Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Dr. Kozák Miklós–Sváb János: A magyarországi hallépcsők üzemi tapasztalatai

Kozák M.—Sváb J.: A magyarországi hallépcsők Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. 219 1. kép. A békésszentandrási hallépcső alvizi bejárata, a halcsapda leengedése Bild 1. Unterwasserseitiger Eingang des Fischpasses bei Békésszentandrás, Ablassen der Fischfalle III. 1. Downstream port of the fish ladder at Békésszentandrás, lowering of the fish trap b) Az új válaszfalakra alul 25 X 30 cm-es búvó, felül pedig 25 X 20 cm-es bukó nyilás készült olyan hidraulikai meggondolással, hogy annak vízhozamtényezője minimális legyen (halvándorlás, a halakra ható hidrodinamikai ellenállás szempontjából ugyanis ez a kedvező). c) Mivel a duzzasztási szint 40 cm-rel megemelkedett, kettővel növeltük a medencék, illetve válaszfalak számát. Ezt úgy értük el, hogy a hallépcső felső végén levő ideiglenes elzárás hornyaiba egy új válaszfalat építettünk (a legutolsó medencét kettéosztottuk). A rácszsilipet is válaszfalnak képeztettük ki oly módon, hogy alsó részébe egy búvónyílást tartalmazó betétet építtettünk be. d) Az ily módon elkészített válaszfalak koronaszintjét szintezéssel állítottuk be (22 cm-es vízszintkülönbséggel). e) A halvándorlás megállapítása céljából dróthalcsapdát terveztünk és építtettünk (2. kép). Ennek felszerelése céljából a 3-as és 23-as medencék válaszfalán vezető síneket helyeztünk el. Még a hallépcső víztelenítésekor megállapítotuk, hogy az annak felső végét lezáró rácszsilip nem tölti be szerepét, mert nem vízzáró és így leeresztésekor a medencék nem vízteleníthetők. Az is sok kellemetlenséget okozott, hogy a hallépcső bejárati részén sem zsilip, sem az ideiglenes elzárás célját szolgáló betétgerenda hornyok nem voltak. Mindezek a körülmények igen megnehezítették a hallépcső víztelenítését. A fenti munkálatok eredményeképpen a békésszentandrási hallépcső 1963. év tavaszán üzemképes állapotba került. b) Halvándorlási vizsgálatok A hallépcsőn keresztüli halvándorlás fotocellás halszámláló berendezés, vagy pedig halcsapda révén állapítható meg. Amint az a későbbiekből kiderül, a fotocellás berendezés amellett, hogy költséges is, tapasztalataink szerint nem alkalmas a halvándorlás tényének megállapítására (lásd később), ezért a Tanszék által tervezett halcsapdát használtukkép). Ez a halcsapda 3 főrészből áll : a kosárból, a bejárati nyílást rugós tűkkel záró nyílásrendszerből (2. ábra), és a leeresztő rúdazatból. A halcsapda leglényegesebb része a tűkkel felszerelt szájrésze, ami 3 mm vastag, központi tengelyre erősített, egymástól 3 cm távolságra elhelyezett görbített acéltűkből áll. A két függőleges tengelyt rugó húzza vissza eredeti helyébe, miután a tűfelületek között hal haladt keresztül. Az intenzívebb halvándorlás az ívási időszakra (IV. hó 15—VI. hó 15) esik. Ezt azonban nagymértékben befolyásolja a gátak kezelése és a mindenkori vízviszonyok. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy az ívási időszakban Békésszentandráson a gát kezelése a lehető legkedvezőtlenebb volt : vízátbocsájtás a hallépcső bejárati nyílása felőli gáton volt, míg az ellenkező oldali gátszerkezeten ugyanekkor vizet nem bocsátottak át. Ennek eredményeként a gát alatt átsurranó nagysebességű folyadéksugár szinte elsöpörte a hallépcsőbe bejutni szándékozó halakat. Sajnos, a gátkezelőségen nem volt olyan kezelési utasítás, amelyik 2. ábra. A halcsapda bejárati része Abb. 2. Eintrittsöffnung einer Fischfalle Fig. 2. Entrance part of the fish trap 2. kép. Halcsapda Bild. 2. Fischfalle III. 2. Fish trap