Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban

Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 434 ÖNTÖZÉS Vízgazdálkodás a magyar mezőgazdaságban* 1) R. OROSZLÁNY I S T V Á N»* a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Azt valljuk, hogy a víz a növényi élet fejlődésének — a fény, a hő és a tápanyagokkal egyenrangú feltétele. A gyakorlatban ennek a fontos szerepnek — a helyi adottságoktól függően — másmás oldala érvényesül. A természetes vízellátottság szélsőséges eseteiben vagy a vízhiány, vagy a víz túlzott mértékű jelenléte korlátozza a kultúrnövények fejlődését. A természetes viszonyokat szabályozó ember a növénytermesztés, az eredményes gazdálkodás érdekében ilyen adottságok között vagy csak az aszály ellen küzd — az öntözés bevezetésével, vagy csak a vízkárok ellen — víztelenítéssel, lecsapolással. A szélsőséges helyzetet képviselő természeti adottságok között ez a küzdelem sokhelyen több é vszázados, több évezredes múltra tekinthet már vissza. Magyarország viszonylag kedvező természeti adottságai között a víz szerepének jelentőségét a mezőgazdasági gyakorlat sok ideig kevéssé méltányolta. Növénytermesztésre elsősorban a kedvező adottságokkal rendelkező területeket hasznosították. Az erősen vízjárta, vagy a sekély termőréteg miatt aszályos földeket legfeljebb külterjes állattartással hasznosították . Ezt a régi gyakorlatot éghajlatunk igazolja. Az átlagos évi csapadékmennyiség az ország területén belül 500—800 mm között változik. Az ország délnyugati és északkeleti részei csapadékban gazdagabbak, az ország közepe, a Nagyalföld csapadékban szegényebb. A helyi különbségektől függetlenül, ez a rendelkezésre álló átlagos évi csapadékmennyiség elegendő ahhoz, hogy megfelelő agrotechnikával a növénytermesztésben viszonylag jó eredményeket érjünk el. A mai gyakorlatot és a mezőgazdasági termelés mai színvonalát tekintve is azt mondhatjuk, hogy az átlagos csapadékellátottság mellett, az agrotechnika további javításával még mindig lehetséges a termések korlátozott növelése. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a termelés színvonalának további jelentős emeléséhez a természetes csapadékmennyiség már nem elegendő, azt az átlagos csapadékellátottságú esztendőkben is öntözéssel jelentősen ki kell egészíteni. * Részletek a jénai Fr. Schiller Egyetemen 1963. május hó 22 ós 24-én tartott előadásokból. ** Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. 1. ábra. Július havi csapadékminimumok (1. ábra), 50%-os valószínűségi csapadékösszegek (2. ábra), csapadékmaximumok (3. ábra). (1901—1950. időszakban) Oue. 1—3. MuHUMüAbHbie ocadKU e uwAe Mecage (rpue. 1.), cyMMa ocadKoe c eepoamnocmbw 50% (<pue. 2.), MÜKCUMajibHbie ocadKU (<puz. 3.) (3a nepuod 1901—1950 zz.) Figs. 1—3. Precipitation minima in July (Fig. 1), precipitation volumes of 50 per centpro bability (Fig. 2), peak precipitations (Fig. 3) in the period 1901—1950.