Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Holényi László: Válasz dr. Sebestyén Olga hozzászólására - T. Dvihally Zsuzsa: Adatok a Duna-víz kémiai viszonyainak értékeléséhez

268 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. LIMNOLÓGIA Adatok a Duna-víz kémiai viszonyainak értékeléséhez* T. DVIHALLY ZSUZSA Bevezetés Felszíni vizeink sótartalma az év folyamán változó. A tavak vizéber\ a nyári szárazságok idején az erős párolgás következtében az oldott sók koncentrációja nő, a csapadékdús évszakokban és időszakokban pedig a víz felhígul. Az oldott sók mennyiségének a különböző évszakok és a különböző hidrográfiai állapotok szerinti változása a folyóvizekben is megfigyelhető. Az összes oldott só maximális és minimális menynyisége közötti különbség az irodalmi adatok szerint: A Volga esetében 250 mg/l (Radiscsev, 1926) Dnyeper esetében 300 mg/l (Almazov, Majsztrenko, 1959) Duna esetében 160 mg/l (Wolfsbauer, 1878; Almazov, Majsztrenko, 1959) Tisza és Maros esetében 40 mg/l (Mezősi, Donáth, 1954) körüli értékű. A Duna vizében oldott sók mennyisége legnagyobb télen, főleg a hosszabb ideig tartó jéggel fedettség idején. Legkisebb a nyár folyamán. Az oldott sók mennyiségének évszakos változása szorosan összefügg a vízállással, helyesebben a vízhozammal : a nyári tartós nagyvizek időtartama, vagy az év bármely szakában bekövetkező áradás esetében az oldott sók mennyisége csökken. Ez a hígulás az egyes árhullámok alkalmával napról napra megfigyelhető és követhető. Még a kisebb és rövid ideig, egy-két napig tartó árhullámok alkalmával is a vízhozam növekedésével mindig együtt jár az oldott sótartalom csökkenése. Erre a törvényszerűségre már 1878-ban felhívta a figyelmet Wolfsbauer a Duna vizének kémiai vizsgálata során. Ezt a feltűnő jelenséget azzal magyarázta, hogy alacsony vízállások idején a folyókat főleg az oldott ásványi sókban gazdag források és talajvizek táplálják ; magas vízállások idején viszont a hegyekből lezúduló gleccserés hóolvadásből származó és egyéb csapadékvizek hígítják a Duna vizét. Stundl (1951) a Duna osztrák szakaszán figyelte meg, hogy a vízhozam változása a Dunavíz elektrolit-tartalmát nagymértékben befolyásolja. Magas vízálláskor a Duna-víz Cl-, HCOJftartalma és keménysége az elektrolitszegény esőés hólé hígító hatására észrevehetően csökken. * A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1901. április 28-i iilégón elhangzott előadás. Ugyanezt találta a Duna mellékfolyóinak vizsgálata során is. Almazov és Majsztrenko (1959) a Duna alsó szakaszára ugyancsak megállapítják, hogy a Duna hidrokémiai viszonyait legjobban a vízhozam befolyásolja. A vízhozam és a kémiai viszonyok közötti összefüggés azonban szerintük csak a folyó egyes adott pontjaira jellemző konstánsok ismeretében számítható. Rozsdesztvenszkij (1962) a Duna bolgár szakaszára vonatkozó nyolc évig tartó folyamatos vizsgálatok során megfigyelte, hogy az összes oldott só mennyisége legkisebb a tavaszi áradások idején, közepes vízállásnál az oldott sótartalom nő és a téli hónapokban maximális. • Vizsgálataink célja A Duna magyar szakaszának vizsgálatakor a Magyar Dunakutató Állomás által szervezett munkák folyamán magunk is tapasztaltuk az oldott sótartalomnak a vízállással ellentétes változásait. Különösen szemléletes a változások koordináta-rendszerbeli ábrázolása (1—4. ábra). A vizsgálatok időpontját figyelmen kívül hagyva, a vízszintes tengelyen a vízhozamot, a függőleges tengelyen a különböző kémiai értékeiket tüntettük fel. A vízhozam értékek a Duna budapesti szakaszára, szorosabban véve a Vigadótéri szelvényre vonatkoznak, a kémiai értékek a Duna egész magyar szakaszáról származnak. Az ábrákon szereplő értékek nagyrészt a Magyar Dunakutató Állomás által a különböző célokból elvégzett kémiai vizsgálatokból, részben az irodalomból vett egyos adatközlésekből [3], részben pedig Maucha publikálatlan jegyzőkönyvi adataiból származnak. Az ábrákon jól látható a vízhozam és a sórtartalomnak az előzőekben említett kapcsolata. A rendelkezésünkre álló és feltüntetett több száz kémiai és vízhozam-adat rendszerezés és feldolgozás nélkül csupán adattömeget jelent. Ezért matematikai statisztika segítségével megkíséreltük a 426 vízhozam- és 2130 kémiai adat rendszerezését. Munkánk célja annak megállapítása, hogy 1. van-e a Duna vízhozama és kémiai viszonyai között összefüggés ; 2. ha igen, az milyen mérvű és 3. ha az összefüggés fennáll, úgy a változók közötti kapcsolat matematikai jellemzése. A számítás menete Vizsgálataink során korrelációszámítást akkor alkalmazhatunk, ha a vizsgált 2 vagy több jelenség között sztohasztikus (azaz valószínűség-elméleti) összefüggés áll fenn. Ekkor a független változó 1 1 értékéhez (jelen esetben a vízhozam adat-