Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Szesztay Károly: A Balaton vízszintszabályozásáról és vízkészletének hasznosításáról

366 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Szesztay K.: A Balaton vízszintszabályozásáról év havonkénti vízháztartási mérlegének adatai alapján. • Ha a 12 m

3/s-nyi átlagos vízfelesleget teljes egészében a vízhasználatok szolgálatába állítanák vagyis a tavat sokéves kiegyenlítési! tározómedencének tekintenék — az üdülő-életet úgyszólván teljességgel lehetetlenné tevő vízszintingadozások alakulnának ki (l.'ábra). Az öntözésre igénybe vehető vízmennyiségek alsó határértékét úgy állapítottak meg, hogy az 1921—62. években az öntözési idényben leeresztett vízfeleslegekről valószínűségi feldolgozást készítettünk (1. táblázat 1. és 2. oszlopa, a 2. ábra alsó görbéje). Minthogy ezekben az években számottevő öntözések nem folytak, valójában ennél némileg nagyobb vízmennyiségek is igénybevehetők lettek volna. A vízeresztések és a vízállások adatainak évenkénti mérlegeléséből kitűnt, hogy az elmúlt 42 évben a téli vízeresztések csökkentése útján átlagosan mintegy 20%-kal lehetett volna a nyári vízeresztéseket növelni a vízszintszabályozás követelményeinek sérelme nélkül (lásd a táblázat 3—11. oszlopát). Ez az öntözési idényben kivehető vízmennyiségeknek 3—4 m

3/s-mal való növelését teszi lehetővé (2. ábra felső görbéje). A távolabbi jövőben duzzasztóművek és megfordítható üzemű turbina-szivattyúk építésével el lehetne érni, hogy a Sió csatorna a felesleges vizek leeresztésén kívül a nyári időszakban a Dunából való vízpótlást is biztosítsa a Balaton számára. 30 m

3/s maximális teljesítőképességű vízpótlóberendezésekkel és a leeresztőberendezések teljesítőképességének 80 m

3/s-ra való növelésével például el lehetne érni, hogy a tó vízszíne 10 cm-nyi határok között állandósuljon és ugyanakkor bármely vízkivételi igény is kielégíthető legyen (3. ábra). Ha a vízpótlóberendezésekteljesítőképessége a fentinél kisebb, a kívánatosnál alacsonyabb vízállások mértéke és gyakorisága a 4. ábra szerint növekszik. IRODALOM 1. Hock Károly: A Sió felsőtorkolati művei, Vízügyi Közlemények, 1948. évi 4. szám 367—397. lap. 2. Szesztay Károly: A Balaton vízháztartása. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 9. szám, Budapest, 1962. 3. Szesztay Károly: Adatok a Kárpát medence hő- és vízháztartásáról. A II. Kárpálmeteorológiai Konferencia iratai, Budapest, 1961. (Sajtó alatt.) 4. Szesztay Károly: A tavak vízszinszabályozásának hidrológiai alapjai. Vízügyi Közlemények, 1962. évi 2. szám, 167—191. lap. ' On Regulating the Waterlevel and Utilizing the Water of Lake Balaton By Dr. K. Szesztay Candidate of the Technical Sciences The waterbalance of Lake Balaton, which with its surface area of 600 sq. km is the largest lake in Central Europe, can be described by the long term average figures in the equation [2] : Precipitation -f- Inflow = Evaporation -f- Release 630 890 900 620 mm 11,9 16,9 17,1 11,7 m

3/sec The average surplus of round 12 cu. m/sec is discharged through the Siófok sluices and the Sió Canal intő the Danube. The operation of the release sluices which have a peak discharging capacity of 45 cu. m/sec, was governed during the past decades by the desire to minimize as far as possible the waterlevel fluctuations in the lake. Irrigation around Lake Balaton has been started recently and its large-scale development is contemplated during the coming 20 years. The problem arising at this juncture is the determination of the water quantities which can be diverted from the lake in the growing season without creating stages low enough to adversely affect the flourishing recreational use of the lake. An attempt is made at answering this problem on the basis of monthly waterbalances prepared for the last 42 years. Diversion of the entire surplus 12 cu. m/sec for utilization, i. e., the operation of the lake as a reservoir providing multi-annual storage would result in waterlevel fluctuation which would render recreational use almost completely impossible (Fig. 1). The lower limit of water quantitites which can be diverted for irrigational use has been determined by a probability study of surplus waters released during the irrigation season in the period 1921—1962 (colunms 1 and 2 in the tabló, the lower curve in Fig. 2). Since no irrigation of significance was practiced during these years, actually slightlv larger water quantities would have been available. The study of annual releases and stages revealed that by reducing releases in the winter period, the summer releases could have been increased during the past 42 years by about 20 per cent without infringment on the requirements of surface regulation (seem columns 3—1 I in the table). This implies a possible increase of about 3 to 4 cu. m/sec in the diversion during the irrigation season (the upper curve in Fig. 2). In the more distant future the Sió Canal could be operated not only to release surplus waters, but alsó to ensure in the summer period supply from the Danube to Lake Balaton. The construction of weirs and the installation of reversible pump-turbines would be necessary for this purpose. By ensuring a peak supply of 30 cu. m/sec and increasing the capacity of the releasing facilities to 80 cu. m/sec the water surface of the lake could be maintained constant within 10 cm and any irrigation demand could be satisfied (Fig. 3). With supply capacities lower than the figure indicated above the extent and frequency of stages lower than the desirable increase as shown in Fig. 4. Über die Wasserspiegelregelung des Balaton und der Nutzung seines Wasser dargebots Dr. K. Szesztay Kandidat der technischen Wissenschaften Der Wasserhaushalt des Balaton, des grössten Sees Mitteleuropas, mit einer Oberflache von 600 km

2, wird in vieljáhrigem Durchschnitt mit der Gleichung Niederschlag + Zufluss = Verdunstung -j- Ablass 630 890 900 620 mm 11,9 16,9 17,1 11,7 m

3/s charakterisiert (2). Der rund 12 m

3/sec durchschnittliche Wasserüberfluss gelangt über die Siófoker Schleusen und den Sió-Kanal in die Donau. Bei der Bedienung der Abfluss-Schleusen war man in den vergangenen Jahrzehnten bestrebt die Wasserspiegelschwankungen möglichst auf das Minimum herabzudrücken. Die jüngstens begonnene Bewásserung der Gebiete in der Umgebung des Balaton und die für die kommenden 20 Jahre geplante grosszügige Entwicklung wirft die Frage auf :• welche Wassermengen können in der Bewásserungssaison aus dem See herausgehoben werden, ohne dass dies für das stark entwickelte Erholungswesen ungünstig niedrige Wasserstánde verursachen würde ? Die Abhandlung versucht auf diese Frage auf Grund der monatlichen Wasserhaushaltsbilanzen der vergangenen 42 Jahre Antwort zu geben. Wenn man den durchschnittlich 12 m

3/sec Wasserüberfluss zur Gánze in den Dienst der Wassernutzungen stellen würde, d. h. wenn man den See als einen