Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
4. szám - Dr. Kovács György: A talajvízhelyzet alakulása több csatorna együttes hatására
148 Hidrológiai Közlöny 1964. 4. sz. Kovács Gy.: A talajvizhelyzet alakulása Az öntözőcsatornák vizsgálatához (m = 2) a számítást sorbafejtéssel oldhatjuk meg. A tényezőket jellemző sorok : «(z, n) = — — , z (w+2 ) + 1 8 (2w (n = l)(» + 2) _ z(2n+ 2) _j_ 1 + 1)(2» 1 48 (3n + l)(3n + 2) . z(3n+ 2) P(z, n) 1 1 2 n + 1 " 3 1 7n+ 1 + 1 1 48 3ra 1 8 2n + 1 2<3fi+ i) _}_... z(Zn+ 1) y(z, n) = \z n +42 2 + 48 15 384 + • A javasolt n — 12 értékkel számolva a sorok megoldásaként az a (z, n = 12),' a /? (z, n — 12) cc és a y (z, n = 12) értékét a z illetőleg az-férték Íj függvényében a 2. táblázat és a 4. ábra adja meg numerikusan és grafikusan. A z = 1 helyen a függvények értékei a következők : a (n = 12) = 4,74 -ÍCT 2 g ( n = 12) = 3,02-10" 3. 2. táblázat A ráduzzasztások számítására szolunió segédmennyiséx gek az — érték függvényében LJ (n = 12 felvételével) TaÖAUifa 2. JJonoAHumeAbubie 3nateHun e 3aeucuMocma om eeAunuHbi X/L ÖAR paciema noánupawuieeo GAUUHUH KCLHQ.A06 Table 2. Auxiliary quantities jor the calculation of nccumulated back-up effect, as functions of the ratio x/L X a (z,n= 12) P(z,n= 12) y(n=Vl) a (z,n= 12) P(z,n= 12) y(n=Vl) L ö(n=12) a(n—12) y(n=Vl) 0,01 0,858 0,848 0,658 0,02 0,733 0,715 0,532 0,05 0,4(34 0,456 0,322 0,1 0,213 0,216 0,153 0,2 0,041 0,045 0,035 0,3 0,007 0,008 0,007 1,0 0,5 \\ octf; \V ?f í n=!2) ''12) 7;n-l2) n-12) 0,1 0,7 0,3 0,1 OS 4. ábra. Az a, fi és y értékei a z, ül. az x/L függvényében Ouzypa 4. BeAuuuHbi a, f), y e 3aeucuMocmu om z u x/L Fig. 4. Value of a, f) and y as functions of z, respectively x/L 3. A csatornák egymásra hatásának jellemzése Több csatorna egymásra hatását, a vízháztartási vizsgálatok szemlélete alapján levezetett hidraulikai módszereket alkalmazva, nem határozhatjuk meg a különálló csatornák számított felszíngörbéinek egyszerű szuperpozíciójával, mert a vízfelszín változásával együtt a felületi hatások is megváltoznak. Ezért minden esetben új összefüggések levezetése szükséges, amelyet az előzőekben bemutatott alapvető kapcsolatok segítségével most már megtehetünk. A következőkben — az áramlási tér, továbbá a mozgásállapot egyszerűsítésére bevezetett és az előző fejezetben ismertetett közelítő feltevések megtartásával — közöljük a legegyszerűbb alapesetek számítására szolgáló összefüggéseket. A levezetések kiindulásául a (7) és a (8) differenciálegyenletek szolgálnak. Első lépésként a felületi hatásnak az (1) egyenletben megadott értékét a mozgás jellegének megfelelően [vagy felületi terhelésként a (3) egyenletnek megfelelően, vagy mint a (6) egyenletben megadott felületi megcsapolást] behelyettesítjük a (7) egyenletbe és azt határok között integráljuk. A jobboldali tag alsó határa az L távolhatás, a felső határ pedig a változó x érték, a bal oldalon pedig ennek megfelelően az alsó határ zérus, a felső határ pedig a vizsgált és a kiindulási szelvénytől x távolságban levő szelvényen átáramló vízhozam. Az integrál megoldásaként eredményül ezt a vízhozamot kapjuk, amelyből x = 0 helyettesítéssel a kiindulási szelvényen áthaladó vízhozam adódik, míg értékét helyettesítve a (8) egyenletbe újra integrálva megkapjuk a távolhatást és a depreszsziósgörbe egyenletét. Ebben a műveletben az integrálási állandókat abból a határfeltételből kapjuk, hogy ha x — 0, y — y a, a másik határfeltételt a csatornák egymásra hatásának jellegéből kell meghatároznunk. A levezetéseket, mivel azok lépéseikben teljesen megegyeznek a korábbi tanulmányokban a lecsapoló- és öntözőcsatornák jellemzőinek számítására szolgáló összefüggések levezetése során elmondottakkal, nem részletezzük. csupán az eredmények közlésére szorítkozunk. A tárgyalás során az egymásra ható csatornák hármas csoportosítása lehetséges. a) Az első csoportba soroljuk a két egymásra ható csatornát, ha azok a természetes egyensúlyi szintnek (az eredti talajvízfelszínnek) azonos oldalán helyezkednek el, úgy azonban, hogy a természetes egyensúlyi szinthez közelebb levő csatorna szintje a másik csatorna önállóan kialakuló felszíngörbéje és az egyensúlyi talajvízszint között van. Ezt a helyzetet a felszíngörbe megszakításának nevezzük. Ilyenkor, bár önállóan vizsgálva a két csatorna jellege egyező lenne, az eredeti talaj vízfelszínhez közelebb levő vízszintű csatorna rendeltetése a szomszéd csatorna 'felé megváltozik - a lecsapoló csatornából ráduzzasztó csatorna lesz és fordítva - míg a másik oldalon jellege megmarad és itt a felszíngörbe számítása az önálló csatornákra érvényes összefüggések alapján történik.
