Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Csajághy Gábor: A peloidok vizsgálatának újabb szempontjai

426 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Csajághy G.: A peloidok vizsgálatának újabb szempontjai O) szerves alkatrészek : 1. összesen : hamvasztással (izz. veszt.) 12,2% 2. növényi anyagok : Confervoideae, Spirogyra és hasonló, sejtmaradványok, mikrobiológiai jellemzés (lásd : fent) 3. szerves kémiai főalkatrészek : humusz és hasonló 4% huminsavak 1,3% Fizikai tulajdonságok : AJ termikus tulajdonságok 32,3% víztartalom mellett 1. fajhő 0,47 2. hőkapaeitás 0,64 3. hővezetőképesség 0,0024 4. hőtartóképesség 268 B) fajsúly : 1. használatra-kész állapotban 1,37 2. száraz anyagra számítva 1,55 C) diszperzoid tulajdonságok és jelenségek: 1. üledéktérfogat 79,9% víztartalom mellett 16,5 ml, a duzzadásfok : 5,2 2. a szervetlen anyagok szemeseeloszlása : 1 mm felett — 1 — 0,5 mm 0,8% 0,5— 0,2 mm 3,2% 0,2— 0,1 mm .' 1,7% 100 —50 p 18,5% 50 —20 p. 15,1% 20 —10 p 32,3% 10 — 5 p. 7,9% 5 — 2 ^ 4,1 % 2 p alatt 16,3% 3. kolloidok : .... .... D) vízkapacitás : .... 2,7 E) plasztikusság : a) szilárd, sima, nem nagyon plasztikus b) x módszer szerint .... F) radioaktivitás : Orvosi javallatok : Izomreuma, idegbántalmak (lásd : Med. Review, 1936. 15. 347). A Peloidjelentés közzététele óta eltelt 25 esztendő során bőséges tapasztalatra tehettek szert a kutatók a jelentés módszertani részével és a vizsgálati eredmények közlései módjával kapcsolatosan. Ezek a tapasztalatok azt mutatták, hogy a jelentés sem alaki, sem tárgyi tekintetben nem elégíti ki teljesen a követelményeket. Bizonyos nehézségek okozója magának a peloid fogalomnak a jelentésben közölt meghatározása is. Ez ui. a következő : ,,Általános névvel peloidoknak hívjuk azokat a természetben geológiai folyamatok révén keletkezett anyagokat, amelyeket finoman elosztott állapotban, vízzel keverve göngyölésre, vagy fürdésre használnak az orvosi gyakorlatban". E meghatározás magába foglalja azt a gondolatot, hogy a peloid fogalom nem arra az állapotra vonatkozik, amelyben az anvag a természetben előfordul, hanem arra, amelyben felhasználják. Ebből az következik, hogv a vizsgálathoz szükséges mintát nem a természetes előfordulásból, hanem a fürdőüzemből kell venni. Ennek jelentőségét talán a gyógyvizek vizsgálatával kapcsolatban lehetne legjobban megvilágítani. Ebből az elvből kiindulva a gyógyvizek vizsgálatát nem az előfordulási helyen vett mintából kellene elvégezni, hanem pl. a forgalomba hozott palackokból. Természetesen az ilyen fajta vizsgálatra is nagy szükség van, de ennek célja csak az ellenőrzés lehet, nem pedig a víz mélyreható megismerése. A Peloidjelentés nem köti meg a kutató kezét, de leszögezi, hogy az „iszapokat, tőzegeket és más gyógyhelyeken felhasznált természetes anyagokat, lehetőleg ugyanazon alapelvek szerint kell osztályozni, elemezni és leírni, mint a vizeket". Helyes lenne megváltoztatni a peloid fogalom definíciójának végét és a „fürdésre használnak az orvosi gyakorlatban" mondatrész helyett azt írni, hogy fürdésre lehet felhasználni az orvosi gyakorlatban. A definíció természetben szava felesleges, mert geológiai folyamatok csak a természetben játszódhatnak le. Előírja a jelentés azt is, hogy a vizsgálati eredményeket a használatra-kész állapotban levő anyagra kell vonatkoztatni. Ez a fogalom azonban nehezen definiálható. A Peloidjelentés szerint ,,valamely peloid akkor van használatra-kész állapotban, ha egyenletesen el van keverve és annyi vizet tartalmaz, amennyi a szokott klinikai felhasználás alkalmával átlagosan van benne". Tehát nem tudományos alapokon nyugszik a meghatározás, hanem a kezelőszemélyzet szubjektív megítélésén. Lényeges segítséget nyújtott Benade a normálkonzisztencia fogalmának bevezetésével. Szerinte a tőzegek és a szerves iszapok akkor vannak használatra-kész állapotban — pontosabban fürdésrekész állapotban — ha normálkonzisztenciájúak, azaz víztartalmuk az illető anyag vízkapacitása által megszabott értékkel egyenlő. Újabban Brozek és Pferovszky foglalkoztak a kérdéssel az Anmerkungen zum ,,Bericht über Péloide — 1938" c. dolgozatukban. A két kutató a Peloid jelentést bírálva azt javasolja, hogy minden peloidra egyforma érvénnyel, a normálkonzisztenciájú anyagra vonatkoztatva adjuk meg a vizsgálati eredményeket. Javaslatukkal egyet kell értenünk, mert csak ilyen módon juthatunk a szubjektív megítélés helyett, jól definiált fizikai állandóra alapított, nemzetközi összehasonlításra valóban alkalmas adatok birtokába. Brozek és Pferovsky fent idézett dolgozatukban foglalkoznak az eredmények közlési módjával is. Az ,,Általános jellemzés", ,.Eredet és keletkezés", ,,Földtani osztályozás", ,,Növénytani jellemzés" és a ,,Mikrobiológiai jellemzés" c. bekezdések helyett (lásd a 2. táblázatot) a következő két bekezdést javasolják : ,, Földtani és ásványtani jellemzés" és ,,Biológiai jellemzés". A javasolt két bekezdésbe az összes többit összevonva a felesleges ismétlések elkerülhetők, másrészről az eredeti I. S. M. jelentésből hiányzó állattani jellemzés is belefoglalható a biológiai jellemzésbe. Nehézséget okoz a Peloidjelentés módszertani részének a vízoldható anyagok meghatározására vonatkozó rendelkezése is. A vízoldható sók meghatározására a következő három lehetőséget adja meg : 100 g nedves peloid 1 liter és 5 liter vízzel való kilúgzása, ezenkívül megengedi a nedves peloid présfolyadékából történő meghatározást is. Nyilvánvaló, hogy ez a három lehetőség koránt sem egyenértékű. A harmadik esetben ui.