Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Csermák Béla: A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról

4 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Csermák B.: A vízmérlegről esetekben nincs meg a megfelelő vízmennyiség az igények maradéktalan kielégítésére. Ezért felmerül a tűrés fogalma. A tűrés kérdését kb. egy évtizede vizsgálják már a mezőgazdaságban. Az augusztusi 85%-os tartósságú értéket az ezirányú vizsgálatok alapján választottuk ki. Ezzel számolva állunk a mezőgazdasági vízhasznosítási terveknél szokásos 80%-os vízbiztosítás elvén, amely szerint sokévi átlagban (a hónaptól függetlenül) minden ötödik évben kell tűrni részleges vízhiányt. Ujabban az ipari és kommunális vízigények vonalán is elkezdték ezt vizsgálni, de végeredmény még egyik esetben sincsen. Megjegyzendő, hogy ha egyes ipari vízhasználatokra volna is tűrési irányszám, a vízhasználatok tarkasága miatt azt egy terület üzemeire együttesen alkalmazni amúgy sem lehetne. A mérlegnél a szeptemberi 99%-os tartóssági érték egységes alapulvétele azt jelenti, hogy az ivó- és ipari vízellátásnál gyakorlatilag a teljes biztonság követelményeit szándékozunk kimutatni. 2. Területi bontás A vízkészletek és a vízigények térben is erősen változók. Hű képet kis területek, ill. súlypontok egyedi vizsgálata és a szomszédos területek kölcsönhatásainak mérlegelése nyújthat. Kerettervezésnél ilyen részletvizsgálatokra sem mód, sem szükség nincs. A vízmérleg térbeli helytállóságának biztosítása érdekében a most folyó kerettervi munkálatoknál a határozatilag rögzített 13 területet (az ún. Területi Vízgazdálkodási Keretterv-egységet, rövidítve : TVK) vízfajtánként további részterületekre bontottuk. A felszíni vizeket a vízgyűjtőhatárok szerint 77, a partiszűrésű- és a talajvizeket a felszínközeli víztartó rétegek elhelyezkedése szerint 24, ill. 53, míg a réteg- és a karsztvizeket a vízföldtani tájegységek szerint 90, ill. 17 részterületre bontva tárgyaltuk. (A különböző szempontok szerinti felosztás más-más elhatárolást 1. táblázat A területi bontás jelentősége TaÖA. 1. 3HcmeHue pa3deneHun no meppumopuuM Tabelle 1. Bedeutung der territorialen Gliederung A területi bontás jellege Országos összesítés (bontás nélkül) 13 TVK-egység + + Duna + Tisza .... Részterületek kialakítása (a vízminőség figyelmen kívül hagyásával) Részterületek kialakítása (a vízminőségre is figyelemmel) Egy számmal nem jellemezhető. A vizsgálati egységek száma [db] A vízkészlet átlagos elvi kihasználtsága [%] Már jelenleg is vízhiányos terület [db] 1 11 15 31 — 261 44 20 353 * 28 kíván ; egységes felosztás még lényeges engedmények árán is aligha képzelhető el.) — Ily módon a 93 000 km

2 kiterjedésű hazánkban a vízigényés a vízkészlet-eloszlás aránytalanságának a mérleg szempontjából félrevezető hatását elég jól ki tudtuk küszöbölni. A területi bontás jelentőségét az 1. táblázat világítja meg. Míg a készletek és igények országosan összesített és egybevetett számértékeiből az tűnik ki, hogy az ország vízkészletének kihasználtsága alig haladja meg a 10%-ot, addig a vizsgálati területek számának szaporításával, azaz a vizsgálat finomításával, mind magasabb és magasabb átlagos kihasználtsági %-ot kapunk — különösen akkor, ha a víz minőségére is figyelemmel vagyunk, amiről a következő pontban még megemlékezünk. A kizárólag nagy egységekben való számolás célszerűtlen voltát legjobban az utolsó oszlop mutatja : minél részletesebb egy bontás, annál jobban kitűnnek a vízhiányos (és ugyanúgy természetesen a vízfelesleggel rendelkező) területek. A táblázattal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a) az augusztus havi mérleg végszámait használtuk fel ; b) egységesen a havi legkisebb vízhozam 75%-ával csökkentettük a mértékadónak tekintett 85%-os tartósságú vízhozamot, a mederben hagyandó legkisebb élővízigényre tekintettel ; c) elvi kihasználtságon a vízigények ós az élővízzel csökkentett vízkészletek hányadosát értettük ; d) átlagolásoknál a (rósz-) területeket egyenlő súlyúaknak tekintettük ; ej a tanulmány módszertani jellegére tekintettel a konkrét vízhozamértékeket nem tüntettük fel. 3. Minőségi bontás A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket is támaszt. Vizeink minőségi jellemzői a mennyiségieknél is nagyobb változatosságot mutatnak térben és időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak támpontot. A Vízgazdálkodási Keretterv munkálatai során — a vízkészletet a felszíni és felszín alatti készletre való bontáson túl, a használhatóság szempontjából, négy minőségi osztályba soroltuk : ,,A" — mindenre alkalmas ,,B" — csak öntözésre (felszín alatti vizeknél : és ipari célra) alkalmas ,,C" — csak ipari (a különleges igényeket támasztó iparok kivételével) és halászati célra alkalmas ,,D" — mindenre alkalmatlan. A felszíni vizek ismertebb, rendszeresebben vizsgált minőségeit viszonylag jól meg tudtuk állapítani. A talajvizeknél is eléggé jól meg lehetett becsülni a minőségi hovatartozást. — A karsztvíz általában mindenre alkalmas minőségű, — a kiemelt bányavizek egy részén kívül. — A rétegvíznél és partiszűrésű víznél, a kevés adat birtokában, minőségenkénti szétválasztást tenni nem tudunk és csak a mindenre alkalmas osztályt alkalmaztuk. Jelentősen nehezebb volt a minőségi bontás a vízigényeknél. Itt feltételeztük azt, hogy a vízhasználat általában a számára megfelelő kategóri-