Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízgazdálkodás helyzete néhány külföldi államban és nemzetközi szinten

280 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Lászlóffy W.: A vízgazdálkodás helyzete amely azonban már 650 km hosszú lesz. A terv megvalósítása — tározó ós távvezeték - kb. 12 milliárd dollárba kerülne, de a Feather folyó vízgyűjtőjének több érdekeltje máris tiltakozik ellene. A másik megoldás, a tengervíz sótalanítása, a jelen Ing! technológiával még nagyobb anyagi áldozatot kívánna. A hirtelen fejlődő nagyvárosok növekvő vízgondjai, a mammut-ipartelepek vízszennyezése és a nagytőke hatalmas vízépítési vállalkozásai már aránylag korán ráterelték a figyelmet a vízgazdálkodás fontosságára. A mezőgazdaságban dívott rablógazdálkodás nyomán óriási méretekben pusztító talajerózió és a 30-as évek hatalmas árvizei aztán nagyobbarányú beavatkozásra késztették a központi kormányzatot, amelynek messze előretekintő kiváló szakemberei zömmel a vízrajzi és a folyammérnöki szolgálat mérnökei közül kerültek ki. Az Egyesüli Államokban a v ízkincs feltárása, éppúgy, mint a Föld minden más kincséé, államszövetségi feladat : a belügyminisztérium geológiai szolgálatának (U. S. Geological Survey) ügykörébe tartozik. A hidrológusok így nemcsak foglalkozásuk, hanem kiterjedt működési területük révén is hamarosan felfigyeltek a bajokra. A másik, szükségképpen szélesebb látókörű vízimérnöki testület a folyammérnököké, akik ugyancsak az államok fölött álló szövetségi szervet alkotnak és, hogy feladataik végrehajtásához kellő hatalmuk is legyen, a hadsereg kötelékébe tartoznak (U. S. Ariny, Corps of Engineers). Fiatalabb náluk a Földművelésügyi Minisztérium talajvédelmi szolgálata (U. S. SoilConservation Service), továbbá a belügyminisztérium talajjavító szolgálata (Bureau of Reclamation), mindhárom az egész államszövetség területét behálózó hivatalokkal. 1948 óta, a vizek védelméről szóló törvény életbelépése óta, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügyi szolgálata (U.S. Public Health Service) is érdekelve van a vízgazdálkodásban. A szövetségi kormányzat szintjén is ennyire széttagolt vízügyi közigazgatás látszólag kizárja a tervszerű vízgazdálkodást. Valójában az a helyzet, hogy az Egyesült Államok a második világháború óta rendkívül nagy súlyt vet természeti erőforrásainak megóvására, ill. lehető regenerálására, és ennek keretében a vízgazdálkodásra is. A nemzeti erőforrások tervszerű kihasználásával már 1940-ben külön szerv foglalkozott (National Resources Planning Board), és az ennek keretében működő vízügyi bizottságnak (Water Resources Commitlee) 1941-ben a képviselőház elé terjesztett jelentése vázolta fel a vízgazdálkodási politika alapelveit. A részletesebb programot 1955-ben az elnök külön tanácsadó bizottsága dolgozta ki (Presidential Advisory Committee on Water Resources Policy) [5]. További lépést jelentenek Kennedy elnöknek e tárgyban elhangzott ismételt megnyilatkozásai, amelyekből kiderül például, hogy 1970-ig minden nagy folyó vízgyűjtőterületére vízgazdálkodási tervet dolgoznak ki és e célból külön tervbizottságokat szerveztek ; a Nemzeti Természettudományi Akadémiát felkérték a természeti kincsek helyes kiaknázását célzó távlati kutatási terv kidolgozására ; a Legfelsőbb -Tudományos és Műszaki Tanácsot utasították a különböző kutatóintézetek távlati terveinek összehangolására és a Gazdasági Szakértők Tanácsát utasították : dolgozzon ki szakvéleményt az erőforrások gazdaságos kihasználására vonatkozóan, végül a belügyminisztérium fennhatósága alatt olyan, a felszíni és felszínalatti vizekre vonatkozó alapkutatással foglalkozó vízügyi kutatóintézet felállítását irányozták elő, amelyben a vízgazdálkodásban érdekelt valamennyi hatóság képviselve lesz. b) Franciaország vízgazdálkodása Az Egyesült Államokhoz hasonló a fejlődés iránya Franciaországban is. Ott lényegében három nagy mérnöki testület kezében vannak a vízügyek. A legrégibb a Pont.s et Chaussées, a híd- és útügyi mérnököké, amely a közmunkaügyi minisztérium alá tartozik, és a nevében nem szereplő folyammérnöki feladatokat is ellátja. Az előbbiből kiszakadt, rohamosan erősödő Génié rural, a mezőgazdasági mérnöki szolgálat, a földművelésügyi minisztérium szerve. Feladatai közé tartozik a kultúrtechnikai munkákon kívül a mezőgazdaságot érintő minden műszaki kérdés gondozása, így a mezőgazdaság gépesítése, a hűtőházak és vágóhidak ügye és így tovább. Az energiaellátás államosítása óta liar madik társként csatlakozott az előzőkhöz az Electricité de Francé gárdája, amelynek feladata az ország vízerőkészletének hasznosítása. Franciaországban, ahol szén hiányában, a vízerőművek kiépítése a gazdaságpolitika fontos program pontja, az Electricité de Francé érthető módon rendkívül fontos intézmény, és a benne uralkodó vállalati szellem folytán igen dinamikus is. Tőkés országról lévén, szó, nem hagyhatjuk szó nélkül a magánvállalatokat sem. Hiszen az állami szervek jóformán csak irányítanak, tervfeladatokat készí tenek, versenytárgyalásokat írnak ki és ellen őriznek. A megvalósítás és üzem (a bizonyos határt meghaladó erőműveket leszámítva) válla lati kézben van. A házi kezelésű állami munka roppant kevés. A fejlődés azonban elkerülhetetlenül szükségessé tette Franciaországban is a gazdasági élet irányítását és a vízgazdálkodás kézbevételét is. Az állami tervhivatal (Commissariat Qénéral du Plati d'Equipement et de la Productivité) 1959-ben vízügyi bizottságot (Commission deVEau) alakított, amely négy albizottságban a következő kérdésekkel foglalkozik 1. a vízkészletek felmérése, 2. a vízszükségletek megállapítása és felülvizsgálata, 3. a vizek elszennyeződése elleni védekezés és 4. az igazgatási és jogi vonatkozásban szükséges teendők megállapítása. A vízügyi bizottság munkájának eddigi legfontosabb eredménye a különböző tárcák és igazgatási ágak munkájának koordinálása, a teendők sorrendjének megállapításához szükséges kataszterek összeállítása, és a tervszerű vízgazdálkodást szolgáló tudományos kutatás megélénkítése.