Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
4. szám - Dr. Gerle György: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás kapcsolatai
Gerle 1 Gy.: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. 181 nálók területi elhelyezkedése igen sok termékfajtánál nem lényeges a termelés és elosztás hatékonysága szempontjából. Az ipari termelőerők telepítése természetesen ezekben az esetekben is csak az előzőkben már vázolt feladatokkal együtt, azokkal egységes kapcsolatban oldható meg. A vízgazdálkodás és a többi szolgáltató ágazat (közlekedés, energiagazdálkodás stb.) esetében azonban az igények is szigorúan helyhez kötötten merülnek fel. Nem általában kell bizonyos mennyiségű vizet szolgáltatni, hanem meghatározott helyeken, az ott meghatározott minőségben és mennyiségben. Ezt az igényt semmiképpen sem lehet a településhálózat jelenlegi állapota és fejlődési irányzatának extrapolálása útján meghatározni, hiszen a településhálózat eddigi — a legutóbbi időkig viszonylag spontán — fejlődésének további tűrése már rablógazdálkodást jelentene a területekkel, az ellátási intézményekkel, a közlekedési hálózattal, a munkaerővel, a beruházási és üzemeltetési költségekkel. A vízgazdálkodás távlati fejlesztési terve is csak akkor lehet helytálló, ha a - maga sajátos hidrológiai, hidrogeológiai, földrajzi alapjai mellett — a minden ágazat ésszerű fejlesztési lehetőségeit összegező regionális tervtanulmányokra is támaszkodik. Még inkább vonatkozik ez a regionális rendezési tervekre, amelyek már a konkrét fejlesztési feladatok térbeli elrendezését hangolják össze. Ez a regionális tervfajta tulajdonképpen az ágazatok sajátos regionális terveinek összesítése és egyben azok helyesbítése is. Magában foglalja az ágazatok fejlesztésének minden terv-elemét, mégpedig a többi ágazat minden tervelemével térbeli elrendezés és műszaki kapcsolatok szempontjából összehangolt formában. Külön figyelmet érdemel a regionális tervezés időtávlata a vízgazdálkodás vonatkozásában. A vízgazdálkodás ugyanis más ágazatokénál hosszabb távlatú fejlesztési tervek kialakítására képes, minthogy a természeti adottságok már ma is kellő biztonsággal meghatározzák a ma előrelátható legnagyobb távlatban megvalósítandó egyes vízgazdálkodási létesítmények : duzzasztóművek, csatornák, védőművek stb. műszaki szempontból kívánatos helyét. E létesítmények közül egyesek megvalósítása a most induló hosszútávlatú népgazdasági terv időszakában még nem indokolt, nem eléggé gazdaságos, vagy nincs rá fedezet. Ha nem volna olyan tervfajta, amely a népgazdasági tervezést megelőzően mindenfajta ágazat ésszerűen előrelátható létesítményeinek potenciális helyét rögzíti, azokat esetleg más célokra beépítenék és így — amikor megvalósításuk már sürgetővé vált —• az nem, vagy csak igen nagy gazdasági áldozatok árán lenne lehetséges. 5. A gazdasági hatékonyság regionális szemlélete A vízgazdálkodási tervek résztvétele a regionális tervezés szintézisében nagymértékben kiszélesíti azok társadalmi és gazdasági hatékonyságát. Egy-egy — valamely konkrét igénv kielégítésére előirányzott — vízgazdálkodási létesítmény az előirányzottnál sokkal szélesebbkörű és többfajta igény kielégítésére lehet alkalmas, ha az ágazatok területi összehangolása során vizsgálat tárgyává teszik a létesítésével valamennyi ágazat számára megnyíló lehetőségeket. A regionális tervekben kialakított kapcsolatok lehetővé teszik a vízgazdálkodási beruházások gazdasági hatékonyságának az ágazati ^ értékelésnél magasabbrendű, népgazdasági szintű, objektív értékelését is. Ez lénvegbevágóan megváltoztatja azoknak a gazdasági mutatóknak ezideig viszonylag alacsony értékeit, amelyek nagymértékben akadályozták, hogy a vízgazdálkodás a jelentőségének megfelelő arányban részesüljön a korlátozott mennyiségű beruházás összkeretből. A vízellátás esetében például : a) A víz használati értéke gyakorlatilag a kitermelt víz segítségével más ágazatokban előállított termékek árában jelentkezik és az szélsőséges esetekben a víz kitermelési költségeinek sokszorosát is elérheti. b) Az egyre növekvő fogyasztási igények és korlátozott mennyiségű sőt gyakorlatilag egyre kisebb mértékben igénybe vehető — vízvagyon ismeretében számolnunk kell azzal, hogy a távlatban felmerülő vízigényeket — v agy a z azok kielégítésére alkalmas helyettesítő megoldásokat — csak exponenciálisan növekvő fajlagos költségek ráfordítása útján tudjuk majd biztosítani azokon a helyeken, ahol a felhasználás más tényezők folytán a leghatékonyabb. Az előbbi körülményekből következik, hogy olyan igények kielégítése esetében — ahol egyéb komponensek sokkal nagyobb nyomatékkal jelentkeznek a hatékonyság alakulásában, mint a víz kitermelésének és elszállításának költségei — a vízkivételi lehetőségek esetleg kisebb nyomatékkal vesznek részt a beruházás telepítési helyének meghatározásában, mint más esetekben. így pl. egy nagyolvasztó (vaskohó) ós a hozzá kapcsolódó kohászati üzemek egész sorának hűtővízigénye miatt igen nagy költséget jelent a vízszegény helyen való telepítés. Ezzel szemben a vasérc, a szón, ill. koksz ós a mészkő, valamint a késztermék szállítási költsége még nagyobb nyomatékkal jelentkezik a termelés beruházási ós üzemeltetési költségeiben, mint a víz kitermelésének és szállításának, vagy esetleg az üzemi berendezések más módon való hűtésének költségei. A vízgazdálkodási szakemberek szemében elsősorban a víz kitermelése és elszállítása kapcsán mutatkozó jelentős költségek látszanak döntőnek. A regionális tervező szemében azonban a szállítást igénylő többi tényező szállítási költségei — a maguk nagyságának arányában — éppolyan jelentősek. A telepítés optimumát csak valamennyi költség szintézise — az összes költségek legkedvezőbb értéke —mulathatja meg. Az említett második körülmény viszont arra utal, hogy a vízvagyon védelmét, annak kitermelési, ill. tározási lehetőségét, a víz távlati felhasználási lehetőségeinek fenntartását maximális mértékben — esetleg olyan gazdasági áldozatok árán is — biztosítani kell, amelyek a hatékonyságra általánosságban jellemző mutatók figyelembevétele esetén azt ma még nem indokolnák. Hasonló az öntözés céljából tározott víz gazdaságosságának problémá ja is. Igaz ugyan, hogy a vízgazdálkodás szakemberei a mezőgazdaság szakértőivel együttesen vizsgálják az
