Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
3. szám - Marton Lajos: A mónosbéli forráscsoport foglalása
252 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Marton L.: A monosbéli forráscsoport foglalása 0 100 m J ELMAGYARÁZ AT •• 1 1 1 V Forrás [a] • Forrisfogiatás [fi] —o—földtani szelvény [c] 2. ábra. A forrásterület eredeti állapotú helyszínrajza 0ue. 2. ÜAÜH meppumopuu podHUKoe npu HatanbHOM COCmOHHUU [a] : POAHHK, [b] : Karrraw poflHHKa, [c] : recmormiecKHe pa3pe3bi, H3o6paweHHbie Ha ((mr. 3 Abb. 2. Lageplan des ursprünglichen Zustandes im Quellgebiet A forrásterület feltárása A feltárás célja olyan foglalási mód megkeresése volt, amely a források többségének vizét lehetőleg egy helyen és minél magasabb szinten fogja össze azért, hogy a fogyasztókhoz gravitációsan juthasson el a víz. Az 1956. évi előkutatási munka során először több kisebb mélységű (főleg 10 m körüli, s néhány 20—25 m mélységű) tájékoztató fúrást mélyítettek le a forrásterület felső részén. A fúrások zavart 1. táblázat A források neve és fakadási szintje TaŐA. 7. Ha3eanue [A] u omMemua [6] ebixoda podHUKoe Tabelle 1. Name [a] und Ergusshöhe [6] der Quellen A forrás száma neve [a] fakadási szintje száma neve [a] [m A. f.] [&] 1. 2. 3. Szikla-forrás Ági-forrás Árvízi-forrás 362,37 363,54 366,88 4. 5. 6. 7—12. 13. 14. 15. Mellék-forrás Közép-forrás Réti-forrás Kastélykerti források Horváth-kerti Ikerforrás Bori-kút Zimán-forrás 361,26 353,90 323,93 310,40—313,55 308,38—308,60 295,70 294,20 településű vastag pleisztocén-holocén mésztufát, középső tirász szaruköves mészkő és agyagpala rétegeket tártak fel. Elsősorban ezek az agyagpala rétegek idézik elő a mészkőben mozgó karsztvíz felszínre bukkanását. Az első adatok alapján arra lehetett következtetni, hogy a forrásterületet a Szikla-forrás környékén a mésztufába egy helyen bejutó nagymennyiségű karsztvíz táplálja. Ilyen alapon elfogadhatónak látszott az a terv, hogy a tufából kilépő legnagyobb hozamú forrás szájától táróval elindulva s a forrás járatát követve kell a Szikla-forrásig eljutni s ott a vizeket összefogni. (A tárókihajtás egyben a gravitációs víztelenítést is biztosította volna.) Erre a meglehetősen költséges tárókihajtásra azonban nem került sor. A munka 1956. őszén abbamaradt, s amikor 1958-ban folytatódott, az említett mósztufafejtéssel már jelentősen előrehaladtak, a Középforrás környékén is lebányászták, ill. körülárkolták a tufa összletet. Ez a körülárkolás mélyebb volt, mint a Közép-forrás fakadási szintje, ennek ellenére a forrás változatlanul működött. Ez fontos kiegészítő adat volt a befejezetlen feltáráshoz. Már korábban is ismert volt, hogy a források távolról, valamilyen közös járatrendszerhői — feltehetően törésvonalból kaphatják a vizet, minthogy a források hozamának és hőmérsékletének ingadozása igen kicsi volt. A forrásterület részletesebb vizsgálata során a felszíni viszonyok alapján ki is lehetett jelölni egy törésvonalat. A műszakilag kedvezőbb és olcsóbb forrásfoglalás céljából három fúrással további kutatást folytattunk. Az A jelű fúrást a Szikla-forrás szájától 3 m-re mélyítettük le 30,5 m-ig, s itt semmi hidraulikai kapcsolatot nem találtunk a fúrás és a mellette levő forrásjárat között. Hasonló eredményt kaptunk a Szikla-forrás járatának feltételezett irányában, a forrás feletti szikla ormon telepített B jelű fúrásban. Ezek alapján megállapítható volt, hogy a szaruköves mészkőben nagy járatok igen ritkák, minthogy a kőzet — megegyezően az eddigi tapasztalatokkal — nehezen karsztosodik. A C jelű fúrást a kinyomozott fő törésvonalra telepitettük, s ez teljes mértékben igazolta a feltételezett vízföldtani viszonyokat. Ez a fúrás — bár mindegyik forrástól távol esett (a Közép-forrástól 105 m-re, a Szikla-forrástól 24 m-re) — feltárta azt a fő forrásjáratot, mely a legnagyobb hozamú Közép-forrást táplálta. A fúrásból 1,30 m-es leszívással 340 l/perc vízhozamot kaptunk, miközben a Közép-forrás hozama jelentősen lecsökkent, de a Szikla-forrás hozama (ekkor még) nem változott. A forrásterület felső szakaszának földtani viszonyait a 3. ábrán látható szelvények mutatják. A forrásfoglalás megoldása A G jelű fúrás helyén egy 2,7 x'2,7 m szelvényű függőleges aknát hajtottunk le. Az akna 3 m-ig barna agyagos mészkőtörmeléket, ez alatt pedig helyenként repedezett mészkövet harántolt. A továbbmélyítés 6 m alatt a rendkívül kemény, üveges szerkezetű szaruköves mészkőben is sűrített levegővel működő fejtőkalapáccsal történt. A víztelenítést 6 m mélységig árkon keresztül gravitációsan, ez alatt pedig állandó szivattyúzással végeztük.
