Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban

Oroszlány I.: Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 435 A csapadékellátottság nagy változékonysága Ha részletesebben vizsgáljuk a házai csapadékviszonyokat. az is kitűnik, hogy bár a sokévi átlag elegendő egy viszonylag tűrhető termelési színvonal eléréshez, mégis a csapadékellátottságban évenként, havonta olyan szélső értékek fordulhatnak elő, melyek önmagukban is bizonytalanná teszik a mezőgazdasági termelést. A csapadékellátottságban tapasztalható ingadozást jól jellemzik a július hónap minimális, 50%-os valószínűséggel várható és maximális csapadékösszegeiből szerkesztett csapadéktérképek (1—3. ábra). A csapadékellátottságban észlelhető nagy változékonyság azt jelenti, hogy egyes években nagyon sok lehet a csapadék. Nagy területek elárasztásából nagy károk keletkezhetnek. Ekkor a vízkárok ellen kell harcolnunk. Más években az aszály okozhat jelentős károsodást, terméskiesést. Ilyenkor a mesterséges vízpótlásnak, az öntözésnek van rendkívüli jelentősége. A természetes vízellátottságban tapasztalható nagy játék nemcsak évjáratonként, évenként, hanem havonta is gyakori. Ha egyik hónapban a vizek kártételei ellen küzdöttünk, a másik hónapban a víz pótlására lehet szükség. A vízgazdálkodásnak általában az az évi feladata, hogy a tavaszi hónapokban az árvizek és belvizek ellen küzdjön, később öntözzön. Ugyanakkor azonban e munkák fordított sorrendben is jelentkezhetnek. És gyakori, hogy mindkét feladatot ugyanazon a területen kell megoldani. Természeti adottságainkból következik, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem „csak" víztelenítéssel, lecsapolással, nem „csak" öntözéssel, hanem általában komplex vízgazdálkodással kell számolnia. Az éghajlati viszonyaink arra kényszerítenek bennünket, hogy az összetett vízgazdálkodással, mint az ellentétes irányú és változó mértékű beavatkozások rendszerével, a vízgazdálkodásunk gyakorlatában jelentkező ellentétes jelenségek dialektikus egységével foglalkozzunk. E felismerések adják annak a magyarázatát is, hogy miért járt gyakran kudarccal nálunk külföldi modern megoldások alkalmazása a vízgazdálkodásban. A viszonyaink között végzendő víztelenítési, lecsapolási, öntözési feladatok csak igen óvatosan vethetők össze a világ különböző pontjain végzett hasonló tevékenységgel. Lényegesen egyszerűbb, „csak" műszaki problémává zsugorodik például Észak-Afrikában az öntözés, vagy az Ezer Tó Országában a lecsapolás. És ezért nem tudjuk elfogadni a világszínvonal jellemzésére — bármennyire is tökéletes műszaki megoldások — például a mostanában létesített automatikus délolasz öntözőrendszereket, vagy a holland lecsapolá' sokat. E művek a vízgazdálkodás csak egy-egy oldalának megoldására vonatkoznak s olyan adottságok között, melyek a gazdaságos üzemeltetésüket lehetővé teszik. Szemléletünknek inkább megfelelné a vízgazdálkodás színvonalának, vagy akár a világszínvonalnak olyan jellemzése, melynek mértéke a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező nedvességviszonyok megközelítésének foka. A mezőgazdasági termelést kielégítő nedvességviszonyok természetesen igen változóak lehetnek. E viszonyok biztosítása érdekében lehet hogy egyik, vagy másik irányból, illetőleg igen messziről, esetleg közelebbről kell elindulni. Mégis, a mezőgazdasági termelés oldaláról tekintve a vízgazdálkodási tevékenységet, csak a kedvező helyzet megközelítésének mértékében látunk a különböző hazai, de világviszonylatban is összehasonlítási alapot.. Az természetesen más kérdés, hogy a vízgazdálkodási tevékenység mértékét és színvonalát a térben és időben változó gazdaságossági értékelések korlátozhatják. A vízgazdálkodás fejlődése A gyakorlatban nem egyszerre jelentkezett a vízgazdálkodás minden oldala. A történelem során a növénytermesztés színvonalának emelkedésével nőtt a vízgazdálkodás jelentősége, s ugyanakkor egyre bonyolultabbá vált. Ennek igazolására az 1. táblázatban bemutatok néhány adatsort. Amint az 1. táblázat első sorából kitűnik, a mezőgazdaság átlagos termése (gabonaegységben kifejezve) az utolsó száz évben 8,5-ről 19,8 q/ha értékre növekedett. A termelés színvonalának emelkedésével együtt szaporodtak ugyan a különböző vízgazdálkodási beavatkozásokhoz szükséges művek, létesítmények, mégis az adatsorokban jelentős ugrásokat látunk. 1850—1870 között a vízgazdálkodási beavatkozásokat jellemző létesítA vízgazdálkodás fejlődése Magyarországon (Kiss A.—Babos Z.—Mayer L. adatai nyomán) TaÖA. 1. Pa36umue eodHoio X03HÜcmea e Beuzpuu Table 1. The development oj water policy in Hungary 1. táblázat Évek 1850 1870 1895 1915 1935 1960 1 ha szántóföldre jutó termés G. E.-ben (q) .' 8,5 10,0 14,5 14,9 14,0 19,8 Árvédelmi töltés hossza (100 km) 6,7 17,2 26,5 33,0 43,7 43,5 Levezetőcsatorna hossza (100 km) 6,2 11,7 45,3 113,6 173,1 268,6 Öntözött terület (1000 ha) 1,6 1,9 7,7 9,0 11,0 100,0