Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

5. szám - Dr. Kozák Miklós–Sváb János: A magyarországi hallépcsők üzemi tapasztalatai

220 Hidrológiai Közlöny 1964. 5. sz. Kozák M.—Sváb J.: A magyarországi hallépcsők 3. kép. Áramlási viszonyok a békésszentandrási hallépcső alvízi bejáratánál a jobboldali gátszerkezeten való vízátbocsátás esetén Bild 3. Strömungsverháltnisse beim nnterwasserseitigen Eingang in dem Fischpass bei Békésszentandrás, falls das Überschusswasser über den rechtsufrigen Wehrverschluss abgelassen wird III. 3. Flow conditions at the downstream port of the Békésszenljandrás fish ladder with release over the righthand gate a gátszerkezet kezelését az ivás idejére külön szabályozta volna, pedig nyilvánvaló, hogy megfelelő gátkezeléssel nagymértékben befolyásolható a halvándorlás egész folyamata. Azt már kezdetben is többízben megállapítottuk, hogy az 1—5 (nyitott) medencékben gyakran látni halakat szabad szemmel is. Legelőször a 3-as medence válaszfalára szerelt síneken engedtük le a halcsapdát. 15 perc múlva felhúztuk és 2 db 25 dkg-os halat találtunk benne és egy 75 dkg-os pedig a tetején feküdt. Ezután éjszakára lent hagytuk a csapdát, de reggelre a szájnyílás tűrendszerét széttörve találtuk. Ez csak úgy történhetett, hogy a csapdába bejutott halak törték azt szét. (Ekkor a tűrendszer még csak 2 mm-es acéldrótból állt, és ezután cseréltük azt ki 3 mm-esekre.) Az 1963. év nyarán az ívási időszak után végrehajtott 3 napos ellenőrző kísérletünknél a csapdával fogtunk 13 db halat, melyből 7 db harcsa (0,5—1 kg-osak), 1 db süllő (0,5 kg-os) és 5 db ponty (0,3 kg-osak) volt. Ezzel a vizsgálattal megállapítottuk, hogy az alsó medencékbe a halak bejutnak és hogy a halcsapda alkalmas a halak megfogására. Nyitott kérdés maradt azonban még, hogy a halak vajon végig jutnak-e mind a 22 db medencén, vagy csak az alsókat használják ? Ekkor az ívási időszaknak már vége volt, és így a kérdésre csak a jövőben kaphatunk egyértelmű választ. Ennek ellenére megvizsgáltuk, hogy vajon a halak képesek-e végighaladni mind a 23 db medencén, mivel a medencék közötti átlagos 22 cm-es (igen magas) vízszintkülönbség 20—25 cm között ingadozik. Ezt a kísérletet folyami halakkal hajtottuk végre a következők szerint. A hallópcső bejárati nyílását hálóval lezártuk és a halcsapdát felszereltük a 15. sz. medencére. Ekkor folyami halakat helyeztünk a 2. sz. medencébe. Kb. 1 óra múlva egy harcsa már feljutott a halcsapdába. Ezután alulról felfelé haladva hálóval hajtottuk a halakat felfelé és 2 db hal újból bejutott a halcsapdába, míg a többit hálóval fogtuk ki a csapda előtti medencében. Ez a megfigyelés természetesen nem lehet egyenértékű az ivás idejének megfelelő körülményekkel, amikor a halak életfenntartási ösztöne szinte teljesen megváltoztatja a halak természetét. Mint figyelemre méltó körülményt jegyezzük meg, hogy a Tanszék javaslata alapján egy olyan oldal-réses búvónyílást kísérleteztünk ki (és egyet be is építettünk kísérletképpen), amelynek jellemzője, hogy a különleges oldal-rések miatt vízhozam tényezője eredetihez képest 0,8. Ez más szavakkal így fogalmazható meg : az oldal-réses búvónyíláson ugyanaz a vízhozam mintegy 1,5-szer nagyobb nyomómagassággal tud csak átjutni, ami a halakra ható ellenállás szempontjából igen kedvező. Az elmúlt évi vizsgálataink eredményeként 1. A békésszentandrási hallépcső újból üzemképes lett ; 2. Sikerült olyan halcsapdát szerkesztenünk, amelyik teljes mértékben alkalmas a hallépcsőn közlekedő halak megfogására ; 3. A hallépcsőn haljárás van és a halak a nagy vízszintkülönbségek ellenére fel tudnak jutni az alvízből a felvízbe. (Ezt az utóbbi állítást azonban a jövő évi vizsgálatok fogják egyértelműen eldönteni). 2. A tiszalöki hallépcső a) A hallépcső állapota és üzembehelyezése. A tiszalöki vízlépcső medencesoros, 72 db medencéből álló hallépcsőjét, a duzzasztóművet és a vízerőtelepet elválasztó hosszú terelőpillérben építették meg (3. ábra). Az 1—22 medencék nyitottak, a többiek zártak, melyeket 3 db világító akna világít meg. A lí db medencéből álló hallépcső a 7,2 m-es vízszintkülönbséget egyenletesen osztja el, s így a szomszédos medencék közötti vízszintkülönbség 10—10 cm. A válaszfalakon alulról 25 X 30 cm búvó, felül pedig 20 X 30 cm-es bukónyílás van. Változó duzzasztási szintek esetén a hallépcsőn különböző értékű vízhozam folyt volna keresztül. A vízhozam szabályozása céljából a 6. és 7. medencék közös válaszfalára egy úszódobos automata tiltót építettek. A hallépcső bejárati- és kijárati nyílásának lezárására tiltókat terveztek, de azok nem épültek meg. A 22. sz. medence alsó búvó nyílásának lezái'ására külön egy kézi tiltót építettek. A hallépcsőt a duzzasztóművel egyidejűleg 1955 nyarán helyezték üzembe. 1959-ben kezdődő vizsgálataink időpontjában azonban a tiszalöki hallépcső üzemképtelen volt. Ennek okai a következők voltak : az automata tiltó elsüllyedt, leszakadt ós így az általa zárandó, mintegy 20 dm

2-es nyiláé felületen olyan nagy vízmennyiség zúdult az l-esből a 6-os medencébe (kb. 250 1/sec-al több), ami — a medencékben kialakuló nagy sebességek következtében — lehetetlenné tette a hal vándorlást, továbbá — és talán ez akadályozta legjobban a halvándorlást — a hallópcső felső 20 medencéjében igen sok szemét (kb. 2 m

3) gyűlt össze, ami több medencénél teljesen eltömte az alsó búvó-