Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Holényi László: Válasz dr. Sebestyén Olga hozzászólására - T. Dvihally Zsuzsa: Adatok a Duna-víz kémiai viszonyainak értékeléséhez

T. Dvihally Zs.: Adatok a Duna-víz kémiai viszonyaira Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. 269 3000 Vízhozam [m

3/s] 2000 300Ö \/iz hozam [m

3/s] sorának 1—1 értókéhoz) a függő változó (esetünkben a kémiai értékek) több, különböző valószínűséggel bekövetkezhető értéke tartozik. A korrelációszámítás segítségével az adatpárok számától függetlenül meghatározhatjuk az adatsorok közötti kapcsolat szorosságát. A számítás menete folyamán kiszámítjuk adatsoraink számtani átlagát (M

x és M

y), majd minden egyes adatnak a saját sorozata számtani átlagától való eltérését (x és y). Kiszámítjuk minden egyes adat eltérésének négyzetét (x

2 és y

2), majd az egyes eltérések szorzatait (xy). Végül valamennyi sorozat eredményeit számszerűen öszszegezzük [2i

2, Ly

2, E (xy)~\ Ezután kiszámítjuk az adatsorozatok középeltéréseit. Ex

2 n es a

u — n 1000 2000 Vízhozam [m

3/s] ahol n az adatok száma. Végül kiszámítjuk a korreláció mértékét kifejező korrelációs tényezőt : r

= no

xo

v A korrelációs tényező értéke minden esetben 0 < r < ± 1. Az alsó határ esetében az összefüggés 0, tehát összefüggésről nem beszélhetünk. A felső határ esetében viszont az egyes értékek kapcsolata már funkcionális összefüggésre, azaz függvénykapcsolatra utal, ez esetben tehát a független változó 1—1 meghatározott értékéhez a függő változónak valamely függvényében foglalt utasítás szerinti, egyértelműen meghatározott, mindig ugyanazon 1—1 értéke tartozik. Ilyen függvény tani összefüggés a hidrológiai gyakorlatban igen ritka. Általában akkor tekinthetjük a korrelációt számottevőnek, ha r > i 0,5, azonban bizonyos esetekben még ezen érték alatt is elfogadható, amikor is mérsékelt korrelációról beszélünk. Ha az értékpárok (esetünkben a vízhozam és a kémiai értékek) között korrelatív összefüggés van, úgy mindenkor megadható valamely görbe, amely az értékpárok közötti összefüggés általános irányzatára jellemző. A görbe egyenletének megadásával az értékpár egyik értékéből a másik közepes értéke már kiszámítható (Bogárdi, 1952 ; Szilágyi, 1953). Eredmények Számításaink alapján megállapíthatjuk, hogy a Duna vízhozama és elektrolit-tartalma között jelentékeny mértékű, fordított korreláció létezik. 1—4. ábra. A Duna-víz HGOf (l.ábra),Cl~ (2. ábra), Ga + + (3. ábra), Mg + + (4. ábra) tartalmának változása a vízhozam függvényében. A kémiai elemzéseket végezték: O MDÁ, Varga A'.-né (1958—60) • MJ)Á, T. Dvihally Zs. (1958—61) X. irodalmi adatok Abb. 1—4. Veranderliehkeit des Gehalts des Donauwassers an HCO7 (Abb. 1), Cl - (Abb. 2), Ca + + (Abb. 3), 1- Mg + + (Abb. 4) in Abhangigkeit der Durohflussmenge. íű

í" Fig. 1—4. HGOr (Fid- 1-), Cl~ (Fig. 2.), Ga + + (Fig. 3.), Mg + + (Fig. 4.), cont'ent vs. dischurge