Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Léczfalvy Sándor: A források osztályozása

56 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Léczfalvy S.: A források osztályozása Furisjeli E lerepsiint l!3,S0 12S-Jm](0ra) 170 5 116,K 3 m,es t I10,S? í 110,.2S m tos100/ // Durva hom. murva lmm 20 30 W SOm 22. ábra. A vonyarcvashegyi János forrás egyik tagjának geológiai szelvénye Puc. 22. reoAoemecKUü pa3pe3 OÖHOZO HAena ucmomuKa HHOM na eope BoHnpiieawxedb. Abb. 22. Geologisches Profil eines Gliedes der JánosQuelle bei Vonyarcvashegy Görgetegből fakadhat közvetlenül a Ferencforrás csoportjainak alsó tagjai Vörösberény mellett. A völgy hosszirányú geológiai szelvényéből (21. ábra) látható, hogy a vízgyűjtőt felépítő mészkő és dolomit a völgyet kitöltő görgetegnek adja át vizét és az mint egy drén csapolja meg a karsztot. Közvetlen homokból fakad az alsóörsi Mosóforrás vize. Ennek vízgyűjtője permi vörös homokkő, de a homokkőre közvetlenül települő homok csapolja meg. Furcsa ugyan, de előfordul az is, hogy a forrás közvetlenül agyagból ered. Pl. a szalonnai Nádas forrás (9. ábra), ez mészkőből táplálkozik ugyan, de a mészkőre települő agyag vékony járataiban, lyukaiból ér a felszínre. Triász mészkőre települt lejtőtörmelékből tör felszínre a Koloska-völgy felső forrása Balatonarács mellett. A lejtőtörmelék agyagba, homokba ágyazott dolomit-mészkő görgetegből állt, amelynek áteresztőképességi együtthatója cm-ről cm-re változott. Volt olyan hely, hol az agyag túlsúlya miatt teljesen vízzáró, másutt a görgeteg feldúsulása miatt csőszerűen vízvezető volt. Változó, de jól elhatárolható (nem úgy, mint lejtőtörmelék esetén) rétegeken tör alulról fölfelé az ösküi aranyosi forrás (14. ábra). Itt a vízgyűjtőt felépítő dolomiton dolomitpor, majd rajta kavics települt és a forrás ezeken keresztül tör felszínre. Felszíni alak szempontjából is fontos megkülönböztetnünk a forrásokat, mely felszíni forma többnyire a mikrogeológiai felépítés következménye. így vannak : 1. pontszerű ; 2. vonalmentén felfakadó és 3. szétszórt források. Pontszerű forrás a Fényes forrás egyik része is, amelynek kör alakja nyilván onnan származik, hogy a forrásvíz homokon tör keresztül, mintegy buzgárszerűen és azért követi annak kialakulási törvényszerűségeit (a Fényes forráscsoport egyébként egészében véve vonalas jellegű). Vonalmenti forrás egyébként a már említett alsó Ferenc forráscsoport is. Szétszórt jellegű forrás a Vonyarcvashegyi János forrás. A szétszórtság egyébként többféle ok miatt történhet. Az egyik az, hogy már az alapkőzetből különböző helyeken tör fel víz, míg a másik ok szerint az alapkőzetből koncentráltan előtörő forrás az alapkőzetre akár közvetlenül vagy közvetve rátelepülő vízvezető rétegben szétoszlik. (Ilyen pl. Koloska völgy felső forrása, ahol a felszín alatt kb. 0,0—1,0 m-ig található kavicsban ömlik szét az alatta levő lejtőtörmelékben koncentráltan jelentkező forrásvíz.) A Vonyarcvashegyi János forrás egyik tagjának geológiai szelvényét láthatjuk a 22. ábrán. Ennek alapján mindjárt érthető a forrás szétszórtsága. A víz három vízadórétegből jön. Az első a lősz és a homokos iszap határán szivárog a forrás felé (I), a másik a (II) murvás rétegből iszapon keresztül jut a forráshoz. Ennek a vízadórétegnek a forrás felé eső részét már eliszapolta az áramló víz. A III. konglomerátumos vízadórétegből pedig alulról tör föl a víz az iszapon keresztül. Ennek az iszapnak olyan nagy az ellenállása, hogy a III. vízadóréteg megfúrásakor a vízszint 3,14 m-rel szökött magasabbra a forrás vízszintjénél (20. ábrán 3. fúrás,). Az előbb említett eset igen lényeges a forrásfoglalásnál felszálló forrástípusok esetében, hiszen ez azt mutatja, hogy az áramlási veszteségek zöme a forrás körül jön létre, és ezt a forrásfoglalásoknál előnyükre kihasználhatjuk. (Pl. a forráson depressziót és így többletvízkivételt tudunk létesíteni anélkül, hogy a forrás vízszíne változna, az ellenállások csökkentése segítségével.) Megjegyzések A tanulmányban röviden vázolni kívántam azokat a szempontokat és adatokat, amelyek alapján — úgy érzem jogosan — szükségessé vált a források újabb rendszerezése. Természetesen ez a rendszer is — mint minden általánosítás — a megismerésük újabb fejlődésével, újabb források tényleges feltárása után valószínűleg finomításra, kiegészítésre, módosításra szorul majd. Különösképpen ezt látom a talajvíz források és a gázos források esetében. A talajvíz forrásokról — amelyek pedig hazánkban nagymértékben elterjedtek — viszonylag kevés feltárásunk van, és főleg kevés a működésükre vonatkozó hidrológiai megfigyelés. A gázos forrásokat pedig nem is áll módunkban részletesen tanulmányozni, mert a legtipikusabb fajtái nálunk nem-igen fordulnak elő. IRODALOM 1. Nowak P. : Vom Ursprunge der Quellen. Prag, 1879. 2. Haas H. J. : Quellenkunde. Leipzig, 1895. 3. Gártner: Die Quellen in ihren Beziehungen zum Grundwasser und zum Typhus. Klin, Jahrb. Bd. IX. Jena. 1902. 4. Fuller M. L. : Underground Waters for Farm Use. U. S. Geol. Surv. Water-Supply, Paper 255. p. 22. 1910. 5. Hőfer H. : Grundwasser und Quellen. Bruunschideig, 1912. (>. Meinzer 0. E. : Large Springs in the United States U. S. Geol. Surv. Water-Supply Paper, 557, 1927. 7. Bryan Kirk: Classification of Springs. Jour. Geol. Vol. 27. p. 622. 561., 1919. 8. Imbeaux Ed. : Essai d'hydrogeologie, Paris, 1930.