Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Léczfalvy Sándor: A források osztályozása

Léczfalvy S.: A források osztályozása Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 55 Korsztvizszin Vnmfo_ akna Hálózatba Msq Ferenc forráscsoport Korsztvizszin • ° o Görgeteg » helyenként iszapos '•Mészkő tettek vízgyűjtőgaléria vízforrások esetében azonosnak vehető a topográfiai felszíni vízgyűjtőterülettel.) A talajvíz források hőmérsékleti értékei az illető hely évi középhőmérséklete körül ingadoznak kismértékben (nálunk 8—12 C°). A leszálló források hozama már nagyobb lehet. Sőt van olyan forrásunk, melynek közép vízhozama 1000 l/p értékű. Jellemző azonban az, hogy vízhozamuk nagyon ingadozó. Legnagyobb, ill. legkisebb hozamuk aránya elérheti az JQ = 400 értéket is. Ugyanilyen kedvezőtlen a ^ k°

zép bJ J Q m

m értéke is. Megjegyzendő azonban, hogy nem minden nagymértékben ingadozó forrás leszálló típusú. Pl. a tatai Pokol-forrás, amelynek vízhozama 0—4400 l/p között változott az eddigi mérések tanúsága szerint, mégsem tekinthető leszállónak, mert a vízzáró réteg számunkra még eddig hozzáférhetetlen mélységben fordul elő. Itt a vízhozam ingadozását a tömör mészkőben elhelyezkedő nagy víz vezető üregek helyzete okozhatja, ti. ezekben a csapadék nagyon hirtelen le tud szivárogni a forráshoz. Előfordulhat az, hogy az a forrás küszöbét süllyesztenénk, akkor a kiszivatytyúzott vízmennyiség révén újabb, mélyebb szinten elhelyezkedő karsztjáratok bekapcsolásával növelhetnénk a forrás minimális hozamait, és így a forrás kiegyensúlyozottabb hozamú lenne. Az átbukó források vízhozama sűrű repedéses kőzetben aránylag kiegyensúlyozott IQ = 2—7 körüli. Üreges nagyjáratos mészkőben már jobban ingadozhat, mint a fenti tatai Pokol-forrás is bizonyítja. Középvízhozamuk általában 100—2000 l/p között ingadozik, de természetesen van ennél nagyobb is. (Pl. a Szinva forrás középvízhozama 19 000 l/p, de árvízi hozama 160 000 l/p is volt már, a minimális pedig 3000 l/p.) A nagyobbakat a VITUKI rendszeresen méri. Hőmérsékletük valamivel nagyobb, mint az illető hely évi középhőmérséklete (nálunk 9—13 C°). A felszálló források közé hazánk legnagyobb hozamú forrásai tartoznak. (Hévízi forrás, budai hévforrások, tatai Fényes források, tatai Tükörforrás stb.). Középvízhozamuk általában 1000— 10 000 l/p között változik, de elérheti a 80 000 l/p-t is. Vízhozamuk szintén eléggé kiegyensúlyozott I

Q - 3™L = (3—8). Q min Hőmérsékletük mindig nagyobb, mint a vízgyűjtő terület évi középhőmérséklete, sőt ezekből kerülnek ki a langyos és meleg hévforrások is. Hazánkban hőmérsékleti értékeik 13 C°-tól 48 C°-ig találhatók. A hidegebb források hőmérséklete erősebb időszaki változásoknak alávetett. így pl. az ösküi Aranyosi források télen 16 C°, nyáron pedig 13 0° értékűek. A duzzasztott forrásokra nagyjából az átbukó forrásokkal kapcsolatos megállapítások érvényesek. A szénsavas források hazánkban általában mint talajvíz források jelentkeznek, azért a vízhozamuk is hasonló értékű. A források mikrogeológiája A források mikrogeológiáján azok közvetlen környékének geológiai, kőzettani felépítését értjük. Ennek ismerete a források foglalása szempontjából igen fontos. Mikrogeológiai, tehát olyan alapon, hogy a forrás vize közvetlenül milyen kőzetből ered, beszélhetünk : 1. szilárd, összeálló repedéses kőzetekből, sziklából (mészkő, dolomit, homokkő, vulkáni eredetű kőzet, főleg tufa) fakadó forrásokról ; 2. görgetegből ; 3. kavicsból; 4. homokból; 5. agyagból; 6. lejtőtörmelékből; 7. változó (rendszerint homok, kavics, görgeteg) rétegeken át feltörő forrásokról. A fenti osztályozás független attól, hogy a vízgyűjtő-terület milyen kőzetekből épül fel. PL kavicsból vagy agyagból fakadó forrás is lehet karsztforrás, azaz pl. dolomit vízgyűjtő területtel rendelkező felfakadás. Az 1. típusba sorolható pl. a már említett ösküi Hármas-forrás, vagy pl. a vörösberényi Ferenc-forrás felső tagja. Az előbbi közvetlenül triász dolomitból, az utóbbi közvetlenül triász mészkőből ered, bár vízgyűjtőjének zöme szintén dolomit. 21. ábra. A Ferenc forrás közvetlen környékének geológiai szelvénye Puc. 21. reoMemecKUü pa3pe3 HenocpedcmeeHHOü OKpecHOcmu ucmomuKa <PepeHq Abb. 21. Oeologisches Profil der náchsten Umgebung der Ferencquelle § g