Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
4. szám - Dr. Gerle György: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás kapcsolatai
Gerle 1 Gy.: A regionális tervezés és a vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. 179 az új cipőgyár létesítése esetén valahol új bőrgyári kapacitást kell létrehozni a bőrgyártás nyersanyagának biztosítására. Az ilyen ágazati kapcsolódások rendszeresen továbbgyűrűznek a népgazdaságban - - pl. a bőrgyártáshoz növelni kell az állatállomány fejlesztését szolgáló mezőgazdasági beruházásokat, a cserzőanyagok gyártási kapacitását, az elektromos energia termelését, mindegyik miatt tovább az építőanyagok, az energiahordozók termelési kapacitását stb. Ezek az elsődleges, másodlagos és további kapcsolódások a népgazdasági tervezés rendszerében, az ott alkalmazott ágazati kapcsolatok mérlegében rendszerint — de nem hiánytalanul — kimutathatók, és "az ennek alapján szükségesnek mutatkozó beruházások elvileg megtervezhetők — pontosabban : beállíthatók a népgazdasági tervbe. Gyakorlatilag azonban a kapcsolódó beruházások nagy része területi jellegű, vagyis az alapberuházás körzetében ahhoz területileg csatlakozva segíti elő annak létrehozását, ill. rendeltetésszerű működését. Ilyenek főként a közlekedési, energiagazdálkodási létesítmények, lakótelepek, a különböző külső segédüzemek, és mindenek felett — a mi közös problémáink tárgya — a vízgazdálkodási létesítmények. Ezeket a területi kapcsolódásokat — éppúgy, mint a járulékos létesítményeket — csak a helyére már beillesztett — telepített — alapberuházás és a környezet természeti, műszaki, települési, igazgatási és egyéb adottságainak ismeretében lehet megállapítani — még inkább megtervezni — és csakis a körzetben megvalósuló minden más alapberuházás ismeretében lehet azok leghatékonyabb megoldását kialakítani. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolódások — ez többek között a vízgazdálkodási létesítményekre is igen jellemző — egyidejűleg számos alapberuházást is kiszolgáltathatnak.A vízkivételi mű és a vízellátási hálózat egyidejűleg számos üzem, lakótelep, közintézmény stb. igényeit is kielégítheti — méghozzá sokkal gazdaságosabban, mintha minden egyes alapberuházáshoz külön vízművet létesítenek. Azt pedig, hogy egy-egy körzetben milyen alapberuházások, milyen térbeli rendszerben fognak megvalósulni, egy különleges — a beruházó ágazatok területi tervezésétől független — tervfajtának kell összesítenie, rendeznie, rendszereznie, egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedésüket megállapítania. Ennek eredményeképpen ugyanez a tervfajta alkalmas arra, hogy a térbelileg összerendezett alapberuházások mindenfajta területi kapcsolódásának megtervezéséhez megadja a szükséges egységes kiindulási adatokat — és fordítva — egymással összefüggésben lehetővé teszi valamennyi kapcsolódó beruházás leggazdaságosabb kialakításéit — pl. az iparvágány, vízellátómű és szennyvízelvezetés, kikötő, elektromos táphálózat és alállomások stb. legcélszerűbb megoldását. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a létesítmények egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedése döntő tényezője a beruházási és üzemeltetési költségek nagyságának,minthogy az elrendezés minden változata növeli vagy csökkenti a szállítási távolságokat ideértve természetesen a víz és szennyvíz szállítását is. Mindezekből következik, hogy a létesítmények komplex térbeli rendszerét meghatározó terv — ez a regionális terv — a kapcsolódó beruházások egész sorának szükségessége, nagyságrendje, műszaki megoldása — és így költségei tekintetében is — meghatározó jellegű, eszerint tehát a népgazdasági tervekben meghatározott beruházások menynyiségét, helyét, megvalósításuk időpontját is befolyásolja. Ez — a szűkebb területre vonatkoztatva világosan felismerhető — térbeli-műszaki koordinációs igény a gyakorlatban országos — sőt, mint látni fogjuk — ma már nemzetközi méretekben is fennáll. Ezt a — korlátlan nagyságú területekre kiterjedő — regionális koordinációs igényt a vízgazdálkodás példáiból kiindulva is könnyen beláthatjuk. Ha bárhol egy kutat fúrunk, az már bizonyos körzetet határoz meg maga körül, amelyben nem célszerű újabb kutat fúrni, mert a vízvagyonnak ugyanazt a részét csapolnánk meg vele. Ugyanígy, ha valamely vízfolyáson egy vízlépcsőt létesítünk, az már rendszerint meghatározza a vízfolyás mentén gazdaságosan létesíthető további vízlépcsők helyét és duzzasztási szintjét is. Tulajdonképpen minden ágazatnak megvan az ilyen jellegű összefüggések által meghatározott racionális térbeli rendszere. Ezek a rendszerek -azonban szorosan összefüggnek egymással, mégpedig különösen azért, mert a népesség egyrészről mint a termelőerők része, másrészről pedig mint a fogyasztási javakkal, lakásokkal, közmüvekkel, közintézményekkel stb. ellátandók tömege egyidejűleg közel kell, hogy elhelyezkedjék mind a termelő, mind pedig az ellátóágazatok „üzemegységeihez". ílymódon a népesség térbeli elhelyezkedésének tömörítői — a települések — valamennyi ágazat hálózati rendszerének csomópontjai, amelyek — ha valamennyi ágazat igényeinek és gazdaságos fejlesztési lehetőségének figyelembevételével tervezték meg — meghatározó jellegűek minden ágazat fejlesztése, beruházásai számára. Ahogy adott hidrogeológiai viszonyok között a talajba mélyített kutak elhelyezésének megvan a maga legkedvezőbb térbeli rendszere, ugyanígy — az adott földrajzi, gazdasági, műszaki, demográfiai stb. feltételek mellett megvan a településhálózat legkedvezőbb térbeli rendszere is. Ez persze — minthogy minden ágazati igényhez alkalmazkodik tulajdonképpen azok potenciális hálózati rendszereinek szintézise. Ez a szintézis adja meg a regionális tervezés döntő jelentőségét az ágazatok térbeli rendszerének kialakításában. Ebben a szintézisben a regionális tervezők természetesen figyelembe veszik az egyes ágazatok merev, ül. rugalmas természetét. Például import nyersanyagokat exportképes termékekké feldolgozó üzemet nagyon sok helyen lehet létesíteni, de a vízgazdálkodási létesítmények elhelyezési lehetőségei már erősen függnek a természeti adottságoktól. Á regionális tervezők ezeket a körülményeket megfelolően súlyozzák, ehhez pedig szükségszerűen támaszkodnak a vízgazdálkodási szakemberek előmunkálataira — mindenekelőtt a vízgazdálkodási kerettervben rögzített lehetőségekre.
