Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

4. szám - Dr. Gerle György: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás kapcsolatai

178 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Gerle Gy.: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás alakítása révén a mezőgazdaságtól elfoglalt területek mennyiségének minimumra való csökkentése útján érhetünk el. Pl. ha a jelenlegi átlagos mezőgazdasági laksűrüsóget (10—20 fő/ha) a 30—60-szorosára növeljük, (liOO fő/ha), egészséges települési viszonyok mellett a tervszerűtlen települési rendszer területigényének 80—90%-át megtakaríthatjuk. A regionális tervezés a településhálózat tervszerű fejlesztésének is alapvető eszköze, és minthogy a települések egyik legjelentősebb funkciója a lakosság, az ipar, valamint a városgazdaság vízellátási és vízelvezetési igényeinek kielégítése, továbbá a településnek a vizek kártételei elleni védelme, ezért ebben a vonatkozásban is össze kell hangolnia a vízgazdálkodás odatartozó feladatait a város fejlesztésében résztvevő többi ágazat fejlesztésével. Tulajdonképpen már tervszerű gazdálkodást igényel a levegő is. Szennyeződése ugyanis — - éppen a legnagyobb tömegű emberi településekben, vagyis ott, ahol a legmagasabb igényeket támasztjuk vele szemben — általában már csak az egészségre káros minőségben fordul elő. A világnak csaknem valamennyi ipari nagyvárosában nálunk Budapest mellett már Miskolcon, Pécsett és Tatabányán is — területi rendezési intézkedések szükségesek az egészségre káros következmények elhárítása érdekében. Utoljára említem —- mint legjelentősebb „hiánycikket", melynek ilyen jellegét még viszonylag legkevésbé ismerték fel - az emberi munkaerőt. A munkaerőhiány elhárítása, ill. megelőzése nagy részben a termelékenység növelése, a gépesítés és az automatizálás fokozása és a nemzetközi munkamegosztás kiszélesítése útján érhető el, de hasonló súlyú szerepe van ebben a regionális tervezésnek is. A termelési és ellátási, valamint az igazgatási feladatok elvégzéséhez szükséges társadalmi munka mennyisége ugyanis döntő mértékben függ a társadalmi-gazdasági funkciók gócpontjainak egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedésétől. A településeknek, ós a közintézményeknek, az üzemeknek, a nyersanyagforrásoknak, a vízvóteli és bekötési lehetőségeknek, az üdülésre alkalmas területeknek és a népesség tényleges lakóhelyeinek egymástól való távolsága — helytelen térbeli elrendezés esetében — a szükségesnél több ráfordítást ós időveszteséget igényel főként a közlekedés, az anyag- és energiaátvitel tekintetében. Gondoljunk arra, hogy pl. a víz továbbításához szükséges csövekben, szivattyúkban ós elektromos energiában is az emberek társadalmi munkája használódik el ! A regionális tervezés egyik alapvető célkitűzése : olyan településhálózati rendszer kialakítása, amely a szükséges társadalmi-gazdasági folyamatok fenntartását a lehető legkisebb szállítási teljesítmény és ráfordítás árán teszi lehetővé. Hazánkban a területnek régiókra és a régióknak alrégiókra történt felosztásánál — többek között — ezt a célt tűztük magunk elé. Ezzel kívántuk elősegíteni a városok legkedvezőbb nagyságának kialakulását is, ami lehetővé fogja tenni, hogy a távlatban a korszerű városgazdasági igényeket a viszonylag legkisebb fajlagos társadalmi munkaráfordítás árán lehessen kielégíteni. Ugyanez a regionális településhálózati rendszer teszi lehetővé az ipari üzemek gazdaságos tömörítését, a termelékenység növelését, vagyis a rendelkezésre álló munkaerő jobb kihasználását. 2. A legkedvezőbb telepítési rendszer kialakítása A gazdálkodás a felsorolt tényezőkkel nem hozhat létre több, egymástól független térbeli rendszert, hanem csak egyetlen egységes rendszert, amelyben a területfelhasználás, a települések hálózata, a vízgazdálkodás és a levegő tisztaságának védelme — és ezekkel együtt a termelés területi munkamegosztása is — egymáshoz kapcsolódik. A regionális tervezés az a feladatkör, amely mindenfajta, gazdálkodást igénylő ágazat sajátos rendszerét területileg összerendezi, és megteremti közöttük a szükséges kapcsolatokat. Vagyis a regionális tervezés nem valamely ágazatnak a sajátos területi elrendezésével foglalkozó feladatkör, hanem minden ágazat komplex rendezését szolgáló művelet. A regionális tervezés fogalmának helyes értelmezését megnehezíti, hogy a tervgazdálkodás rendszerében - és ez a megállapítás nemcsak a szocialista országokra, hanem a fejlett kapitalista országok gazdasági tervezési kísérleteire is vonatkozik - általában minden ágazat végez ún. ,,regionális "tervezési műveleteket. Az egyes iparágak szükségszerűen foglalkoznak a maguk ipari üzemeinek tervszerű területi elosztásával, a mezőgazdaság az üzemegységek hálózatának tervszerű fejlesztésével, az egyes területek termelési profiljának, gazdálkodási módszereinek megállapításával. A vízgazdálkodás szakemberei is regionális jellegű tervezési munka keretében készítik elő a vízgazdálkodási létesítmények térbeli hálózatának fejlesztésére irányidó beruházásokat, valamint az egyes vízgazdálkodási körzetek feladatainak megállapítását. Senki sem vitathatja, hogy mindezek a tervezési munkák „regionálisak". Kétségtelen azonban, hogy félreértéseket okozhat egy — önmagában semmiféle ágazatot nem képviselő, hanem a többi ágazat regionális tervezéseinek koordinálását szolgáló — ugyancsak „regionális tervezés" elnevezésű feladatkör létezése. Fokozza a félreértés lehetőségét az a körülmény, hogy a szocialista tervgazdálkodásban élünk, ahol az ágazatok feladatainak gazdasági koordinációját egy másik feladatkör — a népgazdasági tervezés — biztosítja. A gazdasági koordináció azonban — amely minden ágazat feladatait mennyiség, minőség, a végrehajtás időpontja és a megvalósítás fedezeti forrásai tekintetében megszabja — nem helyettesítheti — és nem is nélkülözheti a térbeli-műszaki koordinációt, amely az ágazatok létesítményi elemeinek egymáshoz viszonyított elhelyezkedését és kapcsolatait rendezi. Ezt a megállapítást a következőkkel kívánom alátámasztani. Tételezzük fel, hogy a népgazdasági tervezés helyesen állapítja meg mindazokat a távlati igényeket, amelyeket beruházás útján kell kielégíteni, és ennek alapján helyesen rögzíti a megállapított igények közvetlen kielégítésére szolgáló beruházásokat — többek között azok telepítési helyét is. Ismeretes, hogy általában minden a felmért, ill. előirányzott szükségleteket közvetlenül kielégítő — ún. ,,alapberuházás" megvalósítása és üzemeltetése csak számos ,, kapcsolódó beruházás" és ,,járulékos létesítmény" egyidejű, vagy éppen megelőző megvalósítása esetén lehetséges. E kapcsolódások nagy része ágazati jellegű — p].