Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Csorna J.: A mederanyag-mintavétel Hidrológiai Közlöny 1964. 3. sz. 127 huzamos 100 m hosszú alapvonalon az alapvonalra merőlegesen 11 szelvényirányt tűztünk ki, s az egyes szelvényekben 10 m-enként jelöltünk ki 10 pontot, ahol mederanyag-mintát vettünk. Mivel a felső-dunai mederanyag-mintavételeknél általában a keresztszelvény minden 30 m-ére esik egy mintavétel, vizsgálatainkat mi is a parttal párhuzamos 30 m-es sávokra vonatkoztattuk átfedéssel úgy, hogy az első sávba minden keresztszelvény 1, 2, 3 mintája, a második sávba a keresztszelvények 2, 3, 4 mintái és így tovább került. E csoportosítás szerint minden egyes sávhoz a 11 szelvény 3 mintája, vagyis összesen 33 minta tartozik, vagyis a 100x30 =3000 m

2 területű meder anyagát 33 minta jellemzi. Megjegyezzük, hogy az egyes sávok mintái nem függetlenek egymástól, mert minden sávban a megelőző két sáv adatai is szerepelnek. Ez azonban nem okoz nehézséget, minthogy a sávok adatait egymással nem hasonlítjuk össze, csupán azt kívántuk meghatározni, hogy a 100X30 m

2 területű sáv mederanyag viszonyait milyen megbízhatóan tudjuk jellemezni a területről vett. 33 db minta átlagos szemátmérőjével. Számításaink alapján megállapítható, hogy a minták átlagos szemátmérője 10,1—58,4 mm között változik. A legkisebb és legnagyobb átlagos szemátmérők közötti különbség 47,3 mm, majdnem ötszöröse a legkisebb átlagos szemátmérőnek. Sajnos e vizsgálatoknál sem tudjuk az elméleti középértékeket meghatározni, így állandó hiba meghatározása nem állt módunkban. A véletlen jellegű hiba megállapítására minden sávra meghatároztuk a 33 átlagos szemátmérő középértékét, szórását és relatív szórását (2. táblázat). E szerint a 33 minta bármelyike a 30 X 100 = 2. táblázat A Felső-Duna VO 133-as szelvénye környezetében vett mederanyagminták átlagos szemátmérőinek középértéke, szórása és relatív szórása Minta 5*1-3 j®2—4 j®5—7 M D Cv középérték szórás relatív [mm] [mm] szórás [%] 20,7 6,7 32,2 17,7 4,2 23,8 19,1 4,8 25,1 21,5 7,3 33,8 20,1 7,5 37,2 21,4 10,0 46,5 21,9 9,7 44,4 23,5 8,6 36,8 = 3000 m

2-es terület átlagos szemátmérőjét kereken 20—50%-os relatív szórással (középhibával) határozza meg, mely oly pontatlan érték, hogy csak durva közelítésként fogadható el. Ugyanakkor a tényleges gyakorlati méréseknél egy minta átlagos szemátmérőjét nem 3000, hanem 30 000 m

2-re vonatkoztatják. Nyilvánvaló, hogy az így nyert értékek csupán általános tájékozódásra alkalmasak. Összefoglalás Az elmúlt években széles körű mederanyagvizsgálat indult meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Osztályán. Az egyes méréssorozatok mintáinak értékelésénél azonban előfordult, hogy azok az általánosan ismert és közvetlen szemlélet útján is megállapítható jelenségektől eltértek. Szükség volt tehát a minták megbízhatóságának vizsgálatára. Az alapfogalmak tisztázása után vizsgálat alá vettük a mederanyag-mintavétel módját és a mintavételt befolyásoló tényezőket. Különböző módszerrel végzett mintavétel alapján megállapítottuk, hogy a meder anyagát jellemző átlagos szemátmérő kedvező esetben is csupán 10% körüli középhibával határozható meg. A jelenleg alkalmazott mintavételi mód azonban ennél sokkal nagyobb, 20—50%-os középhibát is eredményezhet. Ez olyan pontatlan érték, hogy csupán tájékoztató adatnak fogadható el. Az eredmények természetesen csak a mintavétel helyére, a Felső-Dunára vonatkoznak. Finomabb mederanyag esetén lényegesen jobb eredményt adhatnak — és mint tapasztaltuk, adnak is — a mederanyag-mintavevővel vett minták adatai. A kérdés, hogy hol milyen mintavevőt alkalmazzunk természetesen nem dönthető el szubjektív módon. A jövőben kiterjedt vizsgálatokat kell indítani mind a mintavétel módjának, mind az egyes minták érvényességi területének és megbízhatóságának meghatározására. IRODALOM [1] Altunyin, Sz. T. : Reguliroványije ruszel. Szjeljhozgiz, 1956. [2] Bogárdi J. : A hordalékmozgás elméléte. Akadémiai kiadó, Budapest, 1953. [3] Csorna J.—Dohnalik J. : A tiszalöki duzzasztott tér mederváltozása. VITUKI tómabeszámoló, 1961. [4] Károlyi Z. : A hordalókmozgató erő meghatározása természetes vízfolyásoknál. Vízügyi Közlemények, 1949. i_2. [5] Károlyi 7J. : Felsődunai-hordalóktanulmányok eddigi eredményei. Vízügyi Közlemények, 1951. 1. [6] Leopold, L. B.—Maddock, T. : The hidraulik Geometrn of Stream and Somé Phisiographik lmplikations. Geological Surrey Professionál Paper. 1952. Washington, 1953. [7] Szentmártoni T. : Matematikai statisztika a műszaki gyakorlatban. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Matematika, 6. Budapest, 1950. HCCJIE^OBAHHE CllOCOEA B3HTHH 11P0E W HA^E>KHOCTH OSPA3UOB PYCJlOBOrO MATEPHAJ1A H. VOMÜ B BBeaeHHH CTaTbH paCCMaTpiIBaiOTCH ({laKTOpbl, BJiHHioiuHe Ha (J)opMiipoBaHHe BOflOTOKa, iiajiee H3jiaraeTCH B3anMHoe BjiHHHne rnapaBjumecKoro h nanocHoro pe>KHMa H ycjiOBHü pycjiOBbix MaTepnajioB. ycTaHaBjiHBaeTCH, MTO HCCJieflOBaHHíiM pycji0B0r0 MaTepnajia He yaejiHJiH HOJDKHoe BmmaHHe HH B íisbicKaHHHx, HH B TexHHMecKofi juiTepaType, no cpaBHeHmo c ncc;ieflOBaHweM apynix rHApaBjinHecKiix xapaKTepncTHK. FlOCJie BblJICHeHHH OCHOBHblX IIOHJITHH H3Jiai'aiOTCH H3biCKaHHH, ripoBeseHHbie Ha Bepxne.M JJyHae no nccjieAOBaHHio pycjiOBoro MaTepnajra. flyTeM CTaTMCTHHecKoro cnocoGa ycTaHaBJMBaeTCH — Ha 0CH0B3HHH pe3yjibTaroB noapoÖHbix SKcnepnivteHTajibHbix H3MepeHníí —, MTO cpeAHHH /maMeTp 3epHa, xapaKTepHbiíí AJI$I pycjioBoro iviaTepnajia MO>KHO onpeAEJIHTB TOJIBKO npn cpe«Heií ornnÖKe OKOJIO 10% «a>Ke npu HenocpeacTBeHHOM B3ÍITHII npoö, T. e. npn öjiaronpuATHbix ycjiOBiiax. B cjiynae npuMeneHnn oöbiHHoro cnocoőa no B3flTHK) npoö BejinmiHa cpejiHeíí OUIHÖKH MoweT AOCRM aTb H 20—50%.