Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink mennyiségének minőségi megoszlása

Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 428 VÍZKÉMIA Felszíni vizeink mennyiségének minőségi megoszlása* DR, PAPP SZILÁK D** a kémiai tudományok kandidátusa Felszíni vizeink minőségéről [1] az elmúlt esztendőben tartott vízminőségi kongresszuson beszámoltam. Akkor a vizeket az ország 124 felszíni vizére kiterjedő több mint 8000 vízvizsgálat felhasználásával kémiai és bakteriológiai szennyezettségük, keménységük, klorid, szulfát és összes sótartalmuk szerint csoportosítva, kategóriákba soroltam be. A nagyszámú vizsgálati anyagnak a feldolgozása azt mutatta, hogy az egyes vízfolyások, vagy folyószakaszok szennyezettségének, illetve minőségének a jellemzésére nem elegendő 1—2 éven át félévenként vagy negyedévenként, de még havonként végzett vizsgálatok eredményeinek a feldolgozása sem, mert a vizsgálati adatok ingadozásai rendszerint olyan fokúak, amelyek a víz jellemzését csak alig teszik lehetővé, és sok esetben egészen megtévesztően hatnak. Nem tartottam elegendőnek továbbá — éppen a nagy ingadozások miatt — a felszíni vizek minőségét pusztán csak a szennyezettségre utaló, vagy a víz jellegét megszabó egyes alkatrészek mennyiségének átlagértékeivel jellemezni. Ezért felhasználtam még a vizek jellemzésére a vizsgált 10 éves időszakban a minimális és a maximális értékeket, sőt ezen belül még az átlagérték és a maximum közé eső vizsgálati eredmények számának a százalékos gyakoriságát is, ami egyidejűleg az átlagérték és a minimum közé eső vizsgálatok számának a százalékát is kifejezi. A sok ezer vizsgálat azt mutatta, hogy a felszíni vizek szennyezettségére a legjellemzőbb a coliszám és a szerves-anyag tartalmat kifejező oxigénfogyasztás. Ezért ezeknek alapján felszíni vizeinket kémiai és bakteroilógiai szennyezettség szempontjából négy kategóriába soroltam be. Az első kategória határértékeinek megállapítása céljából az ivóvíz minőségi normát vettem alapul, mivel az igen nagyszámú vízvizsgálati adatból megállapítottam, hogy jelentékeny számban találhatók hazánkban olyan felszíni vizek, amelyek ezt a feltételt kielégítik. Ennek megfelelően tehát kémiai szempontból az első kategóriába tartoznak azok a felszíni vizek, amelyek oxigénfogyasztásainak átlagértékei 0—2,5 mg/l közé estek. A második kategória határértékének megszabásánál tekintettel voltam azokra a nagyobb hazai felszíni vizekre, amelyeket megfelelő elő* A Magyar Hidrológiai Társaság Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztályán 1962. XII. 10-ón elhangzott előadás. ** Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztálya, Budapest. A tanulmányban a vizek minősítésére, minőségi osztályokba sorolására ad javaslatot a szerző az egészségügyi szakember nézőpontjából, az Országos Vízvizsgálati Szabvány alapján. Az osztályozás eltér az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben alkalmazott osztályozástól, annál általában szigorúbb határértékeket alkalmaz. (A Szerk.) készítés után a gyakorlat szerint minden fennakadás és egészségügyi ártalom előidézése nélkül felhasználnak, de bennük, az elvégzett vizsgálatok szerint, az ivóvízben megengedettnél, nagyobb szerves anyag található. Ilyen hazai mértékadó felszíni víznek a Dunát, a Tiszát és a Balatont tekintettem. Ezeknek a vizeknek, de különösen a Dunának oxigénfogyasztása a 6,0 mg/l-t is eléri. Ezért a második kategóriába soroltam mindazokat az oxigénfogyasztás alapján kissé szennyezettnek minősíthető vizeket, amelyek oxigénfogyasztásainak átlagértéke 2,5—6,0 mg/l közé esett. A harmadik kategória határértékét azok a vizsgálatok szabták meg, amelyeket közismerten szennyezett felszíni vízfolyásokból végeztünk. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy ezekben az oxigénfogyasztások átlagértékei meghaladják a 10 mg/l-t. Ezért a harmadik kategóriába tartoznak mindazok a szennyezettnek minősíthető felszíni vizek, amelyek oxigénfogyasztásainak átlagértéke 6—10 mg/l közé esett. Az elmondottaknak megfelelően a negyedik kategóriába kerültek mindazok az erősen szennyezett felszíni vizek, amelyek oxigénfogyasztásainak átlagértékei meghaladják a 10 mg/l-t. A bakteriális szennyezettség normáinak megállapításakor súlyt helyeztem arra, hogy azok összhangban legyenek az oxigénfogyasztás normáival. E célból az elvégzett sok ezer vizsgálatból megállapítottam, hogy az oxigénfogyasztás alap1. táblázat Felszíni vízminőségi kategóriák határértékei Coli szám Tábelle 1. Orenzwerte der Gütekategorien der Oberfláche n gewásse r Táble 1. Limit vcúues used for classijying surface waters according to quality I. kategória 0— 10 coli/ml tiszta II. kategória 11— 100 coli/ml kissé szennyezett III. kategória 101—1000 coli/ml szennyezett IV. kategória 1001— coli/ml erősen szennyezett Oxigénfogyasztás I. kategória 0 — 2,5 mg/l 0

2 tiszta II. kategória 2,6—6,0 mg/l O, kissé szennyezett III. kategória 6,1—10,0 mg/l 0

2 szennyezett IV. kategória 10,1— mg/I 0

2 erőssn szennyezett Összes keménység l. kategória 0 — 8,0 nkf. lágy II. kategória 8,1—15,0 nkf. kissé kemény III. kategória 15,1—25,0 nkf. közepesen kemény IV. kategória 25,1— nkf. kemény Összes oldott szilárd alkatrész I. kategória 0 — 200 mg/l sószegény II. kategória 200,1— 500 mg/l közepes sótartalmú III. kategória 500,1—1000 mg/l sóban kissé gazdag IV. kategória 1000,1— mg/1 sóban gazdag