Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Fazekas Károly: Adhéziós vízszintmérés

Fazekas K.: Adhéziós vízszintmérés Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 421 4. kép. Az 1963. évi kísérleti berendezés Bild 4. Versuchseinrichtung im Jahr 1963 III. 4. Equipment used for the 1963 experiments ellenőrizhető. A kísérletek közben kitűnt, hogy a korong szabadkézzel ezred mm-es osztás szerint nem állítható, ezért utólag még egy ki-be kapcsolható parányállító dörzstengely (D) került a készülékre, mely 4,5 mm átmérővel a korongot a beállítás utolsó fázisában mozgatja. A kísérleti berendezés pontosságát mérőcsúcsnak használt varrótűvel vizsgáltuk meg. A normális, vékony, ép hegyű varrótű ugyanis a vízfelületérintése után felemelve kb. 0,11 mm magasra felhúzta ugyan a vizet, de a vízfelülettől elválva nem tartott magán vízcseppet, tehát törlés nélkül azonnal újból használható volt (és így semmi vízveszteséget sem okozott). Érdekes tulajdonsága az is, hogy a tapadással felhúzott víz nagyon szabályos magasságban válik el ismét a tűtől. Hátránya a tűnek, hogy az érintkezés csak gondosan elrendezett világító háttérrel észlelhető, akkor is igen éles figyelmet kíván. A több csavarállásban elvégzett vizsgálatok egyik sorozatát mutatja az 1. táblázat. Ez az összesen 8 percig ^ 1. táblázat Varrótűvel végzett vízszintmérés, a víz tapadása a tűhöz A mérés időpontja Eredménye A tapadó víz elválása a tű felemelésekor óra perc mp mm mm 22 28 30 32 33 34 36 35 10 00 20 55 10 13,145 ,144 ,142 ,141 ,140 ,139 13,260 ,259 ,259 ,257 ,255 ,255 2. ábra. Az elektromos hatás és a félórás mérési időszak alatti párolgás Abb. 2. Die elektrisehe Wirkung und die Verdunstung wáhrend der halbstündigen Messzeit Fig. 2. Electric effects and evaporation during the onehalf hour experiment period tartott mérés párolgásmenetét mutatja és igazolja azt is, hogy a mikrométeres kísérleti berendezés jól működik és tényleg alkalmas 1/1000 mm-nyi szintkülönbségek mérésére is. Ezután sor kerülhetett a tulajdonképpeni tisztázandó kérdésekre. Ezek nem a mozgató szerkezetre és leolvasó berendezésre vonatkoztak, mert ezek a gyakorlatban az alkalmazási terület szerint változó műszerszerkesztési feladatok, hanem az érintkező elem tulajdonságainak, viselkedésének közelebbi vizsgálatára. Céljuk egyrészt bizonyos működési rendellenességek okainak tisztázása, másrészt az eddigi alkalmazási körön kívüli használhatóság felderítése volt. A különféle megvizsgálandó átlátszó érintkező elemeket a párolgásmérő műszernél is használt plexiből (polimetakrilát) és üvegből is készítettük. A plexi jótulajdonságai már közismertek. Jól használhatók a különféle konvex üveglencsék (pl. szemüveglencsék) is, homályosított érintkező felülettel. Ezek felerősítése azonban körülményesebb és bizonytalanabb, mint a plexi elemeké, kényesebbek is, habár felületi tapadó tulajdonságaik kiválóak és jól tisztíthatók. A vizsgált mérőelemeket az 5. kép mutatja. Az /, g, h, i plexi korongok átmérője rendre 80, 60, 30 és 10 mm, a c és d csavaros és kúpos végű kis plexi-pálcikák vastagsága 5 mm. (A k jelű csavarmenetes plexi-rúd egy xijabb típus eleme, amely ebben a kísérletben nem szerepelt.) Az e elem 16 mm átmérőjű homályosított üveglencse. Az a jelű kis, lapátalakú elemnek az érintkező felülete gömbölyített és homályos, a b jelűé gúlaalakú és fényes. A kísérletek eredményei Az ábrán látható és egyéb elemekkel is végzett méréssorozatok arra mutattak, hogy érzékenység, pontosság szempontjából az elem anyaga,