Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink mennyiségének minőségi megoszlása

430 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Papp Sz.: Felszíni vizeink minőségi megoszlása 3. táblázat A felszíni vizek számának keménység és oldott sótartalom szerinti megoszlása Tabelle 3. Verteilung der Zahl der Oberfláchenwásser hinsichtlich Hárte und aufgelösten Salzgehalts Table 3. Classification of surface waters by number according to hardness and salts content Terület I. , Lágy, sószegény vizek II. Kissé kemény, közepes sótartalmú vizek III. Közepesen kemény, sóban kissé gazdag vizek IV. Kemény, sóban gazdag vizek Vizsgált vizek száma Terület száma 'O száma | % száma % száma % 1. A Tisza felső folyása 2. A Tiszántúl 3. A Tisza 4. Az északi hegyvidék keleti része 5. Az északi hegyvidék nyugati része 6. A Duna 7. A Dunántúl északkeleti része .... 8. A Dunántúl északnyugati része 9. A Sió vízgyűjtő területe 10. A Balaton vízgyűjtő területe .... 11. A Dráva vízgyűjtő területe 2 5 1 1 2 0 0 3 0 0 2 33.3 45.4 100 5,0 12.5 0 0 18,8 0 0 18,2 1 3 0 11 3 1 1 4 0 ' 2 2 16,7 27,3 0 55,0 18,7 100 10,0 25,0 0 18.2 18,2 3 1 0 5 9 0 2 8 14 7 4 50.0 9,1 0 25,0 56,3 0 20,0 50,0 66,7 63,6 36.3 0 : 2 0 7 1 2 3 0 18,2 0 15,0 12,5 0 70,0 6,2 33,3 18.2 27,3 6 11 1 20 16 1 10 16 21 11 11 Az ország területén összesen l(i 12,9 28 22,6 53 42,7 27 21.8 124 Ipari célokra felhasználható felszíni vizek Ipari célokra nehezen használható felszíni vizek száma 0/ 0 száma 0 0 44 35,5 80 64.5 Kissé részletesebben elemezve a 2. táblázatot, azt találjuk, hogy szám szerint az északi hegyvidék keleti részén fordul elő a legtöbb tisztának minősíthető vízfolyás. Ugyanakkor a legtöbb erősen szennyezett, tehát a 4. kategóriába sorolt felszíni vizet az északi hegyvidék nyugati részén és a Sió vízgyűjtőterületén találunk. összevonva a felszíni vizek első kategóriáját a második kategóriával és a harmadik kategóriát a negyedik kategóriával, azt találjuk, hogy egészségügyi, illetve ivó- és élelmiszeripari vízellátás, vízisport és fürdőzés céljaira aránylag egyszerű vízkezelési eljárásokkal felhasználhatóvá tehető 85 felszíni vízfolyás, azaz kereken 68%. Szennyezettségük miatt egészségügyi célokra nem, vagy csak gazdaságtalan vízkezelési eljárásokkal nehezen felhasználhatóvá tehető felszíni vizek száma 39, azaz kereken 31%. Ezek a számok eléggé figyelemre méltóak ahhoz, hogy felszíni vizeink tisztaságának helyreállítása érdekében a megfelelő egészségügyi és vízügyi intézkedések mielőbb megtörténjenek. Elsőrendű népgazdasági érdek fűződik ahhoz is, hogy megfelelő közegészségügyi és vízügyi intézkedésekkel a még felhasználható 85 felszíni víz tisztasága továbbra is megóvassék. A tiszta és szennyezett vízfolyások számának ezt a kedvezőtlen arányát a laksűrűség emelkedése és az ipari termelés fokozódása következtében mesterséges beavatkozás hozta létre, ezért mesterséges beavatkozás útján meg is kell találni a módot az arány kedvezőbbé tételére. Nem változtatható meg azonban mesterséges beavatkozás útján az a kedvezőtlen arány, ami a lágy, sószegény, illetve kemény, sóban gazdag felszíni vizeink számában áll fenn, amit a 3. táblázat tüntet fel. Míg a 3. táblázat szerint a lágy, sószegény folyóvizek száma 16, vagyis kereken 13%, a kissé kemény és sóban kissé szegény felszíni vizek száma 28, vagyis kereken 23%, addig a közepesen kemény, sóban kissé gazdag vizek száma 53, vagyis kereken 43%, és a kemény, valamint a sóban gazdag vizek száma 27, vagyis kereken 22%. Kissé jobban elemezve a 3. táblázatot, kitűnik, hogv a lágy felszíni vizek száma a Tiszántúlon a legnagyobb, kereken 45%. A Dunántúl északkeleti részén, a Sió és a Balaton vízgyűjtő területén lágy vizet nem is találunk. Ezzel szemben a kemény és sóban gazdag vizek száma a Dunántúl északkeleti részén • viszonylag a legnagyobb : 70% és a Sió vízgyűjtő területén pedig 33%. Összefoglalva a lágy, sószegény, valamint a kissé kemény közepes sótartalmú, tehát ipari célokra aránylag egyszerű kezelés után felhasználhatóvá tehető felszíni vizek számát, azt 44-nek, vagyis 35%-nak, a közepesen kemény, sóban kissé gazdag és a kemény, sókban gazdag vizek, tehát az ipari célokra gazdaságosan fel nem használható felszíni vizek számát 80-nak, azaz kereken 64%-nak találjuk. Az arány tehát ipari célokra való felhasználás szempontjából igen kedvezőtlennek tűnik fel. Egészen más képet kapunk azonban felszíni vízkészleteink felhasználhatóságáról, ha a minőség mellett a vízmennyiséget vesszük figyelembe. A felszíni vizeink mennyiségére, illetve vízhozamára vonatkozó adatokat a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet : Magyarország vízkészlete című kiadványából vettem, ahol a feldolgozott 124 hazai felszíni vízfolvás középvízhozamainak (KÖQ) több évi átlaga a kevésbé jelentősektől eltekintve, túlnyomórészt megtalálható volt. A ki-