóval egyidőben kezdődött, sőt egyes módszertani kérdések vizsgálatával talán meg is előztük külföldi szaktársainkat. A terminusok részben az alkalmazbtt módszereknek is függvényei, a módszerek viszont országonként változnak. A vízkószletgazdálkodás egységes, szabatos nyelvezetének kialakítása érdekében született meg az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére a Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár. A szótár célja, hogy a hazai vízkészletgazdálkodás leggyakrabban használt szakkifejezéseinek egységes . értelmezését kialakítsa, s ezzel e nálunk is rohamosan tért hódító, fiatal vízgazdálkodási ágazat művelőinek munkáját segítse. A munka 200 címszót tartalmaz, amelyek vagy a) a vízkészletgazdálkodásban újonnan bevezetett, vagy b) a vízkészletgazdálkodásban új értelmezéssel használt fogalmat jelölnek meg, vagy pedig c) a rokontudományoknak olyan szakkifejezései, amelyek értelmezési köre nem bővült ugyan, de szabatos használatukra a legtöbb vízimérnöknek először a vízkószletgazdálkodássaí kapcsolatban van szüksége. A szótár első változata a VITUKI Vízgazdálkodási Osztályán 1962 decemberében készült. A megvitatásain elhangzott ós írásban érkezett bírálatok, javaslatok alapján 1963 februárjában a második, októberében a harmadik változat is megjelent. A Szótár összeállítása időszerű volt ós rendeltetétését —- elsősorban a sokoldalú bírálat, javaslat eredményeképpen — máris betölti, vagyis eredményesen egységesíti a vízkészletgazdálkodásban érdekelt szakintézmények terminológiáját, sőt, e tevékenység első hazai hivatalos kiadványának, az 1962. évi Vízkészletgazdálkodási Évkönyvnek összeállításánál is mintául szolgált. Természetes azonban, hogy a szótár egyrészt a szerkesztéséhez rendelkezésre állott idő rövidsége, másrészt a vízkószletgazdálkodási tevékenység újszerű volta, s ezért gyorsan fejlődő módszertana miatt folyamatos javításra ós bővítésre szorul. Végezetül példaképpen — s egyben talán vitaindításként is — közöljük a Szótár 1963 októberében megjelent harmadik változatának néhány meghatározását : Vízkészletgazdálkodás valamely terület vízkészlete hasznosításának tervszerű szabályozása a vízhasználatok mennyiségi és minőségi követelményeinek leggazdaságosabb kielégítésére, a tározási lehetőségek és a vízvédelem szempontjait is figyelembe véve. Vízkészlet 1. meghatározott tér-részben, adott időpontban található vízmennyiség [m ; l]; vagy 2. meghatározott tér-részből adott időpontban vagy adott tartóssággal, ill. valószínűséggel kifolyó vízhozam [m 3/s]; vagy 3. meghatározott tér-rész határoló felületének kijelölt részén időegység alatt kifolyt (kivett, gazdaságosan kivehető) vízmennyiség, tehát vízhozam [m 3/év]. A magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlat általában a felszíni vízkészletet a 2., a felszínalatt vízkészletet az 1. ós a hasznosítható felszínalatti vízkészletet a 3. alatti meghatározás szerint értelmezi. Felszíni vízkészlet 1. vízfolyásoknál : időben folytonosan változó természetes vízhozamuk ; 2. állóvizeknél : a tómederből hosszabb-rövidebb időegység alatt természetes úton víz alakjában távozó, időben változó vízhozam. A F. mindig meghatározott vízfolyás-szelvényekre vonatkozik. Valamely téridét F.-e a terület valamennyi vízfolyása (a területhatáron levő szelvényében meghatározott) vízhozamának összege. Hogy a hasznosítható felszíni vízkészlethez jussunk, a természetes F.-et a tározott többlettel, átvett' vízzel, valamint szenny- ós használt vízzel növelnünk, az átadott és felsőbb területen lekötött, továbbá a mederben hagyandó minimális vízzel pedig csökkentenünk kell. Felszín alatti vízkészlet 1. (teljes felszínalatti vízkészlet) a laza üledékes kőzetek, valamint a repedóses, hasadókos kőzetek hézagaiban levő vízmennyiség, amelyet a magyar műszaki gyakorlat partiszűrésű-, talaj-, karszt- és mélységi vízkészletre oszt fel. Sztatikus vízkészlet a felszín alatti víznek adott tér-részben, adott időpontban található, a mozgásállapot figyelembevétele nélkül meghatározott mennyisége. Ez dinamikus ós passzív vízkészletre osztható. Dinamikus vízkészlet a felszín alatti vízkészletnek az a része, amely természetes állapotában mozgásban van és részt vesz a természetes hidrológiai körfolyamatban. Passzív vízkészlet a felszín alatti vízkészletnek az a része, arnely természetes állapotában nincs mozgásban és a hidrológiai körfolyamatban nem vesz részt. 2. (hasznosítható felszín alatti vízkészlet) a felszín alatti víz meghatározott tér-rész határoló felületének kijelölt részén időegység alatt (elvileg meghatározott tartóssággal) kivehető része, amelyet vízháztartási ós műszaki gazdaságossági szempontok alapján határoznak meg. Megegyezhet a dinamikus vízkészlettel, de több, vagy kevesebb is lehet annál. (A készlet nagyságának ingadozására vonatkozó adatok híján ós a kószletmeghatározásban szükségszerűen rejlő bizonytalanságok miatt a készlet különböző tartósságú értékeit gyakran az átlagos értékekkel helyettesítik.) Hasznosítható vízkészlet 1. a felszíni vizeknél : az alap (természetes) készletnek a tározásból, szenny- és használt vízbevezetésből, átvezetésből stb. származó többlettel növelt és a más terület számára fenntartandó, más területre átvezetett, élő- stb. vízmennyiséggel csökkentett értéke, tehát az adott területen vagy szelvényben felhasználásra rendelkezésre álló (részben vízhasználatok céljaira lekötött, részben szabad) elméleti (számított) vízhozam ; 2. a felszín alatti vizeknél : valamely területen vagy valamely víztartó egységből a természetes egyensúly lényeges megbontása nélkül gazdaságosan kitermelhető vízhozam. Mértékadó vízkészlet vízkószletgazdálkodási szempontból azonos a kritikus időszak hasznosítható vízkészletével.
