Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Dr. Gerle György: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás kapcsolatai

182 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Gerle Gy.: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás öntözéses gazdálkodás lehetőségeit ós közös vélemény alapján állapítják meg a vízkivétel gazdaságosságát, és az e célra alkalmas tározók helyét. Ebben az esetben tehát az adott kérdésben legfontosabb két ágazat összekapcsolja a tudását és tervező tevékenységét — anélkül azonban, hogy a vízkivétel folytán a többi ágazatban bekövetkező gazdasági hatásokat mérlegelhetné. A népgazdaság — sőt ezen kívül a KGST keretei között kialakuló nemzetközi munkamegosztás — távlati igényeinek megfelelően ugyanis — többek között — számos olyan vízigónyes ipari üzemet kell az országban elhelyezni, amelyek a gazdasági hatékonyság szempontjából megelőzik a mezőgazdaság igényeinek kielégítését, és telepítésük gazdaságosságát a hidrológiai adottságokon kívül számos más tényező esetleg azokat nagyobb nyomatékkal befolyásolja. Számos esetben pedig a népesség települési viszonyai — annak figyelembevételével a legkedvezőbb távlati településhálózati rendszer kialakításának lehetőségei — olyan területeken kívánják meg az öntözéses gazdálkodás bevezetését, ahol az a vízgazdálkodási és mezőgazdasági összefüggések kizárólagos vizsgálatával nem látszik gazdaságosnak. így pl. lehetséges — ós elő is fordul — hogy egyes ipari körzetekben — ahol az öntözés ráfordításai viszonylag kisebb mezőgazdasági termelési értéket tudnak biztosítani — az öntözéses gazdálkodás bevezetése mégis gazdaságosabb mint más helyen, tekintettel arra, hogy a nagyszámú ipari és egyéb népesség közvetlen ellátásához szükséges mezőgazdasági termékeket a „gazdaságosabban öntözhető" területekről csak olyan szállítási többletköltség árán lehet biztosítani, amely népgazdasági szinten már meghaladja a gazdaságosabban öntözhető területen elérhető többlet-eredmény értékét. Hasonló torzulások állhatnak elő a „gazdaságosabban öntözhető" területek előnyben való részesítése esetén, ha ezáltal más — viszonylag elmaradott ós munkaeszközökkel egyelőre más módon gazdaságosan el nem látható — területek munkaerő tartalékait nagy gazdasági áldozatok árán az öntözés-révén több munkaerőt igénylő területekre kellene áttelepíteni. Nyilvánvaló tehát, hogy a vízgazdálkodás általában nem közvetlenül, hanem közvetve hoz „hasznot" a népgazdaság számára. Bármely vízgazdálkodási létesítmény közvetett hatása azokon a más ágazatokhoz tartozó — létesítményeken és területfelhasználási módokon keresztül érvényesül, amelyek összességét a regionális tervek rendezik el. Általában ezek a hatások sem közvetlenül az adott területi egységben letelepített létesítmériyek hasznában jelentkeznek, hanem igen bonyolult és sokrétű áttátelek útján jelennek meg a nemzeti jövedelemben. Kimutatásuk csak részletes, regionális input-output elemzés útján lehetséges, aminek a módszereit csak most kezdjük bevezetni a gyakorlatba. 6. A regionális tervezés területi egységei Röviden ki kell térnem a regionális tervezésben alkalmazott régiók fogalmának magyarázatára is. A vízgazdálkodás szakemberei ugyanis nem egy helyen juttatták kifejezésre azzal kapcsolatos aggályukat, hogy a hazai regionális tervezésben alkalmazott régiók száma, nagysága, lehatárolása erősen eltér a vízgazdálkodási körzetekétől. A területi bontás : a gazdaságföldrajzi rajonok, a regionális tervezésben alkalmazott régiók és alrégiók, a vízgazdálkodás — és általában minden gazdasági ágazat — körzetei, továbbá az államigazgatás területi egységei — összeegyeztetésének kérdései egy önálló tanulmány kereteit is meghaladnák. Ezért a problémakörrel itt csak nagyon vázlatosan foglalkozom. A társadalmi és gazdasági funkciók (a termelés, az ellátás, a gazdálkodás minden fajtája, az igazgatás stb.) térbeli rendszere az anyag és személyszállítás terén óriási társadalmi munkaráfordítást (költségek és időveszteség formájában) ró az emberiségre. A területi munkamegosztás és ennek gerince — a településhálózat megfelelő térbeli rendszerének kialakítása —igen nagy — az összes társadalmi munka jelentős hányadrészét kitevő — megtakarításokat hozhat létre. A regionális tervezésben alkalmazott bontás ennek optimumára törekszik. A magyar regionális tervezés ben kialakított régiók és alrégiók a racionális távlati településhálózat központi szerepkörű településeinek célszerű vonzáskörzetei, amelyek főként a népesség mindenirányú ellátottságának és a dolgozók inga-vándorforgalmának szempontjából meghatározó jellegűek. A népgazdasági tervezés a termelés specializációjának megfelelő, a gazdasági tervezés szempontjából viszonylag egységesen kezelhető körzetek kialakítására törekszik. A vízgazdálkodás körzetei tuajdonkóppen a vízgyűjtőterületek által meghatározott egységek, de ezeknek az optimális határai is függenek attól, hogy a vízgazdálkodás melyik ágazatának követelményei szerint állapítják meg azokat. Az államigazgatás az igazgatás szempontjainak megfelelő területi rendszer kialakítására törekszik. Minthogy azonban az igazgatás rendszere felépítmény a gazdaság alapvető szerkezetón, feltehető, hogy térbeli munkamegosztása a gazdaság térbeli szerkezetének kialakulását egy bizonyos távlatban követni fogja. A sokféle területi rendszert különböző hivatalos, tudományos és szakmai szervek és egyes szakemberek a maguk sajátos szempofltjai szerint a körzetbeosztás számos további változatával egészítették ki. Mindezekből egyeztetés, összecsiszolás útján nem lehet egy minden igényt egyformán kielégítő - beosztást létrehozni. Éppen ezért az Országos Távlati Tudományos Kutatási Munkaterv súlyponti kutatási feladatként tűzte ki a célokat leginkább kielégítő beosztás, ill. beosztások kidolgozását. Az ország régiókra való felosztásának és a körzethatárok megállapításának is legfontosabb eszköze: a gazdasági hatékonyság vizsgálata. Minden ágazat olvan körzetbeosztásra törekszik, amelyen belül a maga sajátos feladatait a legkisebb ráfordítás árán tudja biztosítani. Minthogy azonban minden ágazat feladatai területileg összefüggnek a többi ágazat feladataival, kívánatos egyetlen olyan körzetbeosztás kialakítása, amelynek keretei között minden ágazat a maga feladatait egy általános, közös optimum feltételei mellett tudja megoldani. A különböző ágazatok gócpontjai : az ipari üzemek, az iskolák, a mozik, a kórházak, a vasúti állomások, a vízművek stb. szükségszerűen a településekben kapcsolódnak egymáshoz — ezért a településhálózat tervszerű távlati rendszerére kell felépíteni azt az összefoglaló körzetbeosztást, amely valamennyi ágazat területi munkamegosztását összességében a leghatékonyabban biztosítja. Kétségtelen, hogy mindegyik ágazat mindenfajta körzetbeosztás keretei között képes működni. Főként a működésükkel kapcsolatos ráfor-