Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lukács Rezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Vöröskő-völgy, Sziklaforrás és Várkút vizeinek állatvilágán

Lukács D.: Rheobiológiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 351 3. táblázat R. 5 0 10 I. 5 2 8 0 0 II. 0 15 5 6 7 0 III. 7 9 14 0 8 10 IV. 0 2 2 10 9 7 V. 1 0 6 13 9 11 VI. 0 0 2 Jelmagyarázat: I—VI. a 60 cm hosszúságban elhelyezett 6 keretből álló sorokat jelentik. Az arab számok az egyes négyzetekben előforduló fajok példányszámát adják. R. = Rivulogammarus pilex fossarum; lle.— Hcptagenia lateralis; L. = Lathelmis opaca; X. = Nemura sp.; Ra. = Radix peregra. Az érhez csatlakozó Istvánkút vizének hőmérséklete 1958. VIII. 27-én 9 C° volt. Kifolyójánál a vízmozgás sebessége 50 cm/sec. A vízben R. pulex fossarum és Hydrophilus caraboides él. Az Attila-kút vize alig néhány cm széles és néhány mm mély erecskében folyik a Várkút érbe. Az ér köves, kőzettörmelékes fenekű. A forrás építménybe foglalt, vize egy csövön, illetve a fal repedésén jön elő. Csak R. pulex fossarum,-ot és H. lateralis álcát találtam vízben. IV. A Sziklaforrás állataival kapcsolatos laboratóriumi megfigyelések A Sziklaforrásból begyűjtött fajokkal hasonló körülmények között végeztem megfigyeléseket, mint a Bányalápa-érből, a Lambotházai-érből gyűjtött állatokkal 7, p. 310—311. Mind a Radix peragra, mind a Rivulogammarus reeseli 1958. II. 15-től XI. 10-ig, vagyis 9 hónapon át élt a kísérleti edényben. Az eredeti víz helyett a Petricsészékben az egri vízvezeték vize volt. Hőmérséklet tekintetében is különbözött ez a víz az eredetitől. A 10,5—12 C°-nál lényegesen magasabb 17—22 C°-os, sőt egy alkalommal 28 C°-os hőmérsékletű vízben éltek az állatok a 9 hónapig tartó kísérletek alatt. Normálisan táplálkoztak, növekedtek a Petri-csészék álló vizében. Ezekből a tapasztalatokból is azt kell levonni, hogy az említett fajok euriökök hőmérséklet, vegyi és áramlási viszonyok tekintetében. Esetleg lehetséges az is, hogy a Naumann-íéle milliőspektrum oligotipusába tartozó lassú vízfolyást kedvelő állatok. « Az irodalomban nem találtam adatot arra, hogy a vízáramlás sebességének melyik az a határa, amelynél a R. peregra és R. roeseli megtalálják még létfeltételeiket. Ilyen irányú kísérletek beállítására sem volt lehetőségem. Dittmar [2, p. 523] közlése szerint a R. ovata 0,48 m/see vízsebességnél találja meg létfeltételeit. Ez azonban nem a R. Peregrara, hanem egy rokon fajra vonatkozó adat. Hesse és Doflein szerint [4, 0. 17] a R. peregra Chakusy termáiban 42—44 C°-os vízben él. Soós Íj. szerint [1943 p. 89] a hőmérséklet szélsőségeivel is dacol. Az irodalom adatai és a saját tapasztalataim alapján tehát a R. peregra kétségtelen euritermiás faj. Jellemző még reá [Soós 1943, p. 89], hogy kisebb álló és lassan folyó vizekben átszivárgó vizek által nedvesen tartott sziklákon is megél. Az irodalmi adatok és a saját tapasztalatok alapján tehát a R. peregra -t oligo sztenoreofiliásnak kell minősíteni. IRODALOM [ 11 Carausu, S.—Debrcanu, E.—Manolache, C. : Crustacea. Amphipoda. Faun. Rep. Pop. Romine. IV. 1955. 4. pp. 1—408. [2] Dittmar, H. : Ein Sauerlandbach. Arch. f. Hydrob. 50. 1955. 3—4. p, 305—552. [3] Dudich E. : Nachtráge und Berichtungen zum Crustaceen-Teil des ungarischen Faunenkataloges. Frgm. Faun. Hung. IV. 1941. 2. p. 30—33. [4] Hesse és Doflein: Tierbau und Tierleben. 1943. pp. 1—850. [5] Hynes H. B. N. : The Ecology of Gammarus duebeni Lillj. and its occurence in fresh water in western Britain. Jotirn. of Anim. Ecol. 23. 1954. p. 38—84. [6] Lukács ü. : Adatok a Vöröskővölgyi-csermely állat-ökológiájához ós állatföldrajzához. Anti. Arad. Paedag. Agr. II. 1956. p. 613—621. [7] Lukács D. : Rheobiológia vizsgálatok a Bükkhegység délnyugati részében. Hidrológiai Közlöny 39. 1959. 4. p. 307—312. [8] Lukács D. : Amphipoda tanulmányok a Biikkhegységben. Állati. Közi. XLIX. 1961. 1—2. p. 81—84. [9] Ponyi J. : Ökológiai ós táplálkozásbiológiai vizsgálatok a Gammarusok köréből. Allatt. Közi. XLV. 1955. 1—2. p. 75—90. [10] Rotarides M. : Zur Kenntnis der Schenckenfauna der Umgebung von Felsőtárkány (Bükk-Gebirge). Frag. Faun. Hung. III. 1950. 1. p. 1—2. [11] Schréter Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny 34. 1954. p. 287—294 ós 369—381. [12] Vajon I.: Adatok a Felsőtárkányi-halastó faunájának ismeretéhez. Ann. Acad. Paedag. Agr. II. 1956. p 630—634. | 13] Varga L. : Die Rotatorien der Özberek-Quelle bei Diósjenő. Acta Zool. I. 1954. p. 156—170. He 0 4 2 0 3 12 0 11 0 5 12 0 13 6 2 8 14 0 9 0 8 10 . 5 3 3 0 9 14 2 0 13 8 0 4 8 15 JU. Hl 0 3 1 0 8 0 o 14 0 10 3 12 0 13 7 0 2 13 5 0 8 3 1 ID 4 2 0 15 3 8 0 0 N. 10 8 0 6 3 0 4 15 7 9 0 23 3 7 17 6 14 0 0 9 16 4 7 0 5 14 3 0 I 1 0 15 7 4 0 0 14 Ra 0 1 0 0 2 3 2 0 4 3 0 8 2 0 3 2 0 3 1 0 3 2 4 0 0 0 4 5 2 0 0 3