Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
4. szám - Dr. Lukács Rezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Vöröskő-völgy, Sziklaforrás és Várkút vizeinek állatvilágán
•348 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. BIOLOGIA Rheobiológiai vizsgálatok a Vöröskő-völgy, Szikla-forrás és Várkát vizeinek állatvilágán* Dr. LUKÁCS DEZSŐ Abból a vizsgálatsorozatból, amelyben a Bükk-hegység forrásainak és forrásereinek zoológiai, rheobiológiai feldolgozását tűztem ki célul, jelen tanulmányom csak egy kiragadott részletet ismertet. A következőkben szóbakerülő 7 forrás és csermely három délbükki forráscsoporthoz tartozik. Ezekre a vizekre általában jellemző, hogy nagyobbrészt időszakosak, amiből következik, hogy a vizük mennyisége ós a medrükben fellépő vízmozgás sebessége igen változó. A vizsgált szakaszok mederviszonyai meglehetősen különbözőek, ezért a négyzetes gyűjtések — melyeket a mennyiségi viszonyok felmérése céljából végeztem — igen foltszerű eloszlást eredményeztek. I. A Vöröskő-völgy vizei és állatviláguk A Vöröskő-völgy vizeiben 1955-ben végzett gyűjtésekről és helyszíni vizsgálatokról 1956-ban jelent meg előzetes közleményem [6]. 1957 és 1958 nyarán újabb vizsgálatokat és gyűjtéseket végeztem ezen a területen. A vizsgálati módszerek azonosak voltak a korábbi kutatásaimmal (1957, 1958). A kapott eredményeket a következőkben foglalom össze. 1. A Sároslápa-forrás és ér Az eredetileg névtelen forrást és eret a lápa után neveztem el így. A Sároslápa-forrás a Cserepeskői-forrás dagonyájától nyugaton emelkedő hegyoldalon ered. Jellegzetesen limnokrén típusú. Schréter Z. földtani térképe szerint vize a középső triász alsó ladini emelétéhez tartozó sötétszürke agyagpala és homokkő rétegeken fekvő holocén üledékből ered, majd ezen dagonyaszerűen szétterül. A dagonyából igen keskeny és sekély ér indul ki, amelynek medrében túlnyomórészt agyagpala törmelék van. 1955. XI. 27-én a forrást és az eret 20—30 cm vastagon elborította a lehullott bükklevelek avarja. A víz hőmérséklete 3 C°, a levegőé —1 C° volt. 1958. VIII. 13-án jóval kevesebb avar volt, amely csak részben fedte a forrást, ill. eret. A víz hőmérséklete ekkor 11 C°, a levegőé 19 C° volt. Universál indikátor papirossal mérve a víz pH-ja 6 volt. Tökéletesen beárnyékolt terület. A forrás és ér állatvilágának egyik legjellegzetesebb tagja a Rivulogammarus pulex fossarum C. L. Koch. Egy-egy tenyérnyi nagyságú avar* Részlet „Vizsgálatok a Bükk-hegység nyugati, délnyugati és déli részeinek forrás-, ér- és csermelylakó állatairól" c. tanulmányból. Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1961. évi március hó 24-én tartott előadóülésén. csomóban az 1955. novemberi gyűjtéskor ennek az állatnak 40—100 egyede is nyüzsgött. Az 1955. évi gyűjtések szerint nagy mennyiségben él itt a Crenobia alpina Dana. Egy-egy levelén átlag 6—10 példány fordult elő. Az 1958. évi gyűjtések hasonló eredményt adtak. Nyilvánvalóan a Crenobia- k nagy száma a Rivulogammarus-ok tömeges előfordulásával áll kapcsolatban. Az 1955-ös, 57-es és 58-as gyűjtések szerint a Sároslápa-forrásban és érben Bythinella austriaca Frdfld. példányok és Helodes sp. álcák is élnek. Az 1958. évben végzett négyzetes gyűjtések és számlálások eredményeit az 1. és 2. táblázat tartalmazza. Mindkettő azt mutatja, hogy itt a R. pulex fossarum egyedszáma a legnagyobb. 1. táblázat Cr. R. B. H. I. 4 12 3 4 II. 7 0 0 12 III. 9 75 6 10 IV. 14 7 0 0 V. 5 - 20 4 13 VI. 13 36 5 0 VII. 0 19 0 21 VIII. 4 40 4 14 IX. 3 8 6 5 X. 17 50 2 0 2. táblázat Cr. R. B. H. 1. 0 7 2 16 11. 9 14 3 0 III. 10 43 5 3 IV. 12 25 8 12 V. 20 2 0 15 VI. 8 34 7 6 VII. 6 0 3 13 VII1. 14 67 0 9 IX. 9 30 9 16 X. 23 41 5 7 Jelmagyarázat: Cr. = Crenobia alpina Dana ; R. — Rivulogammarus pulex fossarum C. L. Koch ; B. — Bythinella austriaca Frfld ; H. = Helodes sp. álca ; Az I—X. számok az egy méter hosszúságban lerakott 10 keretet jelentik, az arab számok pedig az egyes négyzetekben (keretekben) levő fajok egyedszámát. A R. pulex fossarum tömeges előfordulása a biotóp kedvező oxigénviszonyaival és a jelenlevő sok táplálékkal magyarázható. Varga L. (1954) [12] és Ponyi J. (1955) [9] vizsgálatai szerint a Rivulogammarus-ok a vízbehullott leveleket szétrágják. Ponyi megállapítása szerint (p. 80.) a R. pulex fossarum táplálkozás-mechanizmusában mind a táplálék szétrágásának, mind a detrituszszerű eledel szűrésének jelentősége egyforma. A Sároslápa-forrásban és érben a R. pulex fossarum-ok a hatalmas tömegű avarból rágással táp-