Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Fekete István: Öntözés Olaszországban

Fekete I.: Öntözés Olaszországban Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 305 A rendszer adataiból megállapítható, hogy a kihasználtság a három évben 46—60% között mozgott, illetve 1961-ben a gabona és vetés öntözéssel együtt közelítette meg a 90%-ot. Az évenként kiadott vízmennyiség 3000 m

3/ha körül van. 1961-ben a kisebb (2305 m

3) kiadott átlagos vízmennyiség csak a gabona és vetés-öntözés következménye. Terméseik alatta maradnak a Pósíkság átlagterméseinek. A fajlagos vízszükséglet a következőképpen alakul : - felületi öntözésnél 1 l/sec/ha esőszerű öntözésnél 0,4 l/sec/ha — kertészeti öntözésnél, fagyvédelemmel összekapcsolva 6 l/sec/ha. (Pl. az Adige völgyében elhelyezkedő kb. 25 000 ha-os gyümölcs- szőlő öntözött területen.) Az 1 ha -ra eső felszín alatti cső 60—70 m, a hordozható cső pedig 10—20 m között van. 1 m

3 víz ára átlag 9 lira, szemben a felületi öntözés 3 lira/m

3 árával, ami jól mutatja, hogy az esőszerű öntözésnél megkívánt nyomás és az alkalmazott berendezések miatt az egységnyi víz előállítási költsége háromszoros.- Ezt az árkülönbséget azonban enyhíti az a tény, hogy Olaszországban elsősorban a lazább talajok miatt — a felületi öntözéseknél általában kétszeres' vízmennyiséget használnak fel. Hazánk rendkívül változatos területein megvan minden módszernek az alkalmazási lehetősége s ezen belül az a döntő, hogy bármely öntözési módot vagy módszert — a gazdaságosság elvének érvényesítése mellett — a korszerű technika színvonalán építsük be az üzembe. Ugyanakkor fel kell számolnunk az öntözési módok fejlesztésében és kialakításában mutatkozó egyoldalúságra való törekvést. Az olasz öntözések egyes termelési vonatkozásai Az öntözővízszükséglet alapján a növényeket az 1 kg száraz-anyag előállításához szükséges vízmennyiség, vagyis a transpirációs tényező alapján három csoportba (kis-, közepes- és nagy vízigényű növények) sorolják. Öntözött kultúránként a következő öntözővíz-normákat alkalmazzák (4. táblázat) : 4. táblázat Felületi Esőszerű Növény öntözés öntözés [m

3/ha] Egynyári szálas tak.-ok 4000 1500 Évelő pillangósok r 7000 3000 Gabonafélék 2000 1000 Kukorica 4000 2000 Cukor- ós takarmányrépa 6000 2000 Zöldség G000 3000 Szőlő :ÍOOO 2000 3000 1800 őszibarack 6000 2000 A talajművelés során az az alapelv érvényesül, hogy minél kevesebbszer mozgassák meg a talajt és a gépek is csak a legszükségesebb mértékben menjenek rá a talajra. A mélyszántást, a termőréteg függvényében, 35—45 cm mélységben végzik. A tápanyag-utánpótlásról messzemenően gondoskodnak. A takarmánytermő területekre jellemző trágya 150 q/ha/év. Ezt átlagosan, még ha-onként 7,5 q műtrágyával egészítik ki. (N-műtrágya 2, P-műtrágya 4, és K-műtrágya 1,5 q/ha.) Zöldség termesztésnél az istállótrágya 300 a műtrágyafelhasználás pedig 9 q/ha/év. A szőlő- és gyümölcstermesztés keretében a szervesanyaggal való ellátást nem istállótrágyával elégítik ki, e körzetekben állattartással kismértékben, vagy egyáltalán nem foglalkoznak. Itt a területet pillangós virágú növénnyel vetik be (általában lucerna, de vöröshere és lódihere is), rendszeresen (4—5 alkalommal) kaszálják és a zöldtömeget a fa tövéhez dobják, s ott rothad el, három évenként a területet felszántják, majd újra telepítik. Az átlagos műtrágya felhasználás 12 q/ha. Az alaptrágyát szórva, — a fejtrágyát — minden kultúránál ahol esőszerűen öntöznek — az öntözővízzel együtt adagolják. A legfontosabb növények öntözéssel elért termésére vonatkozó adatokat Veronában, dr. Ariosto Degan, a „Centro Studi sulla irrigatione a pioggia" igazgatója, mg. mérnök, valamint Mario Oini és O. F. Zotto mérnökök, a „Progettazione degli irrigui" e. könyv szerzői szolgáltatták. Egyes növények átlagtermései a Pó-sfkságon (5. táblázat) : ő. táblázat Növény Öntözetlen termés Felületi önt. termés Felhaszn. víz Esőszerű önt. termés Felbaszn. víz Növény [q/ha] [q/ha] [m

3/ha] [q/ha] [m'/ha] Lucerna 80 90 7000 110 3000 Kukorica 30 60 4000 60 2000 Cukorrépa 200 450 6000 400 2000 Szőlő 120 180 3000 250 2000 Alma, körte 200 300 3000 350 1800 Őszibarack — 200 6000 250 2000 Eredmények összefoglalása A tanulmányút során szerzett tapasztalatokat összefoglalva a következő megállapításokat te(Az adatokat dr. Ariosto Degan, Verona — szolgáltatta, de megegyeznek az egyes rendszerekben általánosan tapasztalt adatokkal.) A felületi öntözési mód esetében azonos talaj tápanyagellátás és azonos növény termelése során általában kétszeres mennyiségű vizet használnak fel, mint esőszerű öntözés esetén. A cukorrépa kisebb termést adott esőszerű, mint áztató öntözéssel. Ez esetben az adott 2000 m

3/lia víz kevésnek bizonyult, a vízmennyiséget — a ter més növelése végett — emelni kellett. Lucerna esetén a víz hasznosulása közel felényi vízmennyiséggel is jobb volt esőszerű, mint csörgedeztető öntözéssel. A szőlő és a gyümölcs öntözésénél nemcsak a két öntözési móddal kiadott víz mennyisége,