Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

126 Hidrológiai Közlöny 1964. 3. sz. A különböző időszakban vett minták összehasonlításánál tehát az eltérés nemcsak a mintavevőtől és a mintavétel módjától, hanem a mintavételt megelőző vízjárástól is függhet. 3. A közvetlen mintavétel mintáinak megbízhatósága A rendszeres mederanyag-mintavétel mellett célul tűztük ki a mederanyag-minták megbízhatóságának vizsgálatát, továbbá annak megállapítását, hogy valamely minta mekkora területet jellemezhet. Ezek az utóbbi vizsgálatok a Felső-Duna mederanyagára vonatkoztak. Vizsgálatainkhoz elsősorban olyan mintavételre volt szükség, melyet nem terhelnek az előzőekben összefoglalt hibák. Erre a mintavételre az 1961. évi IX. havi rendkívül alacsony vízállás adott lehetőséget, mivel ekkor mederanyag-mintavevő nélkül, a mederben állva, vederrel is lehetett mintát venni. így ezek a minták — bár nem elégítik ki a zavartalan mintákkal szembeni követelményeket — vizsgálataink szempontjából (mivel csak a szemszerkezet meghatározása volt a cél) mégis zavartalan mintának foghatók fel. A mintavételt a VO 133-as szelvény környezetében végeztük 30 m

2-es területen, ahol minden m

2 közepén egy teljes veder, átlagosan 11 kg súlyú, mintát vettünk. Az első eldöntendő kérdés az volt, hogy a minták bármelyike milyen megbízhatósággal jellemzi a teljes 30 m

2-es területet. Ezért számoltuk mind a 30 minta átlagos szemátmérőjét, mind a 30 átlagos szemátmérő középértékét — mint legmegbízhatóbb értéket —, s meghatároztuk az egyes átlagos szemátmérő értékek szórását is. 1. táblázat A Felső-Duna VO 133-as szelvénye környezetében vett közvetlen mederanyagminták átlagos szemátmérőinek középértéke, szórása és relatív szórása M D Cv Minta középérték szoras relatív [mm] [mm] szórás [%] ági 26,9 1,9 6,9 dB2 26,6 2,1 7,9 dg

4 27,1 2,8 10,3 dg 25,9 3,5 13,6 Az eredményeket az 1. táblázat első sora foglalja össze, mely szerint a 30 átlagos szemátmérő érték középértéke 26,9 mm, azok szórása 1,9 mm, vagyis relatív szórása 6,9%. Más szóval, a leírt, s a gyakorlatban alkalmazott módszernél kétségkívül sokkal megbízhatóbb mintavételi eljárással vett minták alapján a 30 m

2-nyi terület átlagos szemátmérőjét legjobb esetben is csak mintegy 7%-os relatív hibával lehet meghatározni. Ezek az eredmények azonban lehetővé tesznek további következtetéseket is. A 30 egymás közvetlen közeléből vett minta ugyanis — joggal feltételezhető — ugyanolyan szemszerkezetű anyagra vonatkozik, s így az átlagos szemátmérőre Csorna J.: A mederanyag-mintavétel kapott eredmények szórása egyúttal a mintavétel megbízhatóságát is jellemzi. Megállapítható tehát, hogy adott helyen a szóbanforgó szemszerkezeti összetétel esetén az átlagos szemátmérő meghatározását még a leírt igen megbízható módszer esetén is mintegy 7%-os relatív szórás terheli. így a gyakorlati mérések esetében az átlagos szemátmérő meghatározásának relatív szórása még kedvező esetben is aligha lesz kisebb a 10%-os értéknél. Közismert tény, hogy a mintavételnél vett anyag mennyisége is jelentősen befolyásolja az átlagos szemátmérő értékére kapott eredmény megbízhatóságát. Ezért a következőkben megállapítottuk a minták felére s az így kapott minták újbóli, majd mégegyszeri felezése útján a minták 1/4-ére és 1/8-ára azok átlagos szemátmérőjét, az átlagos szemátmérők középértékét és szórását is. Ezek az értékek az 1. táblázat 2—4 sorában találhatók. A szórás értékek valóban jól érzékeltetik azt, hogy a vett anyag mennyiségének csökkenésével együtt csökken a számított átlagos szemátmérő megbízhatósága (nő azok szórása). Meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy az utóbb ismertetett eljárás már nem volt szabatos, hiszen a részminták nem függetlenek egymástól [7]. A helyes eljárás az lett volna, ha minden egyes mintavétel helyén a teljes minta súlyának megfelelő fél, negyed és nyolcad súlyú mintát is vettünk volna. Mivel a függetlenség feltételét kielégíteni nem tudtuk, így adataink csupán tájékoztató jellegűek. Annak meghatározása, hogy mennyi a legkisebb mederanyag-mennyiség, aminek alapján számított mederanyag-jellemzők még kielégítik az elérhető pontosságot, további szabatos vizsgálatok szükségesek. 4. Mederanyag-mintavevővel vett minták megbízhatósága A mederanyag-mintavétel során a keresztszelvényt meghatározott távolságonként szakaszokra osztják és minden szakaszban egy mintát vesznek. A mintavételt általában a nyilvántartási keresztszelvényekben végzik. A keresztszelvény szakaszaiban vett minden egyes mintának a szelvényt közrefogó két nyilvántartási szelvény fél-fél távolsága és a szakasz szélességének megfelelő területet kell jellemezni. A Felső-Dunán a nyilvántartási szelvények átlagosan 1 km-re vannak egymástól és a szelvényekben átlagosan 30 m-enként vesznek mintát. Ez azt jelenti, hogy a Felő-Duna esetében minden egyes mederanyag-mintának 1000 X 30 =30 000 m

2 felületre vonatkoztatva kell a meder anyagát jellemezni. Ugyanakkor a mederanyag-mintavevő, még ha 20 m hosszú úton húzzák is a fenéken és a kotrási sávot 0,15 m-nek vesszük, csupán 20x0,15 =3 m

2 felületről vesz mintát. A mederanyag-mintavevő megbízhatóságának és annak meghatározására, hogy a mintavevővel vett mintával milyen nagyságú terület jellemezhető, mederanyag-mintát vettünk a VO 133-as nyilvántartási szelvény körzetében 100 X X100 m

2-nyi területről. A minták helyét úgy határoztuk meg, hogy a partvonallal közel pár-