Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Balatonnak és környezetének változásai az ember tevékenysége következtében

220 Hidrológiai Közlöny 1963. 3. sz. Erdélyi M.: A Balatonnak és környezetének változásai nem bírja. Az átázott agyagon, a forrásszinteken a lösz kicsiny oldalirányú kohéziója miatt függőlegesen elválva, nagy darabokban lesuvad, majd hamarosan szétesik és szétázik. A forrás fokozatos hátrálásával hatalmas meredekfalú szakadékok keletkeznek. (Előfordult Somogyban, a Balaton közelében, hogy 30—40 év alatt egyetlen szakadékból bonyolultan elágazó labirintus lett s 300 m-t vágódott hátra. Ilyen eset pedig számtalan van.) Az eredetileg folyamatos lösztakaró majdnem teljesen az emberi beavatkozás miatt hézagossá lett, különálló, vagy erősen szétszabdalt részekre darabolódott. A pleisztocén folyóvízi homok talaja még hamarabb erodálódik, mint a löszé, ha természetes növénytakarója elpusztult, vagy megritkult. Az altalaj pedig annyira laza, hogy képtelen az ellenállásra. A íeltöltődés a csatornázások előtt Az emberi tevékenység következtében a természetes védelmét vesztett területen a vízháztartás egyensúlya megbomlott. A források egy része elapadt, más részük időszakossá, az állandó források vízhozama pedig erősen ingadozóvá vált. A folyók vízjárása gyorsan követi a csapadék mennyiségi változását. A talajerózió miatt sok a hordalék. Különösen az északi part rövid nagyesésű aszói szállítanak sok anyagot a Balatonba a lejtők löszének és laza pannóniai üledékeinek lehordásával (főleg a Badacsony környékén). A folyók alluviuma tehát feltöltődik, elmocsarasodik. Röviden : a felszíni és felszínalatti lefolyás aránya eltolódott a felszíni felé. A következőkben tekintsük át azokat a következményeket, amelyeket a táj természetes egyensúlyának megszűnése okozott. Lássuk előbb a természetes tájat, s benne a Balatont. A Balaton-vidék folyóvizeinek nagy többsége, a legbővebb Zala is, nem ömlött közvetlenül a Balatonba. A déli part folyói a túrzásgátakkal lefűzött tőzeges altalajú hajdani öblökbe, a berkekbe torkolltak. A Zala külön tómedencébe ömlött, miután előbb kisesésű széles völgymedencéken folyt át. Az északi part vizei mélyen benyúló tőzeges öblözetekbe (pl. Tapolcai-berek) ömlöttek, amelyeket a tótól túrzásgát nem választott el. A folyók kevés hordalékából is alig jutott valami a berkekbe, így ezek nyílt vagy félig nyílt víztükre hosszú időn át majdnem változatlan maradt. A Balatonba pedig az akkor még túlnyomóan nyíltvizű berkekből és öblökből a víz a természetes vízfolyások sűrű növényzetén s délen a túrzás homokján át szűrődött. Ennek a víznek alig volt hordaléka. A legújabb kutatások [23] arra is rámutatnak, hogy a Balaton feltöltődésének, így élete megrövidülésének még súlyosabb oka is van, mint a hordalék lerakódása, Ez pedig az, hogy a tómedencébe a folyók vizével sok oldott anyag (főleg kalcium hidrogénkarbonát) kerül. A vízben oldott mész az állóvízben kicsapódik (főleg az algák hatására). A kivált mész, mint mésziszap, tavi kréta lerakódik a tófenékre. Vizsgáljuk meg mi történt a folyók vizében az oldott mésszel a természeti tájban, majd később az emberi tevékenység kezdetlegesebb idején s végül mi a helyzet ma. A Balaton környékén a kőzetek legnagyobb része meszes. Az északi part kemény kőzeteinek legnagyobb része dolomit és mészkő, de a laza pannóniai agyag és homok is erősen meszes [12, 14]. Kevés a nem meszes kőzet (kristályos pala, permi homokkő, bazalt és bazalttufa). A Ny-i, D-i és K-i parton a felszínen kisebb részben felső pannóniai agyagmárga, meszes homok és agyag van, nagyobb részben azonban pleisztocén lösz, löszös homok és folyóvízi homok [14], Mindezek mésztartalma jelentős. Anyaguk laza, így meszük könnyebben kioldódik. A Balatonba ömlő források legnagyobb része karsztforrás. A természeti táj berkeibe ömlő folyók vizében oldott kalciumhidrogénkarbonátot az ottani növényzet csapta ki, s így rakódott le a fenékre. (Ezt mutatják a berkekben készült fúrások és gödrök.) A berkekből a Balatonba a túrzások homokján s a növényzettel sűrűn benőtt természetes vízereken át már nemcsak a hordalékát vesztett víz szüremkedett be, hanem ez a víz már kevés oldott anyagot tartalmazott. A Balatonban tehát lényegesen kevesebb mész vált ki, feltöltődése ezért is lassúbb volt. A hordalék és a mészkiválás mellett a szerves anyagú feltöltés is számottevő lehet. Ennek mennyisége kevésbé ismert. Igen jelentős lenne, ha a Tihanyi Biológiai Intézetben a C

u módszer segítségével a közelmúltban megindult — sajnos, időlegesen szünetelő — kutatás mielőbb folytatódnék. A Balaton szempontjából káros emberi tevékenység időszaka kettős. Az első addig tartott, míg a berkek és a tómedence természetes kapcsolata megvolt. A második szakasz a Balatonba torkolló vízfolyások csatornázásával kezdődött, alig száz esztendős. Az első időszak akkor lett súlyosabb, mikor a természeti táj területileg már igen összezsugorodott. A XVIII. század végén hirtelen megélénkült juhtenyésztés, majd a következő század közepétől a nagyméretű gabonatermelés miatt rohamosan csökkenő erdőterület jelzi ezt. A II. József korabeli és az 1930-as években készült térképek összehasonlítása jól mutatja az erdőterület csökkenését (1. ábra). A múlt század folyamán Zalában az alkalmazott szőlőtelepítési mód is a talajromlást segítette elő. A megélénkült talajerózió miatt a folyók hordaléka igen megnőtt. A finomszemcséjű kőzetek (főleg a lösz) nagy elterjedése miatt a hordalék kőzetliszt finomságú s ezt még a kisesésű folyó is nagy tömegben szállíthatja. A folyók a hordalékot legnagyobbrészt a berkekben rakták le. A berkek tehát igen gyorsan töltődtek fel. Az öblök és berkek nyílt vize mindinkább nádassá, majd mocsárrá változott. A berkek egy része