Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Léczfalvy Sándor: A források osztályozása

Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 46 A források osztályozása LÉCZFALVY S Á N D 0 It« Bevezetés A forrásokkal foglalkozó irodalom igen kiterjedt. A megjelent művek többsége egy-egy forrást ismertet, kisebb része pedig a forrásokról általánosabb képet nyújt, a forrásokat különböző szempontok szerint osztályozza. Az első ilyen összefoglaló mű Nowak P.-tól ered [1]; majd időrendbeli sorrendben Haas H. J. [2] ; Gártner [3] ; Fuller M. L. [4] ; Hőfer H. [5] ; Meinzer 0. E. [6] ; Bryan Kirk [7] ; Imbeaux [8] ; Stiny J. ]9] ; Keilhack K. [10] ; Tolman C. F. [11] ; Bendel L. [12] következik. Történeti szempontból a [6, 7, 9] művek fontosabbak. A forrásokról kialakult mai felfogás elsősorban Keilhack és Tolmantól származik. Jellemző a fejlődésre, hogy míg Bryan Kirk a forrásokat két főcsoportba sorolja, Tolman C. F. már hat nagy csoporton belül összesen huszonöt forrástípust ismertet. A forrástípusok és a különböző osztályozási rendszerek nagy száma onnan ered, hogy egyrészt a szerzők a források jellegének döntő meghatározottságát egymástól eltérően ítélik meg, másrészt ezeket a meghatározásokat eklektikusán összekeverik. A források minőségi, lényegbeli meghatározottsága a következő három tényezőtől függhet: 1. Ami a forrásban mozog (víz, esetleg víz és gáz, illetőleg víz és gőz keveréke). 2. Amiben mozog (a víztartó kőzet milyensége). 3. A víztartó kőzet térbeli elhelyezkedése, azaz a forrás vízgyűjtőterületénél geológiai felépítettsége. Ezen tényezők közül a forrás lényegbeli meghatározottságát az szabja meg, hogy közülük melyik jut túlsúlyba. Pl. mindaddig, míg a vízvezető kőzet repedéses, vagy nagyszemcséjű kőzetből áll (pl. dolomit, kavics), addig a víz mozgását elsősorban a gravitációs erő befolyásolja. (A molekuláris erők, pl. kapillaritás s ennek következtében a párolgás stb. nem játszik lényeges szerepet.) Ebben az esetben a forrás típusának, minőségi, lényegbeli meghatározottságát a vízgyűjtő terület egészének geológiai felépítettsége szabja meg, (amelyet makrogeológiának neveznék). Ezen belül az egyes altípusokat, a forrás sajátos megjelenési formáját a forrás közvetlen környékének geológiai és kőzettani viszonyai szabják meg, amit azonban már a mikrogeológia jellemez. (A források ezen csoportjába, amint a tanulmányból részletesen kitűnik, a leszálló, átbukó, felszálló és duzzasztott források tartoznak.) A víztartó kőzet szemcséi méreteinek kisebbedése során bizonyos határ után a gravitációs erők mellett már a molekuláris erők is, így pl. a párolgás is jelentőssé válhat. A forrás lényeges tulajdonságainak kialakításában ekkor tehát a víztartó kőzet milyenségének van lényegbeli, meghatározó szerepe. * Vízügyi Tervező Iroda, Budapest. Az ilyen típusú forrásokat nevezzük talajvízforrásoknak. Az ezeken belüli altípusok, 8IZ3JZ CL talaj vízforrások konkrét megjelenési formáit a víztartó kőzet térbeli elhelyezkedése, azaz a forrás vízgyűjtő területének geológiai felépítettsége ez esetben is befolyásolja. Amint tehát látható, az említett két fő forrástípust éles határ nem választja el és e miatt átmeneti formák is léteznek. A fenti két fő típus arra az esetre vonatkozik, ha a forrás vizében gáz ós gőz nincs. Amennyiben valamely oknál fogva a forrás vizében gázok (vagy gőzök) jelennek meg, egy bizonyos mennyiség felett a forrás lényegbeli tulajdonságai már nem a gravitációs, vagy molekuláris stb. erőktől, hanem pl. a gázok felhajtó erejétől függnek. Ilyenek pl. a gejzírek. Ezen szélső esetek között természetesen — különösen hazánkban — gyakori átmeneti formák (gázos források) is vannak. Az emberi beavatkozás folytán ,,mesterséges források" is keletkezhetnek. A vázolt véleményem alapján néhány megjegyzést kívánok fűzni Keilhack és Tolman — a következőkben részletezett — forrás-osztályozásához, mint a legáltalánosabban elterjedt felfogáshoz. A Keilhack-féle forrásosztályozás: I. Leszálló források 1. Vízvezető réteg leszűkülése. 2. Vízvezető réteg megszűnése miatt felfakadó forrás. 3. Rétegforrás (a víz vezető réteg megszűnése miatt felfakadó). 4. Túlfolyó forrás. 5. Felduzzasztott forrás. 6. Karszt (hasadék) forrás. 7. Vető-forrás. II. Felszálló források 1. A hidrosztatikus nyomás miatt feltörő forrás. a) réteg J b) repedés ( íorra

s 2. Gázok felhajtó ereje miatt feltörő forrás a) vízgőz b) széndioxid 1 miatt feltörő forrás c) szénhidrogén, metán ) Ebből az osztályozásból kitűnik, hogy pl. a hazai dunántúli löszös dombos vidékeken gyakori talajvízforrásokat sehova sem tudjuk besorolni. Ugyancsak hasonló a helyzet pl. a szénsavas forrásaink jelentős részével is. Pl. a lovasi szénsavas forrás igaz, hogy szénsavas, és így gázos, de a felhajtóerőt a hidrosztatikus nyomás okozza. Vagy pl. a miskolci Szinva forrás karsztforrás, valamint vető forrás is — a feltárások tanúsága szerint —, de mégis átbukó típusú, mert létét a mellette levő vízzáró réteg duzzasztó hatásának köszönheti.