Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Marton Lajos: A mónosbéli forráscsoport foglalása

251 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. A mónosbéli forráscsoport foglalása MARTON LAJOS* A Bükk hegység délnyugati részének Mónosbél község feletti oldala az 1950-es évek közepéig sajátos forrásterület volt. Az itt található forrásokat összefoglaló néven mónosbéli forráscsoportnak nevezzük. Jelentős és kiegyenlített vízhozama a környék növekvő vízigényének kielégítéséhez elegendőnek bizonyult. Ezért a forrásterület a Bélapátfalvai Cement és Mészmű — mint fő vízfogyasztó — szempontjából az ún. Bélapátfalvai Regionális Vízmű víznyerő helyévé vált. Az FTI a forrásfoglalás munkálatait 195ö-ban kezdte és 1959-ben fejezte be. A foglalást megelőzően és annak időtartama alatt a területen nagyarányú mésztufafejtést folytattak. A forrásfoglalás és a mésztufafejtós a terület hidrológiai viszonyait és felszíni kópét nagymértékben megváltoztatta. Földtani és vízföldtani viszonyok Az 1. ábrán bemutatott földtani térképrészleten — amely Schréter Zoltán munkája [1] nyomán készült — látható, hogy Mónosbél környékén a Bükk hegység délnyugati részének régi tömegét középső triász sötétszürke agyagpala és homokkő, sötétszürke szaruköves mészkő, világosszürke és fehér mészkő építi fel. A Bükk-fennsík nagy részét elfoglaló, a középső triász felső, ladini emeletébe tartozó világosszürke és részben fehér mészkő délnyugati nyúlványa a Bélkő vonulata. Hegyszerkezetileg a Bükk magas fennsíkja nagy teknő (szinklinális). Legdélnyugatibb nyúlványa a Bélkő, ahol a középső triász mészkő rétegei egészen merőlegesen állnak a teknő magjában. Mindkét oldalán a szaruköves mészkő keskeny vonulatát, majd a középső triász agyagpalák szélesebb vonulatát találjuk. Ez az agyagpala-rétegcsoport területünkön fontos szerepet játszik. A mónosbéli forráscsoport vizei a középső triász mészkőrétegekből, a mészkő- és agyagpalaösszlet határán lépnek ki. A mai forrásterületen fakadó források már a pleisztocén időszakban is működtek, miközben jelentős kiterjedésű mésztufa rétegeket raktak le. Ez a tufaréteg a források előtt mintegy 500 m bosszúságban és 300—400 m szélességben húzódik, s helyenként eléri a 25—30 m vastagságot is. A mónosbéli forrásterületen, melyet a térképek „Vízfő" néven tüntetnek fel, az 1959-ben végzett foglalás előtt mintegy 15 kisebb-nagyobb hozamú forrás működött (2. ábra). A források közül három közvetlenül a középső triász sötétszürke szaruköves mészkő 15°/ll°-os és 15

c/25°-os dőlésű, mintegy 20 m széles meredek falú tömbjéből fakadt (1. táblázat 1—3 sora). Ezek közül legjelentősebb és legállandóbb volt a Szikla-forrás, melyet Schréter Zoltán „Mónosbéli nagy sziklaforrás" néven ismertetett [1]. A forrás hozama 9 év kevés számú mérési adata szerint 100—300 l/p érték között változott. A kishozamú Ági-forrásról és az időszakosan működő Árvízi-forrásról mérési adatok nincsenek. A három forrás együttes hozama a VITUKI, majd az FTI által 9 éven át esetenként végzett mérések szerint 170—420 l/perc között változott. Ezeknek a forrásoknak a vize 5—10 cm átmérőjű, ill. 1—5 cm szélességű * Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. járatokon vagy hasadékokon keresztül lépett a térszínre. A területen a foglalás előtt meglevő többi forrás már nem közvetlenül a mészkőből, hanem a mésztufarótegekből fakadt. Ezeket a forrásokat felülről lefelé haladva az 1. táblázat második része tünteti fel. Az egész forrásterület legjelentősebb forrása volt a Közép-forrás, melynek vízhozama a rendelkezésre álló kevés adat szerint 300—1000 l/perc között változott. A gyermekotthon parkjában levő források hozama 300—640 l/percet is elért. Az Iker-forrás hozama a mérési időszak alatt 100—250 l/perc, a többi forrásé néhány l/perc és legfeljebb 50 l/perc érték között volt. Területileg és magassági értelemben a források két nagy csoportra oszthatók : a) a foglalás számára értékes nagy hozamú és magasan — kb. 350 m A. f. szintnél magasabban — fakadó (elsősorban 3 és 5 jelű források) és b) a mélyebben fekvő, együttesen szintén lelentős hozamú, de szétszórtan fakadó források, melyek közül a 7—12 és 13 jelűek voltak figyelemre méltók. Ha ilyen csoportosítás szerint tekintjük a forráshozamok megoszlását, akkor a foglalást megelőzően a felső szinten fekadó források hozama az egészhez képest 55—60%, az alsóbb szinten levőké 45—40% volt. Az egész forrásterület kb. 7,5 ha kiterjedésű. A felső forrásokhoz tartozó terület 1 ha volt. EZD e=3 na EZM írni E3 E5Ü J £ L M A G Y A R h'egyedkori és barmodkon képződmények Diából, gabbró, wehrlil Fehér mészkő (esinaijellegű} világosszürke fennsiki mészkő Sötétszürke, többnyire szaruküves mészkő kristályos dolomit; dolomit és mészkő Sötétszűrk agyagpala és homokká kovapala Porfiritoid, porfir, diabizfufa Dolomit és mészkő, Anisusi emelet tarka agyagpala Szürke,néha oo/ifos mészkő , Tarka homokkő és konglomerátum és tarka agyag pala Fekeit, néha világos mészkő ét agyagpala Agyogpaio és homokkő -a gfc 1. ábra. A Bükk hegység DNy-i részének földtani térképe (Schréter Zoltán nyomán) 0ue. 1. reonozuHecKüH Kapma K)3-HOÜ nacmu zopu EWKK Abb. 1. Oeologische Karte des südwestlichen Teiles des Bükk-Gebirges