Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Tölg István: A hajdani berkek lekapcsolásának hatása a Balaton mai halállományának minőségére

80 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Tőig I.: A hajdani berkek lekapcsolásának hatása mutatkozó kedvezőtlen jelenségeket ina a legkülönbözőbb elméletekkel — pl. a vélt „rablóhalászat" káros kihatásaival — igyekszünk magyarázni, ahelyett, hogy a környezeti tényezőknek az idők folyamán végbement változásait mérlegelnénk. Mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha a szabályozás halgazdasági hatását idejében felismerve, régen is történtek volna halbiológiai ós környezeti megfigyelósek. Ezek hiányában ma csak következtetésekre vagyunk utalva. A berek-területek szabályozását annak idején fontos árvízvédelmi, közegészségügyi és mezőgazdasági célok tették szükségessé. Ezért a magasabb szempontok alapján ma is helyeselhetjük a berkek kiszárítását. A Balaton elveszett halszaporodási és táplálkozási tényezői helyett azonban a halászatbiológia korszerű lehetőségeivel új adottságokat kell nyújtani a tó halállományának. Csak így támaszthatunk jelentősebb igényeket a balatoni haltermelés felé. Az árterületek, holtágak rekonstruált halgazdasági értékelése mellett elméletünk abban hoz újat, hogy nemcsak az elveszett ívóhelyeket, hanem a halakat ért táplálkozási veszteségeket is f igyelembe veszi. Sőt, ezeket a körülményeket mivel felderítésük és pótlásuk körülményesebb — számottevőbbeknek tartjuk az ívóhelyek elvesztésénél. A táplálkozási kiesések, mint a Balaton példájánál is valószínű, nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbséget is előidéznek. A berkek lecsapolásával haltáplálkozási szempontból a Balaton trofikus jellege változhatott meg, és ezzel a táplálkozási hálózatban messzire kiható hiányok keletkeztek. A változások, természetesen leginkább a fiatal korosztályokat érintik. Elsősorban a megfelelő ívóliely tűnt el, de a legnagyobb veszteségek az ivadékkori táplálékkészletek kiesésében (hiányában) mutatkoznak. A partszabályozások halgazdasági káros kihatásainak kettős jellegét tekintve, tudnunk kell, hogy egyedül az ivadékutánpótlással nem segíthetünk a helyzeten. Fel kell mérnünk az árterületektől megfosztott vízterület jelenlegi halászatbiológiai adottságait. A mai Balatont, mint halasvizet ilyen tekintetben a régitől eltérő típusnak kell tekintenünk. Haltenyésztési beavatkozásoktól csak akkor várhatunk sikert, ha a különböző jellegű nélkülözhetetlen veszteségeket a maguk összességében pótoljuk. A természetes ívóhelyeket helyettesítő védett ikraérlelés és ivadéktelepítés mellett a kihelyezett állomány táplálkozási, egészségügyi stb. helyzetével is törődnünk kell. Az a körülmény, hogy a berkek lekapesolásával a tó arculata megváltozott, kihatott az élővilágra is. A mai Balaton, mint élővíz más típusú mint a régi. A tavi élet mai állapotában természetellenes a zsenge halivadékkal történő ivaclékutánpótlás, hisz ezt a korosztályt képtelen felnevelni a Balaton. Ezért a kihelyezett állományt több oknál fogva óriási veszteségek érik. Ha haltermelési terveink jelentősek, akkor az életkörülmények tekintetbevételével ki kell alakítanunk a Balatonban a halak új, a maitól eltérő táplálékhálózatát, hiányzó táplálékszervezetek betelepítésével [23], Ezenkívül a zsenge halivadék (süllő, ponty, harcsa) néhány hetes halastavi előnevelésével elkerülhetnénk a fiatalkori táplálékláncban mutatkozó hiányok káros kihatásait. Az ilyen segítő beavatkozások nélkül a Balatonba betelepített zsenge • haliyadékállományt óriási veszteségek érik, és emellett a más vizeken sikeresen felhasználható tenyészanyagot is pazaroljuk. A táplálkozási lehetőségek formálása természetesen csak elmélyedt hidrobiológiái kutatómunka alapján történhet. Ennek kell meghatároznia a betelepíthető táplálékszervezeteket is. A haltermelés mértékét végső fokon a tó szervesanyagforgalmának menete és intenzitása szabja meg, és ezen a lehetőségen belül a halászat számára csupán a kedvezőtlen vagy szerencsésebb kihasználásról lehet szó. Éppen ezért számolnunk kell a Balaton jelenlegi szervesanyagtermelésével. Ennek szerény értékét tekintve „halastó" sohasem lehet tavunkból. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem alakíthatunk ki a mainál kedvezőbb halállományt. A Balaton példáján okulva nagymértékben helyeseljük a tervezők ama törekvését, hogy ma már a vízügyi problémák megoldására vonatkozó munkájukban mindinkább bevonják az ökológiai szemléletet nyújtó lirrinológust is. Az édesvizek életével foglalkozó szakember számos ponton segíthet a vízi-mérnöknek, és javaslatot tehet a műszaki beavatkozást követő biológiai változások esetleges káros következményeinek megelőzésére. Végezetül útmutató tanácsaiért ós a halászatbiológiai kutatásaim felé irányuló segítő érdeklődéséért tanítványi köszönetet mondok dr. Sebestyén Olga volt osztályvezetőmnek. IRODALOM 1. Antipa, G. : Fauna iehtiologica a Romaniei. Acad. Romana. Bucurest. 1—294. 1909. 2. Cholnoky J. : A Balaton hidrográfiája. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. 1918. IJomyai B. : A Kis-Balaton összezsugorodása. Különlenyomat a Balatoni. Kurírból. 1934. 4. Éntz, B.—E. Woynárovich : Zanderzucht. Experimentelle Beitráge zur Biologie der Jungzander (Lucioperca' sandra Cuv. et Val.) Arch. Biol. Hung. 18, 34—51. 1948. 5. Erdélyi M. : Külső Somogy vízföldtana I. Hidr. Közi. 41, 445—458. 1961. 6. Erdős F. : A Balaton szabályozása. M. Mérn. és Ép. Egyet. Közi. 32, 83—104. 1898. 7. Hankó B. : Biológiai megfigyelések a fogassüllő (Lucioperca sandra Cuv. et Val.) ivadókán. M. Biol. Kút. Munk. 2, 84—91. 1928. 8. Hermán O. : A magyar halászat könyve I—II. Term. Tud. Társ. Budapest. 1887. 9. Józsa L. : A balaton-menti területek lecsapolása, tekintettel a Balaton-tó vízállásaira. M. Mérn. és Ép. Egyl. Közi. 33, 271—279. 1899. 10. Lukács K. : A balatoni fogasról. Term. Tud. Közi. 64, 112—119. 1932. 11. Lukács, K. : Le lao Balaton, sa peche et sa pisciculture. Paul Attinger S. A. Neuchatel 1—71. 1932. 12. Lukács K. : A „Fogas". Zimmer F. Budapest. 1—26. 1940. 13. Tóig I. : A balatoni fogassüllő ivadék táplálókának vizsgálata. Annál. Biol. Tihany. 26, 85—98. 1959. 14. Tóig, I. : Über die Ursache des Nahrungsmangels des Balaton Zanders (Lucioperca lucioperca L.) und Begründung des Nahrungsersatzplanes. Annál. Biol. Tihany. 28, 179—196. 1961.