Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Holló István: Vízvezetéki csőhálózatok hibái és a kár megelőzése

414 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Holló I.: Vízvezetéki csőhálózatok hibái .'-;. kép. Acélcsövek külső felületének szigetelése és gépesített tekercselése <t>omo 3. H30AHI}ÜH eneiuneü noeepxHocmu nyeyHHbtx mpyö u ux noKpbimue 3aeepmbteaHueM MexanunecKUM nymeM Bild 3. Abdichtung der áusseren Oberfláche von Stahlrohren und ihre mechanisierte Wicklung tésével foglalkozik. Más vállalatok tömeges acélcső szigetelésüket kézi úton, a hibalehetőségek halmozásával, nem a legkorszerűbb tekercselő anyagok (üvegszál- vagy azbesztpaplan) felhasználásával végzik el. Pedig legnagyobb részt ettől függ az acélcsövek élettartama. A cső belső felületének jó szigetelése hegesztett acélcsövek esetében 500—600 mm 0-ig a hegesztések helyén általában megoldatlan. Minden eszközzel javítani kellene ezen az elmaradottságon és különösen vasra agresszív vezetett vizek esetében, vagy vízkezeléssel kellene semlegesíteni a vizet, vagy a külföldön a kísérleti állapoton már túljutott foszfátozással, fluátozással, cement bevonattal, vagy mészadagolással stb. kellene üzemi méretű kísérletek során megállapítani a hazai vizeknek legjobban megfelelő technológiát. Természetesen a vezeték „biológiai" életét (algaképződés stb.) is figyelembe kell venni. A katódos és anódos korrozió-elleni védelem terén külön utakon halad a gáz-, olaj- és a vízvezeték tervező gárda. Pedig a cél teljesen azonos : az acélcső állagának védelme. Koordináltabb együttműködés a tervezők és a kivitelező vállalatok között, valamint az üzemeltetési tapasztalatok folyamatos rögzítése és kicserélése feltétlenül sok hibaforrást szüntetne meg. Külön kérdés a hazai több mint 30 000 fúrt kút, csövezésének katódos (vagy anódos) védelme. Ezen a téren még csak kezdeményezésekről számolhatunk be. Konkrét eredményt jelent a nulliferezés néven ismert eljárás, de ezt hosszadalmas és bizonyos időközönként szükségszerűen ismétlődő volta miatt csak ritkábban alkalmazzák. A kóbor villamos áramok kártevése mindazokon a helyeken, ahol egyenárammal működő közúti villamosvasútak járnak, fennforoghat. De a földelésként helytelenül alkalmazott csővezetéken is észlelhetők kóbor áramokra visszavezethető lyukkorroziók. A régebben szokásos vastagabb szigetelőréteg és külön áthidaló szakaszok beépítése ma már túlhaladott és helyébe a kóboráramokkal szemben aktív (katódos), tehát elektrokémiai korrozió elleni védelmet alkalmazzák. A csővezeték belsejében a lerakódás ugyanúgy nem kívánatos, mint a korrozió. A vas- és mangán kiválásán kívül a víz lebegőanyagtartalmának 0,7 mm vastag ülepedése olyannyira hullámossá teheti a cső belső felületét, hogy pl. 500 mm 0 cső vízszállító képessége eredeti kapacitásának 57%-ára csökken [2], Törekedni kell tehát arra, hogy akár felszín alatti, akár felszíni víz kerül a csővezetékbe, hogy a vezetett víz a csövek falára megkeményedő iszap, vas, mangán, vagy karbonát formájában le ne rakódhasson. De ha a lerakódás nem kívánatos ténye mégis bekövetkezne, akkor ma már a mechanikus csőgörényen, kaparó- vagy turbinás csőtisztítón túlmenően a lerakódás hidropneumatikus eljárással is sikeresen távolítható el. A hidropneumatikus csőtisztításnak ma már nemcsak külföldi, hanem hazai tapasztalata és irodalma is van [3, 4]. A csővezetékek hibalehetőségeit és a megelőzés módjait egyébként Wiesbadenben a német szakemberek behatóan tárgyalták [5], A vezetékek nyomvonalának pontos ismerete és térképezése, valamint a vízmennyiségi és nyomásmérés helyes megszervezése a hibaforrások megismeréséhez feltétlenül szükséges. Sajnos nemcsak a hazai ipartelepek, hanem még a vízműveink nagvrésze sem rendelkezik megbízható hálózati térképekkel. Nem olyan régen indult meg a földalatti vezetékek felderítésének műszeres kutatása hazai gyártmányú készülékekkel [6] és remény van arra, hogy idővel minden ivó- és ipari vízmű ismerni fogja azoknak a hálózatoknak a pontos helyét, amelyeknek üzemeltetése és karbantartása elsőrendű feladata. Nagy segítség lesz annak a felismerése is, hogy nemcsak a víztermelő telepeken és az egyes fogyasztóhelyeken, hanem a helyi viszonyoknak megfelelően körzetekben is foglalkoznak majd a vízmennyiség és nyomás folyamatos mérésével. Ezeknek eredményeit helyesen értékelve a vezetékek komolyabb meghibásodásai, ha nem is előzhetők meg, de legalább idejében észlelhetők [7]. A vízalatti fényképezés és az ipari televízió kiterjedtebb alkalmazása a kutak, valamint a hálózatok állagát vizuálisan is szemlélteti, tehát ezen a téren a kármegelőzésnek még igen nagy, eddig kihasználatlan lehetőségei vannak. Tanulmányomban nem törekedhettem a teljességre, hanem csak azokra az újabb irányzatokra mutattam rá, amelyeknek révén a csőhálózatok kármegelőzése hazánkban is előbbre juthatna és évi 100 milliós nagyságrendű megtakarítást ered. ményezhetne. IRODALOM 1. Hansel, G. : Spharo—Guss {R) und die Möglichkeiten seiner Anwendung im Rohrleitungsbau. Gas— Wasser—Wárme, Wien, 1959. 1. 2. International Water Supply Ass. 1952. évi párizsi kongresszusának jegyzőkönyve, p. 914. 3. Katona Gy.—Szakáll K. : Hidropneumatikus csőhálózat tisztítása. — Vízellátás-Csatornázás c. OVF. kiadmány, 1960. 4. Brezsnyev, V. I. : Explotacia vodoprovodnis szetjej (Csőhálózatok üzemeltetése) Moszkva, 1961. p. 29.