Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Csermák Béla: A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról

Csermák B.: A vízmérlegről Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 5 ájú, s ha ez kevés, akkor egy fokozattal jobb vízkészletből elégíti ki igényeit. Ez a feltételezés némiképpen bizonytalan, de a nagy számok törvénye a hibákat kiegyenlítheti. D) A kerettervben felhasznált adatok és azok megbízhatósága 1. Vízkészletek A felszíni vízkészlet mennyiségi meghatározása a vízrajzilag kellő részletességgel tanulmányozott vízfolyásokon az észlelések és mérések alapján összállított vízhozam-nyilvántartásból statisztikai úton történt. Ezeknél a vízfolyásoknál a vízhozamok általában kb. ±10—20%-os pontossággal ismertek. A rendszeres vízrajzi észlelésekbe be nem kapcsolt (vagy csak újabban bevont) vízfolyásoknál — vagyis a kisebb vízfolyások nagyobb részénél — a szórványos megfigyeléseket és a hidrológiai hasonlóság törvényszerűségeit felhasználva határoztuk meg a jellemző hozamértékeket. Itt a pontosság kb. ± 20—30 %-ra tehető. A felszín alatti vízkészletek közül a partiszűrésű vízkészletre csak a nagyobb folyók kavicsos terasz-szakaszaiból számíthatunk. Az ilyen módon biztonsággal megadott készletek ±50% eltéréssel fogadhatók el. A talaj vízkészletet a talaj vízforgalom és az áramló talajvíz alapján becsültük meg. A pontosság a nagy talaj vízkészlettel rendelkező — és így jobban ismert — területeken ±50%-on belül mozoghat, míg a jelentéktelen talaj víztartó területeken általában ±100%-os megbízhatóságról beszélhetünk. A fedetlen karsztokon beszivárgó csapadékból táplálkozó karszt vízkészlet meghatározásának megbízhatósága ±15--20% körül mozog, ami a karsztvízkészlet ismeretének pontosságát mutatja. A rétegvizek kitermelhető készletét vízadó összletenként és tájegységként szétbontva próbáltuk meghatározni. Itt az eltérés 200% is lehet. Ennél a készletfajtánál a kitermelhető készlet nagyságát az is befolyásolja, hogy a sztatikus készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A felvett értékek kitermelése mellett a sztatikus készletfogyasztás értéke jelentéktelen : a készlet ezer év alatt sem merülne ki. 2. Vízigények A vízigények adatai általában a helyi vízhasználó szervek hivatalos jelentéseiből származnak. A beszerzett adatok pontossága ennek megfelelően az adatot szolgáltató szervek tárgyi adottságaitól, továbbá lelkiismeretességétől és szakértelmétől függött. A megbízhatóság fokozása érdekében a nagyobb és újabban létesült vízhasználatoknál a vízügyi igazgatóságok mérnökei helyszíni tájékozódást is végeztek. A feldolgozott és részterületenként összesített statisztikai adatok átlagos hibája mennyiségi vonatkozásban ±30%-ra becsülhető. A vízigények közé nem állítottuk be a vízfelhasználással nem járó vízhasználatoknak (hajózás, vízerő) vízszükségletét. Ezek ui. a számításba vett vízhasználatok érdekeit nem sértik, és viszont: az ivó- ipari vízellátás és mezőgazdasági vízhasznosítás vízfelhasználásai ezen nem szereplő vízhasználatok helyzetét egyelőre lényegesen nem rontják. Nem építettük be a falusi — túlnyomórészt ásott — kutas vízellátás és az állattenyésztés vízigényeit sem. Ezek ui. általában olyan eloszolva jelentkeznek, hogy a helyi vizekből fedezhetők, ill. a vízkészletbecslésből származó bizonytalanság határain belül mozognak. Nehezel)b a kérdés a vízminőségek megnevezése terén. Itt a nem kellő körültekintés számos téves közlést eredményezett. A kirívó eseteket javítottuk, így, véleményünk szerint, a vízmérlegbe került minőségi adatok szintén ^30%-nál nem nagyobb hibahatárral vannak megadva egy-egy részterület átlagában. 3. Vízmérleg Mind a vízkészlet-, mind a vízigényadatokban a véletlen jellegű hibák mellett szabályos hibák is vannak : A vízkészletnél u.i. biztonságból inkább kevesebbet mondtunk, ugyanakkor a vízigényeknél az adatszolgáltatók általában nagyobb vízigényeket adtak meg a szükségesnél, s így bizonyos mértékig szándékosan valamivel rosszabb kép alakul ki a ténylegesnél. Mégis azt mondhatjuk, hogy a mérlegek TVK-egységenként (sőt az alegységenként is) helytállnak és bennük 50%-nál nagyobb eltérés a felszín alatti vizek mérlegénél és 20%-nál nagyobb eltérés a felszíni vizek mérlegénél nem valószínű. • Befejezésül megjegyzem, hogy az Országos Vízgazdálkodási Keretterv vízmérleg fejezetének kidolgozását a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek egy kis munkacsoportja végezte. Az elvi jellegű kérdések megoldásában Dr. Juhász József, továbbá Domokos Miklós mérnökök működtek közre. O BOflHOM EAJ1AHCE, KAR OB OCHOBE nEPCriEKTMBHOrO njIAHMPOBAHHH B. 1epMüK XlaHHafl MeTO/umecKan cTaTbji cocTaBJieHa c yieTO.M iiOAOJiceHuü nepcneKmuenoeo n/iaHupoeanun, B nepBoií oiepeflH c yMcroM ycJiOBHÍi BeHrpim n rocy«apcTBeHHoro B0fl0X03HÜCTBCHH0r0 nepcneKTiiBHoro n^aHa, KOTOPBIÍI B HacTojimee BPEMFL COCTABJIÍIETCJI. A) Bo.ua, 3TO HeoSxoflHMoe ycjiOBHe >KH3HII H Tpyfla HEJIOBEKA HMeeTCH B BeHrpim — KaK w B öojibuiHHCTBe ii3 CTpaH — orpaHiiMeHHO, nosTOMy c Heti na«o n0Jib30BaTbc>i CTporo njiaHOMepHO. EJ OCHOBOÍÍ xo3jiiicTBa c BOFLHBIMII pecypcaMH ÍIBÍINETCFL eodnbiü öaAüHC. 3a«ami B CBÍI3H C STI-IM onpefleJlfllOTCfl B 33BMCHM0CTH OT TOrO, HTO BOAHblíí ÖajiaHC ÍIBJUICTOI aKTHBHbiM HJIH nacciiBHbiM. Ha ipueype 1 YNPOMEHHO H3o6pa>KaeTca poab BOAHOIO GajiaHca no onpeflejieHHio HanpaBjieHiui H BO3MO>KHOCTH pa3Bnrnji. Ha STOIÍ oGmefi KapTe B3BGLIICHHO CYMM]IPOBAJINCB MHCJieHHbie flaHHbie i<apr BOAHoro 6ananca, cocTaBJienHblX /YIFL pa3HHX BHFLOB BOA- rí pH 3T0M OCOSOC BHHMaHHG oőpaiuajiocb Ha BO3MO>KHOCTH KOHnCHTpHpoBaHiioro npoH3B0flCTBa, Ha TpeŐOBaHIIfl 3K0H0MI11H0CTII II T. AB) npn cocTaBJieHHi-i üOAHoro 6ajiaHca MO>KHO NOJIB30BATBCSI pa3HbiMii 3anaca.wn. B Beurpi-iH B nacTOIIIN

.ee Bpe.VW pacneT BCAGTCH C MacriiHHbiM 3anacoM B cjryMae noBepxHOCTHbix BOA H C nojiHbiM 3anacoM B cjiyMae noA3eMHbix BOA. 06pau;aeTCíi BHiiMaHHe n Ha TO, MTOőbi nyTe.vi noApoőHoro pa3Öopa ycTpaHHJin oÖMaHiiBaiomee AeftcTBHe (Ha SHaneHiie KOToporo yKa3biBaeTCH B Taöji. 1. Aiicnponopuim BOAHMX pecypcOB H pacnpeAejieHiiíi BOAonoTpeóHOCTCH no TeppHTopiiHM, AaJiec