Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Fekete István: Öntözés Olaszországban

302 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Fekete I.: Öntözés Olaszországban Studi sulla irrigazione a |>ioggia" igazgatója, dr. Ariosto Degan adatai azonban ±10 000 ha pontossággal adják meg az 1962-ben öntözött területeket. Adatai szerint ha % Észak-Olaszország 2 310 000 77 Közép-Olaszország 240 000 8 Dél- és a szigetek 450 000 15 Összesen : 3 000 000 100 /. ábra. A tanulmányban szereplő öntözőrendszerek helyszínra jza <J>ue. I. Iljiaii luyicuHhix opocume/ibnux cucmcM Abb. I. Lageskizze der im Beitrag erwáhnten Bewásserungssysteme A felszín alatti vizek hasznosítása igen nagy jelentőségű. A víztározók létesítése terén is óriási erőfeszítéseket tesznek. Minden további fejlesztés csak a felületi öntözőrendszerek esőztető rendszerré való átépítése, — víztárolók építése és — a felszín alatti vizek még fokozottabb igénybevételével történhet, minthogy a rendelkezésre álló vízfolyásokat a jelenlegi öntözésekhez gyakorlatilag teljesen igénybe veszik. Ez az igénybevétel sem teszi lehetővé azonban — Észak kivételével — a teljes értékű öntözést : délen és a szigeteken levő kevés vízzel olyan nagy felületeket öntöznek, hogy a víz a növényt éppen csak a pusztulástól menti meg. A jelenleg délen és a szigeteken létesülő nagyobb öntözőrendszerekhez a víz mcnynyisége már elegendő a rendszeres öntözések végrehajtásához (1. ábra). Az olasz öntözéseket a XI I1. században kezdték és vannak olyan öntözőrendszereik, amelyek a XV. században létesültek és ma is működnek (Consorzio di Bonifiea Brentella di Pederobba Montebelluno, Bonifieazione Parmigiana Moglia, Reggio Emilia stb.). A Piave duzzasztóműve melletti emlékoszlop például 1585-ből származik és felirata a következő : „Sokan látják, hogy mit csinálsz és ezért sokan bírálnak." A XVI—XVIII. században az olasz öntözések fejlődése megakadt, majd a XIX. században újra erőteljesen megindult. A XIX. század végén Olaszországban 1,500 000 ha öntözött terület volt, amely a XX. század első felében kb. 600 000 lia-ral nőtt. így 1950-ben az összes öntözött terület már 2 100 000 ha volt. 1950—62 között a fejlődés különösen gyors üteművé vált. Az öntözött területeket 1957 óta öt évenként veszik számba. 1962. XII. 31-ig határozták meg az összes öntözött terület nagyságát. A „Centro Miután a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület Olaszországban 22 200 000 lia, így 1962-ben a szántóterületnek 13,5%-át öntözték. A különböző öntöző módok elterjedése (Dr. Ariosto Degan adatai +10 000 ha-os biztonsággal) 1962-ben a következőképpen alakult : ha % Áztató öntözés 770 000 25,7 Csörgedeztető 1 500 000 50,0 Árasztó 280 000 9,3 Esőszerű 450 000 15,0 3 000 000 100,0 Felületi öntözés Az öntöző módok tárgyalását feltétlenül a felületi öntözésekkel kell kezdeni, mivel Olaszországban 85%-ban ezt az öntözési módot alkalmazzák. Ezzel kell kezdeni azért is, mert meghatározott éghajlati, talajtani viszonyok és az ottani növények termesztése esetében a kevesebb alkalommal, de nagyobb vízmennyiséggel végzett öntözések jobb vízkihasználást adtak, mint a kisebb vízmennyiséggel végrehajtott nagyszámú öntözés. Mindezek eléggé indokolják azt. a tényt, hogy az északi részen, ahol a vízszerzési lehetőségek kedvezőbbek, mint pl. a déli részen, a felületi öntözési mód az uralkodó. A modern felületi öntözőrendszerekben a vizet általában előregyártott vasbeton csatornában vagy vasbeton csőhálózatban vezetik. A vízeloszlás automatikus vagy félautomatikus és a vizet mérik. Ehhez járul még az a szakértelem, mellyel ÉszakOlaszországban szinte mindenütt találkoztam : rendkívül jóf értenek a víz valamely területen való vezetéséhez. A felesleges víz elvezetéséről a kötöttebb talajú esőztető rendszereknel is, vízelvezető csatornáhálózat építésével gondoskodnak. A felületi öntözések végrehajtásának legáltalánosabb formái a következők : a) A barázdás áztató öntözés üzemen belüli végrehajtása azonos a magyarországival. b) Az árasztó öntözést, szinte kizárólag, csak rizstermesztésnél alkalmazzák. c) A felületi módszerek közül legelterjedtebben a csörgedeztető öntözést alkalmazzák. A csörgedeztető és áztató öntözés végrehajtásánál a 2. ábrán bemutatott három megoldást láttam. Agyagtalajoknál alkalmazzák a kisebb-, vályogtalajoknál a közepes-, lazább talajoknál a legnagyobb esést. A tereprendezést először szabatosan végrehajtják, utána pedig évtizedekig fenntartják.