Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
3. szám - Holényi László: Válasz dr. Sebestyén Olga hozzászólására - T. Dvihally Zsuzsa: Adatok a Duna-víz kémiai viszonyainak értékeléséhez
270 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. T. Dvihally Zs.: Adatok a Duna-víz kémiai viszonyaira A korrelációs tényező (r) értéke a HC0 3- esetében —0,51 Cl" esetében —0,63 Ca + + esetében —0,64 Mg + + esetében —0,41 összes keménység esetében .... — 0,60 A kapcsolatok, a Mg + + értékét kivéve, tehát a közepes korrelatív szorosságnál jobbak. Természeti jelenségek vizsgálatakor ez már szép összefüggésnek számít. Ha a korrelációs tényező értéke 1 lenne, az azt jelentené, hogy függvénytani összefüggés állna fenn. Ez természetesen lehetetlen, ilyen szoros, de még ehhez közelítő összefüggést sem várhattunk, hiszen az azonos, vagy hasonló hidrográfiai állapotokhoz tartozó kémiai viszonyok nem szükségszerűen azonosak. A magyar Duna-szakasz vízkémiai viszonyai túlnyomórészt a különböző mellékbefolyók hidrográfiai viszonyainak hatásából és keveredéséből alakidnak ki. Maga a Duna több összetevőből álló, meglehetősen ingatag rendszer, mert hol az egyik, hol a másik mellékfolyó árad meg és bontja meg az egyensúlyát. Az egyensúly megbomlásakor a változások egyirányúak, de nem egyforma mértékűek. A vízhozam növekedésével a Duna-víz oldott sótartalma minden esetben felhígul. Azonban a vízgyűjtőterület alakja, talajának áteresztőképessége, a talajból kioldható sók mennyisége, a hegyoldalak és völgyek lejtésviszonyai, stb. mind befolyásolják és egymástól eltérővé teszik a gleccser- vagy hóolvadástói, vagy hirtelen lezúduló csapadéktól megáradt mellékfolyók kémiai viszonyait. Apadáskor a Duna vizében az oldott sók mennyisége minden esetben nő ; különböző mértékben aszerint, hogy a befolyó mellékfolyók kémiai viszonyai az apadáskor miként változtak meg, továbbá hogy a folyó körüli talajvíz milyen mértékben befolyásolja kémiai viszonyait. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a szorosabb korreláció létezésének lehetőségét tanulmányom esetében az a tisztán technikai körülmény is akadályozza, hogy kémiai adataink a Duna egész magyar szakaszáról származnak, míg a vízhozamok a budapesti szelvényre vonatkoznak. Egyelőre azonban még nincs elegendő adatunk arra, hogy a vízhozam- és a kémiai értékek között ugyanazon a helyen kíséreljük meg a korreláció kimutatását. Esetünkben így viszont annak vagyunk kitéve, hogy a budapesti és a Duna más szelvényeiben mért vízhozamok nagysága adott esetben, pl. éppen árhullámok alkalmával lényegesen eltérhet egymástól. (Előfordulhat, hogy Budapesten tetőzik az árhullám, miközben a magyar Felső-Dunán már apad a víz, míg Mohácson az áradás még el sem kezdődött.) A folyóbeli vízállás változásaiból tehát a vízkémiai viszonyok megváltozásának pontos mértékére nem következtethetünk ; számításainkból viszont megállapíthatjuk az adott vízhozamhoz tartozó ionok koncentrációjának középértékét. A középértékeket megadó egyenletek a legkisebb négyzetek elvének alkalmazásával számítva : (1000—5000 m 3/sec vízhozam értékközben) : . HC0 3- y = 250 x 2 — 3 100 x + 23 830 Cl" y = 375 x 2 — 4 000 x 19 625 Ca++ y = 1250 x 2 - - 13 000 x + 81 750 Mg++ y = 750 x 2 — 7 500 x + 29 750 E vonalakat az 1—4. ábrán folytonos vonallal jelöltük. Összefoglalás A szerző tanulmányában a Duna budapesti szelvényéhez tartozó vízhozam és a Duna egész magyarországi szakaszáról származó kémiai adatok közötti kapcsolat vizsgálatához a matematikai statisztikát használja fel. E munka során megállapította, hogy 1. A vízhozam és az elemzéssel megállapított IIC0 3~, Cl-, Ca + + , Mg + + és összes keménység adatok között korrelatív összefüggés áll fenn. 2. Az összefüggés fordított (azaz nagy vízhozamhoz kis ionkoncentráció tartozik) és szorossága iononként a következő : a HCOr esetében —0,51 ; a Cl- esetében —0,63 ; a Ca + + esetében —0,64 ; a Mg + + esetében —0,41 ; az összes keménység esetében —0,60. Tehát a vízhozam és a kémiai viszonyok közötti korreláció jelentékeny mértékű. 3. A vízhozam és az ionok mennyisége közötti összefüggés (1—4. ábra) az 1000—5000 m 3/sec vízhozam értékközben a következő egyenletekkel jellemezhető : a HCOF esetében y = 250x 2 — 3 100a; + 23 830 ; a Cl- esetében y = 375a; 2 — 4 000a; + 19 625 ; a Ca+ + esetében y = 1250a; 2 — 13 OOOx + 81 a50 ; a Mg+ + esetében y = 750a; 2 — 7 500a; + 29 750. IRODALOM [1] Almazov, A. M.—Majsztrenko, Ja. G. : A Duna alsó szakaszának hidrológiai ós hidrokómiai rendszere és ennek a folyam szabályozásakor fellépő változásai. Ukrán Tud. Ak. Hidrobiol. Int. Hidrokém. Oszt. 1951. évi jelentése. (Kézirat.) [2] Bogárdi, J. : Korrelációszámítás és alkalmazása a hidrológiában. 1952. Akad. Kiadó, Budapest. [3] Bogárdi, J. : Magyarország vízkészlete II. Vízfolyásaink minőségi számbavétele. VITUKI, 1957. Budapest. [4] Mezősi, J., Donálh, É. : A Tisza és Maros lebegtetett hordalékának ós oldott sóinak vizsgálata. MTA. Műsz. Tud. Oszt. Közi. 13. 1954, 17—39. [5] Radiscsev, V. P. : Über die jáhrlichen Veránderungen des Wolgawassers bei Saratow. Arb. d. Biol. Wolga-slal. 7. 1926, 230—266. [6] Rozsdesztvenszkij, A. V. : A Duna alsó folyásának hidrológiai és hidrokómiai viszonyai és az 1961. évi sajátságok. — A Dunai Halászati Egyezmény vegyesbizottságának 1962 áprilisában, Szófiában tartott 4. ülésén a bulgár fél által tartott beszámoló — Kézirat. [7] Stundl, K. : Zur Hydrographie und Biologie der österreichisehen Donau. Hydrol., 13. 1951. 36—53.
