Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Vízkészletgazdálkodási Értelmező Szótár Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 235 Mederben hagyandó víz az a minimális vízhozam, amely elsősorban a vízfolyás élővízforgalmának biztosítása, élővilágának fenntartása érdekében a mederben hagyandó. Mennyiségét részint a szükséges élővíz (1. ott), részint az átadandó víz szabja meg. Bizonyos vízhozam mederben való meghagyásához a felsoroltakon kívül egyéb érdekek is fűződnek, pl. a folyó mellékének növény- és állatvilága, mederfenntartás, hajózás, üdülés, vízisport, természetvédelem stb. támasztotta igények. Élővíz 1. a vízgazdálkodásban : az a minimális vízhozam, amely a vízfolyás természeti adottságai és mindenkori szennyezettsége függvényében általános közegészségügyi (vízbiológiai) érdekből a mederben hagyandó. A hazai gyakorlatban minimális. E.-ként általában az egyes hónapok legkisebb vízhozamainak 75%-ával, nagytávlatban 25%-ával számolnak. — A vízmérleg felállításánál az É. a hasznosítható készlet számításához szolgáló segédmennyiség : egyike a vizsgált vízgazdálkodási egység természetes (alap-) készletéből levonandó mennyiségeknek, amely a lejjebb fekvő egység készletét növelő átvett vízként jelentkezik. 2. biológiai osztályozás szerint : olyan folyó- vagy állóvíz, amelyben magasabbrendű növényi ós állati élet van. Vízszükséglet valamely vízhasználat (üzem) rendeltetésszerű céljának gazdaságos eléréséhez szükséges összes vízhozam vagy vízmennyiség, amelyet az évi, napi és óracsúcsokkal, valamint átlagos értékével jellemzőnk. Összetevődik a vízbeszerzós bázisát terhelő (friss-) vízigényből ós azt nem terhelő egyéb (többszörösen használt, visszaforgatott üzemi- és csurgalék-) vízből. A vízmérlegben ezért általában nem a V., hanem a vízigény szerepel. Vízigény valamely vízhasználat vízszükségletének (1. ott) az a része, amely népgazdasági érdekből előírt, a helyileg szükséges mértékig víztakarókos technológia mellett a vízbeszerzés bázisát ténylegesen terheli. V.-en tehát mindig indokolt vízigényt értünk, azaz olyan vízhozamot v. vízmennyiséget, melyhez az engedélyezett vízhasználatnak meghatározatlan időre előjegyzett joga van. Tűrés a vízkészletgazdálkodásban valamely vízhasználat adottságai (rendeltetése, helye, népgazdasági súlya stb.) által meghatározott, a biztonság előírt mértékével rokon mérőszám. A T. alsó határérték, éspedig a) a vízkorlátozás nélküli időszakoknak meghatározott időszak (év, idény stb.) hányadában kifejezett •(tartósságjellegű), vagy. b) a vízkorlátozás idején is kiszolgáltatandó minimális vízhozamnak a vízigény hányadában kifejezett alsó határértéke, amelynek el nem érése esetén a vízhasználat célja meghiúsul, ill. gazdaságossága nem szavatolható. A mennyiségi előírásokhoz hasonlóan az adott vízhasználat vízminőségi követelményei is az egyes jellemzők tűrési határértékeivel adhatók meg. A T. vízgazdálkodási tervezéseknél meghatározza a megkövetelt biztonság mértókét. Vízmérleg 1. (hidrológiai vízmérleg, vízháztartási mérleg) a vízháztartás alakulását kifejező egyenleg. Mindig meghatározott időszakra (pl. év, átlagóv stb.) és meghatározott helyre (pl. vízgyűjtőterület, talaj vízréteg, légkör) vonatkozik és ennek megfelelően más-más tagok szerepelnek, vagy jutnak túlsúlyra benne. 2. (vízgazdálkodási mérleg) meghatározott vízgazdálkodási egységen (területen vagy folyószakaszon), meghatározott időpontban vagy időszakban az emberi felhasználásra meghatározott valószínűséggel rendelkezésre álló felszíni, vagy felszín alatti vízkészlet (1. Hasznosítható vízkészlet) és az azt terhelő, meghatározott valószínűségű vízigényeknek egybevetése. A V. mértékegysége m

3/s vagy m

3. A mérlegelés eredménye a vízgazdálkodási egység vízkészlete kihasználtsági százalékának megállapítftsa vagy vízfölösleg, ill. hiány kimutatása. Készülhet a mindenkori megíevő állapotra és meghatározott jövőbeni időpontra, ill. időszakra is (1. Jelenlegi-, Távlati- és Nagytávlati vízmérleg). — A V. jellemző számait területileg és hossz-szelvény szerűen (1. Vízgazdálkodási hossz-szelvény) is szokták ábrázolni. Jelenlegi vízmérleg a mindenkori jelenlegi ill. közelmúltbeli állapotra felállított vízmérleg. A szembeállított tótelek közül a vízkészlet lehet sokévi (tehát a vizsgált időszakénál lényegesen hosszabb) adatsorból levezetett, meghatározott tartósságú érték, vagy a vizsgált időszak meghatározott tartósságú értéke. A vízigények a vizsgált időszak tényleges adatai. A J. célja elsősorban a fejlesztési lehetőségek, ill. a kiküszöbölendő hiányok felderítése. Távlati vízmérleg a távlati (keret-) tervezés időszakán belül valamely jövőbeni időpontra felállított vízmérleg (1. Vízmérleg). Általában a jelenlegi vízmérleg alapján készül a vizsgált időpontig várható fejlődés okozta változások, továbbá a vízgazdálkodás ós más népgazdasági ágazatok közti kölcsönhatások figyelembevételével. Á T. célja egyrészt a vizsgált időpontig megvalósítani tervezett vízgazdálkodási és a vízgazdálkodást érintő beruházások realitásának ellenőrzése vízgazdálkodási szempontból, másrészt iránymutatás a tervidőszak utáni, nagytávlati időszakra (1. még : Nagytávlati vízmérleg). Nagytávlati vízmérleg a távlati vízmérleghez (1. ott) hasonló, azonban a kerettervezési időszak utáni időpontra készülő, tehát jórészt feltételezéseken alapuló, távprognózis jellegű vízmérleg. Célja a nagytávlati elképzelések vízgazdálkodási realitásának ellenőrzése. Megbízhatósága erősen korlátozott, ennek ellenére a különböző vízmérlegek közül éppen ez a vízmórlegfajta vehet részt a legnagyobb súllyal a népgazdaság fejlődésének alakításában. Vízgazdálkodási hossz-szelvény valamely folyó (szakasz) vízgazdálkodási mérlege elemeinek hossz-szelvónyszerű ábrázolása. Domokos Miklós Az Akadémiai Bizottság a legszívélyesebb üdvözletét és elismerését tolmácsolta Dr. Németh Endre egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora részére abból az alkalomból, hogy a közelmúltban megjelent a „Hidromechanika" c. műve. Ez a hatalmas hézagpótló munka — amely már eddig is több, neves külföldi tudós elismerését váltotta ki — Németh professzor több évtizedes tanári, kutatói működésének eredményeit foglalja össze, a hazai vízépítési tudományok hatalmas eredményét képviseli, ezért az Akadémiai Bizottság jegyzőkönyvileg fejezi ki köszönetét Németh professzornak. V. N. I. A Magyarhoni földtani Társulat Mérnökgeológiai Szakcsoportja február 25-én vitaülést rendezett ,,Geofizikai vizsgálatok alkalmazása a mérnöki gyakorlatban" címmel. Bevezető előadást tartott : Posgay Károly és Szabadváry László. * A Hidrológiai Társaság Nyíregyházi Csoportja február 27-én előadóülést tartott, amelyen dr. Öllös Géza a munkaárkok vákuumkutas víztelenítésére vonatkozó laboratóriumi vizsgálatait mutatta be. Ezt követően ,,Bulgáriában mérnök szemmel" című vetítettképes ismertetést tartott.