Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lukács Rezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Vöröskő-völgy, Sziklaforrás és Várkút vizeinek állatvilágán

350 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Lukács D-: Rheobiológiai vizsgálatok séklete 11 C°, a levegőé 24 C°. A forrás tehát hidegvízű. A vízmozgás sebessége a forráskifolyóban em/sec. A gyűjtések szerint a forrásban és kifolyójában a következő fajok élnek : C. alpina, R. pulex fossarum. II. suphurea álcák és O. rhenana lárvák. 1957. VIII. 1-én a vízben fekvő deszkadarab alatt valósággal hemzsegtek a R. pulex fossarum- ok. 5. A Toldi-kút és állatvilága Stimeebázához viszonylag közel a Vöröskővölgyi-csermely mindkét partján egy-egy forrás van. Ezek vize is a középső triász alsó ladini emeletéhez tartozó agyagpala rétegek közül ered. A víz hőmérséklete 1957. XI. 27-én 0 C° volt, a levegőé —1 C°. 1957. VIII. 1-én 24 C°-os levegőhőmérséklet mellett a víz 11 C°-os volt. Ugyanekkor mért vízsebesség 33 em/sec. Csak R. pulex fossarum került elő a forrásból. II. A felsőtárkáuyi Sziklaforrás ós állatvilága 1940-ben közölt Rotarides il/. a felsőtárkányi Sziklaforrás állatvilágáról adatokat (10] (Czógler K. 1939-ben itt gyűjtött anyagát dolgozva fel.) Továbbá Vajon /-nek jelent meg az itt élő állatokról közleménye (1956). 1958. II. 15-én végeztem a Sziklaforrás kifolyójában gyűjtéseket és helyszíni vizsgálatokat. A Sziklaforrás triász mészkőrögből fakad (Schréter). Jellegzetesen reokrén forrás, amely igen régi idő óta foglalt forrás. Vizének hőmérséklete 11 C° körül van. Schréter a következő hőfokokatmérte: 1913. VIII. 6-án 10,5C°, 1918. VITI. 8-án 16 órakor 11 C°, ugyanekkor a levegőé 28,7 C°, 1939. VIII. 8-án 16 órakor 11 C°, a levegőé 24 C°, 1950. II. 26-án 10,5 C°. Legányi 1929. II. 2-án 11 órakor 12 C° ot mért —8 C° levegőhőmérséklet mellett. A víz hőmérséklete mérésem időpontjában 11 C° volt. A forrás maga több ágból ered, és Schréter megállapítása szerint több vizet szolgáltat, mint amekkora az aránylag kicsi mészkő területből, mint beszivárgási területből származhat. A Sziklaforrás lényegében bőven folyó, és télen-nyáron csaknem azonos hőmérsékletű vizet ad. A forráskifolyó mészkődarabokkal borított. Gazdag vízi növényzet van benn. (Mint érdekességet említem meg a növények köziil a Batrachospcrmum moniliforme vörösmoszatot.) Rotarides a Bythinella austriaca Frdfld., a Radix peregra Midi., Orcula dolina Drap., Ena obseura Mull., Lacinaria biplicta Mont., Retinella nitens Mich., Oxychilus glabrum Fér., Monacha transilvanica Westerl., Helicodonta obvoluta Mull. fajokat találta a Czógler által gyűjtött anyagban. Mindezek a forrásnak és közvetlen környékének lakói. Vajon a Sziklaforrás kifolyójában a Glossiphonia complanata L., a Rivulogrammarus r'oeseli Gerv. fajokat gyűjtötte. Megfigyelései szerint itt a Bythinella austriaca nagy számban, a Radix peregra gyéren fordul elő. Magam a forráskifolyóban ugyanezen fajok jelenlétét állapítottam meg. III. A Várkút-forrás és ér illetőleg állatviláguk A felsőtárkányi Várhegyen a menekékház alatt fakad a Várkút forrás. Schréter szerint szürke ladini mészkőből ered. Vízgyűjtő területe csekély, vízszolgáltatása ezért ingadozó. Csapadékszegény időben teljesen elapad. így pl. 1958. VIII. 27-én is az ér egyes szakaszai szárazak voltak. A forrás nagyon régen foglalt forrás, építménnyel körül vett, és vize csövön folyik ki. Eredeti jellege ezért ma már nem állapítható meg. Vizének hőmérsékletére vonatkozólag a követ kező adatok ismeretesek. Schréter mérései : 1923. VII. 12-én 18 órakor 9 C°, a levegőé 20 C°, 1910. VIII. 12-én 10 C°. Bajnok mérése : 1927. XII. 25-én 15 órakor 7 C°, a levegőé —5 C°. Magam 1958. VIII. 27-én 11 G°-ot mértem 19 C° levegőhőmérséklet mellett. A forrás tehát kismértékben hőmérsékletingadozást mutat, télen-nyáron hideg. A forrásból elinduló ér medre igen változatos. Túlnyomórészt mészkődarabok borítják. Az érnek a forrástól az Istvánkútig terjedő szakaszán azonban vannak mészkődarabokkal nem fedett, földós, agyagos, iszapos mederrészletek is. Az 1958. IV. 27-i és VIII. 27 i gyűjtések alkalmával az érnek ebben a felső szakaszában a R. pulex fossarum ('4. Ez egyaránt gyűjthető volt a köves részeken, az iszapos fenekű lenitikus szakaszokon, a vízbehullott avaron és más növényi részeken is. Előkerültek még innen a Bythinella austriaca példányok, Baetis sp. és Heptagenia laterális, továbbá Stenophilax sp. álcák. A vízmozgás sebessége ezen a szakaszon három különböző ponton mérve azt — 12,5 em/sec, 24 cm/sec, 50 cm/sec. A Várkút-érnek az Istvánkút és Attilák út közötti szakaszán a meder részben köves, részben iszapos. A víz hőmérséklete 14 C°. R. pulex fossarum és H. lateralis álcák kerültek innen elő. Az Attila-kúttól a Síkfőkúti turistaházig terjedő szakaszon a mederviszonyok ugyancsak változatosak. A meder feneke köves, kőzettörmelékes, iszapos, földes szakaszú, amelyek tarkán váltakoznak egymással. Az ér egyik pontján — a hídnál a víz hőmérséklete 14 C° volt, az áramlás sebessége pedig 14,3 cm/sec. A meder itt köves, kőzettör melékes. Napsütötte hely. A következő fajok kerültek elő : Rivulogrammus pulex fossarum, Heptagenia lateralis álca, Lathelmis opaca Miill. és valószínűleg ennek álcája, egy a Rhyacophilidae hez tartozó faj, Nemura sp. álca és Radix peregra. A gyűjtés számszerű eredményét a 3. táblázatban láthatjuk. Ettől a helytől lefelé — a turistaház/ közelében egy másik ugyancsak köves területen R. pulex fossarum, H. lateralis és Nemura sp. álcák éltek. Mindezek az állatok köveken, vagy kövek alján találhatók, de vízbehullott avaron és más tárgyakon, növényi részeken, ágakon is. Jellemző az egész érre az erős travertino képződés. Feltűnő a Planáriák hiánya. Gyűjtéseim szerint még a Bükk-hegység két leggyakoribb faja az Euplanaria gonocephala és a Polycelis cernuta sem él a Várkút-érben.