Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Marton Lajos: A mónosbéli forráscsoport foglalása

254 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Marton L.: A monosbéli forráscsoport foglalása a vízhozamviszonyokat. Az 5. ábrán a 4 és 5 jelű görbék igazolják, hogy az akna környezetében jelentős térfogatú üregek vannak. Amikor ugyanis a —12,8 m-ről történő tartós szivattyúzás után a szivattyút leállítottuk, akkor közvetlenül utána a vízszintemelkedésből a 4 jelű görbéről leolvasható vízhomazokat kaptuk. A vízszint az előbbi mélységről —5,75 m-re 2 óra 34 perc alatt emelkedett fel. A fenti maximális szint elérésekor a gravitációsan túlfolyó víz csupán 70 l/perc volt, mely kb. 7 óra múlva ért el 600 l/perc vízhozam értéket. A kísérletet a következő napon megismételve az 5 jelű görbét kaptuk. A feltöltődés idején a korábban leürült üregekben levő levegő nagy buborékok formájában vált ki a vízből. Kiszámítható volt, hogy az akna közelében a törésvonal mentén kialakult üregek térfogata kb. 200 m

3. Hidrológiai viszonyok A forrásfoglalás hatása a felszíni hidrológiai viszonyokra Az akna mélyítésével és kiépítésével egyidejűleg a terület felső részén fakadó források fokozatosan megszűntek. A terület legalsóbb szintjén továbbra is működik még néhány forrás, hozamuk azonban csökkent. A gyermekotthon kertjében csak egy forrás maradt meg. Ugyancsak csökkent a hozama az Iker-forrásnak. A VITUKI mérései szerint a foglalást megelőző két évben, 1956—57-ben a kerti források hozama 300—640 l/perc között változott.. A foglalás óta eltelt négy év alatt (1959—62) méréseink szerint a fenti források összes vízhozama nem haladta meg a 400 1/pero értéket. A forrásfoglalás tehát jelentősen befolyásolta az alsó források hozamát is, de a foglalt források gravitációs üzeme mellett ezek további változására már nem kell számítani. A két kisebb, mélyebb szinten fakadó forrás : a Zimánforrás és a Bori kút hozama változatlan (egyenként 20—45 l/perc). A csapadék hatása a forrásokra és a késleltetés A rendelkezésre álló adat még kevés ahhoz, hogy a csapadék időbeli eloszlásának hatását a beszivárgást viszonyokra és a forráshozamokra érdemlegesen vizsgálhassuk. A beszivárgási és földtanikőzettani viszonyokra együttesen jellemző tározódásra és az ebből eredő késleltetésre azonban már az eddigi adatokból is jó tájékoztatást kaphatunk. Az 1950—58. évi kevés számú vízhozamadat figyelembevételével még 1959-ben megkíséreltük meghatározni a csapadékviszonyok és a forráshozamok között fennálló összefüggést. Három csapadékmérő állomás — a jávorkúti, hollóstetői és bélapátfalvai állomások — csapadékadatait dolgoztuk fel, s megállapítottuk, hogy a fennsíkon a foglalás előtt lehullott nagy csapadékok átlagosan 5 hónapos késleltetéssel jelentkeztek a forrásokban és a csapadékszegény időszakok hatása is ugyanennyi idő múlva volt észlelhető. A foglalás után további esetenkénti, 1961. V. 1. óta pedig folyamatos vízhozamméréseket végzünk a gravitációs és a túlfolyó vezetékbe épített összegező vízmérő órákon. A mérési adatokat a 6. ábrán láthatjuk. Bár még rövid az észlelési idő, annyit megállapíthatunk, hogy a késleltetés valóban nagy, de némileg kisebb, mint először becsültük : az 1961. évi adatok szerint 3—4 hónap között van. Az idősorból leolvas/-7\ Közepes kisvizhozamgörbéje(kisvizho\U zamok sokévi átlagóból számított) 2 Mélyítés közben mért adatokból szerkesztve 3 Hosszú szivattyúzás eredménye alapján szerkesztve • , r Feltöltődésből számított vizhozamgörbék (7ára után megközelítették a 3. görbét. 5. ábra. A foglalt forrás vízhozamgörbéi , <J>uz. 5. Kpuebie deöumoe podHuna c KartmaotceM Abb. 5. Ergiebigkeitskurven der Quellfassung 1. kép. A foglalt forrás és védőterülete (Foto: FTI, dr. Juranits Miklós) 0omo 1. 3aufumHan meppumopuu podnutca c KanmavceM Bild 1. Die Quellfassung und ihr Schutzgebiet szivattyúzás kezdetén a vízhozam még nem állandósult. A forrásterületen található törések következtében kialakult üregrendszer a vízkivétel szintjének változásakor néhány órára megváltoztatja vízhozam, Q [t/p] 0 500 1000 1500 2000 X s -5,0