Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Fekete István: Öntözés Olaszországban

Fekete I.: Öntözés Olaszországban Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 303 a, b, Lecsapoló árok nincs, o viz elfogy, beszivárog a taZajba Onlözőcsalorna ;fh i i Lecsapolo orok van Ónfőzőcsalorrj + <*-3'L Lecsapoló árok r.ax '0m Ontözőcsolorna és öntözőárok, lecsapoló árok nélkül On/ezScsjfimtr l 1-3 %„ t t_ i 1 f • , í .... i 1 t _ t 1 J t t . / * t t „ t i f . 1 i t -t n" j t 1 t . t •Qntczjgrc'. > Ez előfordul kazellas megoldásban is, amikor az 1-2m széles sávok helyett 2*2m-es kazettákat alakítanak h, 2. ábra. A csörgedeztető cs áztató öntözés végrehajtásaiiiak három különböző módja 0ue. 2. Tpu pQ3H0í0 cnocoóa noAuea no őopo3óaM a 3amonAeHueM Abb. 2. ürei verschiedene Arten der lieriéselung und der F ii rchenberieselung Északon a 2. ábráit levő a) és b), délen a c) jelű megoldás a legáltalánosabb. Közép-Olaszországban nem a felületi öntözés az elsődleges jelentőségű. Ugyanakkor Dél-Olaszországban és a szigeteken igen sok helyim — a meglevő kis vízmennyiség miatt - csak éle/merítő üldözéseket hajtanak végre, míg északon szinte kizárólag rendszeres öntözéseket. Bariban, tanulmányutam során meglátogattam az „Ente per lo Sviluppo deli Irrigazione Fondiaria a Puglia c Lucania" társulatot. A társulat 1947-ben alakult. Céljuk 100 000 ha öntözése. Jelenleg 22 000 ha-t öntöznek. A kísérleti öntözőtelep jelentéséből (3. ábra) látható, hogy a kiadott legkisebb vízmennyiség 2000 m

3/ha (másodvetésű kukorica), a legnagyobb pedig 5500 m

3/ha (cukorrépa és lucerna) volt. Az öntözési forduló a legkisebb a cukorrépánál volt (15 naponként), a bab, a másodvetésű kukorica és silókukoricánál 20 nap, a többi növényeknél általában 30 nap. Az öntözések száma 3 és 7 között változott. Az egyszerre kiadott víz a bab esetén volt a legkisebb (400— 600 m

3/ha) s a lucernánál a legtöbb (900—1000 m

3/ha). A termésekkel kapcsolatban szembetűnő, hogy viszonyaik között a másodvetésű kukorica kisebb vízmennyiség adagolása (1500—2000 m

3/ha) esetében is több termést adott, mint a fővetésű a nagyobb vízmennyiséggel (2000—3000 m

3/ha). A lucerna öntözése során a csörgedeztető módszer az áztatónál jobbnak bizonyult. Olaszországban jelenleg tehát a felületi öntözési mód az uralkodó. A nagymérvű műtrágyafelhasználás, korszerű talajművelés, tereprendezés, műszakilag tökéletes öntözőberendezés és szakszerű öntözés-végrehajtás a felületi öntözéssel nagyterméseket biztosít a felhasználóknak. 1 m

3 víz ára — felületi öntözésnél - általában 3 lira. (100 líra = 3,65 Ft.) Az a tény, hogy Olaszországban az utóbbi tíz, de különösen az utóbbi öt évben mégis erős ütemben fejlődik az esöszeríí öntözés (sőt a jövőben 70%-ban esőszerű és csak 30%-ban felületi öntözésfejlesztés lesz), annak több oka van : a) Kevés a víz és igen sok még az öntözésre berendezendő terület. Ezért az egyes felületi öntözőrendszereket esőztetőre építik át és így bővítik a rendszert. b) Mindez ideig a legjobb talajokat és domborzati szempontból is a legalkalmasabb területeket öntözték. A fejlesztésnél azonban már sok a kevésbé jó talaj, nyugtalan domborzatú terület, sőt domb, vagy hegyoldal is öntözésre kerül. c) Munkaerőtakarékossági okok is az esőszerű öntözés nagyobbmérvű bevezetését indokolják. d) A kertészeti termelés és öntözött terület rohamosan növekszik. A gyümölcs- és szőlő öntözéseknél északon a fagyvédő és színező öntözést kiterjedten alkalmazzák, s ez csak esőztetéssel lehetséges. Esőszerű öntözések 1950-ben 44 000, 1962-ben 450 000 ha-t öntöztek esőszerűen, tehát a terület 12 év alatt megtízszereződött. Az esőszerű öntözést 1925-ben alkalmazták először Nogara mellett. Ez az öntözőtelep felújítva ma is, igen eredményesen működik. Ez időponttól kezdve, ha 1950-ig nem is nagy ütemben, de a fejlődés tapasztalható és az a visszaesés, ami hazánkban az 1930-as években bekövetkezett, Olaszországban nem volt tapasztalható. Pontiniában — Rómától kb. 80 km-re délre —, a „Consorzio della Bonifica ili Latina" társulatnak 2225 ha-os esőztető rendszere van. Ez a rendszer öt fürtből áll. A tervezett fajlagos vízszükséglet 0,4 I /sec jha. Fürtönként 4—5 elektromotorral hajtott szivattyú nyomja a vizet a felszín alatti a.c. csővezeték hálózatba. A motorok a kivett vízmennyiségtől függően automatikusan kapcsolhatnak be és ki. Mindegyik szivattyútelepen tartalékegységek is vannak. A felszín alatti a.c. csőhálózat 125—300 mm átmérőjű csöveit Simplex-, illetve Gibault-kötésekkel kapcsolják össze. A mellék vezetékek közötti távolság 440 m. A rendszerben minden hasznosító hidránsra vízmérő órát építenek be. A liidránstól kiindulva az öntözést a hasznosító, saját tulajdonú 80—100 mm átmérőjű hordozható csőhálózat és egyidőben üzemeltethető 1—3 szórófej segítségével