Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Léczfalvy Sándor: A források osztályozása

Léczfalvy S.: A források osztályozása Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 47 A Tolman-féle forrásosztályozás I. Forrás vékony vízadórétegből (10 alosztály) 11. Vastag vízadórétegből fakadó forrás (5 alosztály) III. Két vízzáró réteg közötti vízadóból fakadó forrás (4 alosztály) IV. Barlang, repedésforrások V. Lávából fakadó források. VI. Törésvonalból fakadó források (2 aloszosztály) Ez a beosztás véleményem szerint Keilhack beosztásához képest hátrafelé tett lépés. így pl. a gázos források teljesen hiányoznak a beosztásból. Legnagyobb hibája azonban az, hogy a másodlagos meghatározó okokat elsődlegessé lépeteti elő. A makrogeológia a mikrogeológia és (a kőzettani sajátosságokkal) eklektikusán keveredik a meghatározó okokban. (Pl. vastag vízadó rétegből fakadó forrás lehet talaj vízforrás és túlbukó forrás is, pedig a kettő működését meghatározó hidraulikai, fizikai törvények egészen mások a két esetben.) A következőkben először saját beosztás alapján a források típusait (amely beosztás tehát a források jellegét döntő módon meghatározó okok álapján jött létre), ezen típusok jellemző vízhozam, ill. hőmérséklet értékeit, majd a források másodlagos meghatározottságukban konkrét megjelenési formájukban szerepet játszó mikrogeológiai felépítettségüket tekintsük át. A források típusai 1. Talajvíz források ; 2. Leszálló források ; 3. Átbukó források ; 4. Felszálló források ; 5. Duzzasztott források ; 6. Gázos (szénsavas) források ; 7. Mesterséges források ; 8. Vegyes jellegű források. 1. Talajvíz források Talajvíz források esetében a párolgás szerepe a forrás létében fontos, továbbá a talajvízből történő párolgás és a talajvízbe történő beszivárgás a talajvíz terep alatti mélységének a függvénye. Az ebbe a típusba tartozó források víztartói szemcsés üledékes kőzetek, de ezen belül is elsősorban finomabb szemcséjűek (homokos kavics, homok, lösz stb.). Ez esetben már a gravitációs erőn kívül kapilláris és egyéb molekuláris erők is működnek. A talajvíz források részletesebb ismertetése előtt át kell tekintenünk vízszintes terepszín és a vízszintes vízzáró réteg közötti talajvízszint kialakulásának törvényszerűségeit. Valamely vízszintes talajvíztartó réteg esetében legyen m

0 sokévi átlagos talajvízszint terep alatti mélysége, H ennek a talajvízszintnek a vízzáró réteg fölötti magassága. Ez a szint a sokévi átlagos talajvízszint. Ez a szint nyilvánvalóan azért alakult ki m

0 mélységben, mert a talajvízre ható két döntő tényező, a beszivárgás és a talajvízből történő párolgás sokévi értékei ezen a szinten kerülnek egyensúlyba. Ez az egyensúlyi szint természetesen az éghajlat, a talaj víztartó réteg anyaga stb. befolyásolja. Homokos talajok ese1. ábra. Duzzasztott talajvízforrás Puc. 1. nodnopHbiű ucmoHHüK epyHmoebix eod. Abb. 1. Gestauter Grundwasnerque.ll tében hazánkban ez az egyensúlyi szint kb 2—4 m mélységben helyezkedik el. Ha valami oknál fogva a vízszint sokévi viszonylatban e fölé a szint fölé kerülne, akkor a talajvízből történő párolgás kerülne túlsúlyba, ellenkező esetben pedig a talajvízbe történő beszivárgás. Ez azt jelenti, hogyha pl. a sokévi átlagos talajvízszintet egyöntetűen bizonyos szintig lesüllyesztenénk (pl. szivattyúzással), akkor ezáltal sokévi viszonylatban állandó vízhozamot nyerhetnénk. (A hazai éghajlati viszonyokat tekintve.) Ennek a lehetőségnek a bekövetkezéséhez természetesen a H vízrétegvastagságának elég magasságúnak kell lenni. A talajvíz forrásokat a következőképpen célszerű csoportosítani. a) Duzzasztott; h) Depressziós; c) Tározódepressziós talajvíz források, továbbá a fenti csoportok mindegyikében megtalálhatók az ún. d) Rejtett források. a) A duzzasztott talajvíz források A víztartó réteg (amely hazai viszonylatban rendszerint homok, homokos lösz) vízszintes vagy rendszerint közelítőleg vízszintes vízzáró réteg felett helyezkedik el. A geológiai vízgyűjtő terület