Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lukács Rezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Vöröskő-völgy, Sziklaforrás és Várkút vizeinek állatvilágán

Lukács D.: Rheobiológiai vizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 349 lálkoznak. (A kicsipkézett levelek ezt világosan tanúsítják.) 1958-ban összehasonlító vizsgálatokat is végeztem a Bükk-hegység különböző biotópjaiban élő R. pulex fossarum-ok mandibuláján. Lényeges különbség ném mutatkozott. Ezért nyilvánvaló, hogy a pároslápai példányok is a rágáson túlmenően szűréssel is táplálkoznak. Ezek a belső tényezők is nagymértékben elősegítik az R. pulex fossarum tömeges elszaporodását. A C. alpina-k, a B. austriaca -k és Helodcs sp. lárvák számára is igen kedvezők itt a hőmérsékleti, táplálkozási, légzési és más ökológiai adottságok. A földtani viszonyok szerint — amint azt az 1955. és 1958. évi helyszíni vizsgálatok bizonyítják — a Sároslápa-forrás és ér csak a holoeénben keletkezett. Ennek következtében a C. alpina nem mint reliktum él itt, hanem a jelen időszakban (holoeénben) foglalta el ezt a területet. Kétségtelen, hogy a víz hőmérséklete, gazdag oxigéntartalma, valószínűleg a benne oldott anyagok mennyisége és minősége is kedvező a C. alpina tzámára. Táplaléka a R. pulex fossarum is tömegesen él itt, érthető tehát, hogy az állat a holoeénben terjeszkedett ezen a területen. 2. A Cserepeskői forrás és ér A Vöröskővölgybe a Cserepeskő felől égy mellékvölgy torkollik. Ebből fakad az általam elnevezett Cserepeskői-forrás [6, p. 613], Bővizű, kifejezetten limnokrén jellegű. Schréter megállapítása szerint agyagpala és kovapala területén törmeléklejtőből ered. A víz több résből jut a felszínre, ós kevéssel az eredés után szélesen szétterül. A bő víz tehát lápos jellegűvé, dagonyává válik. Ezt a dagonyát 1955. XI. 27-én vastag avartakaró fedte. 1958. VIII. 13-i gyűjtéskor viszont gazdag növényzet borította mind a dagonyát, mind a belőle kiinduló ereket. Mindkét gyűj tés idején a Cserepeskői-forrás vize — miután egyesült a Sároslápa-forrás vizével — csak egy szakaszon folyt, azután a talaj alatt haladt tovább abban a mederben, amelyet túlnyomó részben a Vöröskő-forrás vize vájt ki. A Cserepeskői-forrás vizének pH-ja 6. 1955. XI. 27-én a levegő hőmérséklete —1,0 C°, a vízé 1,0 C° volt. 1958. VIII. 13-án pedig a levegő 19 C°, a víz 11 C°. A víz hőmérséklete évszakonként változik, de nyáron is hideg. Az 1955., 57. és 58. évi gyűjtések szerint a Cserepeskői-forrásban és érben a következő fajok élnek : C. alpina, R. pulex fossarum (mindkettő elég gyakori), Heptagenia laterális Curt. álcák, továbbá Cloéon sp., Helodes sp., Simuliida sp., Stenophylax sp. álcái. A négyzetes gyűjtések eredménye szerint legnagyobb számban a Simuliida álcák ós bábok szerepelnek. A többi fajhoz hasonlóan ezek sem egyenletesen népesítik be a csermelyt. 3. A Vöröskő-forrás és Vöröskővölgyi csermely A Vöröskő (691 m T. Sz. f.) lábánál, a délkeleti oldalon fakad a Vöröskő-forrás. Reokrén jellegű, változó vízhozamú. Schréter vizsgálatai szerint a víz vékonylemezes, világosszürke, közel merőlegesen álló triász mészkőből tör elő. A forrás időszakos ; néha patak jellegű, máskor teljesen elapad. Az 1955. és 57. évi helyszíni vizsgálatok idején a mederben víz nem volt. 1958. VIII. 13-án viszont bővizű forrást találtam helyén. A víz áramlási sebessége ekkor 100 cm/s ee volt, hőmérséklete pedig 11 C°. A Vöröskővölgyi-csermely medre a forrástól a kocsiút keresztezéséig köves. Ezen a részen a vízben rendkívül erős a travertinó képződés. A vízbehullott faleveleket, ágakat és más tárgyakat vastag réteggel vonja be a lerakódott mészkő. A mederben vannak olyan kövek is, melyeket moszatok lepnek be. 1958. VIII. 13-i gyűjtéskor a csermely ezen egész szakaszát átkutatva sem sikerült a vízben — legalábbis makrofauna nagyságrendbe tartozó — állatot találnom. A Vöröskővölgyi csermelynek más szakaszán a kocsiút keresztezése és a Házhelyrét-forrás között az 1955-ben, 57-ben és 58-ban végzett gyűjtések szerint a következő fajok találják meg létfeltételeiket: Crenobia alpina, Rivolugammarus pulex fossarum, Hepfanegia lataralis, II sulphurea Mull., Oligoneuriella rhenana Imh. 1957. VITI. 1-én ez a mederszakasz csaknem teljesen száraz volt, csak helyenként fordultak elő vizet tartalmazó szakaszok. Egy ilyenben Salamandra s. salamandra L. álcákat is találtam. A Vöröskővölgyi csermelynek egyéb ökológiai tekintetben eltérő jellegű szakaszain az alábbi szervezeteket találtam : a Stimecházáig terjedő szakaszon 1955-ben az Oligoneuriella rhenana tömegesen előfordult . A Házhelyrét-forrás vizének betorkollása és Stimecháza között 1958. VITI. 13-án köves mederben : Crenobia alpina, Rivulogammarus pulex fossarum, Oligoneuriella rhenana álcák, Copelatus ruficollis, Simuliida lárvák és bábok. E helytől kissé lejjebb, egy lemtikus szakasz vízének felszínén : Gerris paludum L. és Gyrinus natator L. Stimecháza felett lassúfolyású napsütötte kövesmedrű szakaszon 1958. VIII. 13-án : Rivologrammarus pulex fossarum, Oligoneuriella rhenana álca, Baetis sp. álca, Heptagenia laterális álca, Dytiscida sp., Copelatus ruficollis, Simuliida sp. álcák és bábok. A Stimecháza és a torkolat közötti szakaszon 1957. IV. 17-én köves mederben : Euplanaria gonocephala, Rivulogammarus pulex fossarum, Baetis sp. álcák, Heptagenia laterális álcák, Oligoneuriella rhenana álcák, Simuliida sp. álcák és bábok. 4. A Házhelyrét-forrás és állatvilága Stimecházától északra, mintegy 10 perc távolságra, a Házhelyrét déli végénél a Házhelyrét-forrás csatlakozik a Vöröskővölgyi -csermelyhez. Schréter térképe alapján a forrás altalaja a középső triász alsó ladini emeletéből való sötétszürke agyagpala és homokkő. E rétegek felett fakad a Házhelyrét-forrás. Reokrén jellegű kátyúját és forráskifolyóját is kövek borítják. 1955. XI. 20-án a víz hőmérséklete 8 C°, a levegőé 1 C°. XI. 27-én a víz hőfoka 6 C°, a levegőé—1 C° volt. 1957. VIII. 1-én a víz hőmér-