Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

3. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Balatonnak és környezetének változásai az ember tevékenysége következtében

219 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. A Balatonnak és környezetének változásai az ember tevékenysége következtében DE. ERDÉLYI MIHÁLY* A Balaton földtani múltja A Balaton süllyedékét a pleisztocén második felében megélénkülő kéregmozgások hozták létre. Ma már elfogadott vélemény szerint a Balaton süllyedéke az utolsó interglaciálisban kb. 150 000 évvel ezelőtt keletkezett. Keletkezési idejére vonatkozó különböző vélemények megítélése céljából figyelembe kell venni azt, hogy a medence kialakulása és benne tó képződése nem feltétlenül egyidejű jelenség. A medence történetében tavas, mocsaras és száraz (víztelen) időszakok váltakoznak. Arra is kell gondolni, hogy a balatoni medence nem egyetlen, hanem ismétlődő besüllyedések révén keletkezett. Végül pedig a kutatási eredmények mindinkább megerősítik azt a felfogást, hogy a Balaton részmedencék egyesüléséből keletkezett [5, 8, 12], tehát az egész medence vem lehet egykorú. Különösen a részmedencék közti választó hátak nagyfokú abráziójára kell itt gondolni, amikor a tómedence fiatalabb részeiről van szó. A Balaton legmagasabb vízállása s legnagyobb kiterjedése az utolsó interglaciális csapadékos oceánikus fázisában volt [5]. Vízszíne a mai fölött mintegy 6—8 m-rel magasabb lehetett. Az utolsó eljegesedés folyamán, sőt ennek interstadialis stepp fázisában a tó, esetleg többször is, tőzeges mocsárrá alakult, sőt valószínűleg ki is száradt [5]. A Balaton a földtörténeti jelenkorban Az utolsó 10—11 ezer év alatt a Balaton vízterülete és víszíne az éghajlattól függően nagy mértékben változott [24] : legjobban 5000—6000 évvel ezelőtt zsugorodott össze az ún. mogyoró-tölgy fázisban. Ekkor a medence nádas mocsárrá vált, egy része a mainál melegebb éghajlat esetén esetleg ki is száradt. Ebben az időben keletkezett legnagyobb részt a berkeknek s a tó medrének 1—2 m-es tőzegtelepe, mely a mai tófenék alatt 4—5 m-re helyezkedik el. Vízállása a mai alatti 6 m-re is lesüllyedhetett. A jelenkor (holocén) folyamán a hűvösebb és csapadékosabb fázisokban a mainál 3—4 m-nél magasabbra soha sem emelkedett a tó vízszíne, mert a Sión át a természetes lefolyás már kialakult. Ilyen magas vízálláskor a tó a mainál jóval nagyobb kiterjedésű volt. Öblei, a mai berkek a mai parttól 15—20 km-re is benyomultak a völgyek mentén. A magasabb vízállást túrzások és színlők bizonyítják [5, 15], A Balaton berkeit a inai vízszín fölé legfeljebb 1,5 m-rel emelkedő túrzások választják el a tótól. A túrzások alatt a berkek tőzegtelepe folytatódik a mai tó medrében, tehát a túrzások * Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet, Budapest. fiatalabbak, mint a tőzegtelepek. A túrzások épülése-rombolása, állandó változása még ma is megfigyelhető a déli part védetlen szakaszain. A kéregmozgásoknak a Balaton kialakulásában ós további életében nagy szerepük volt. Egyes kutatók már igen régen rámutattak a Balaton környéki, ma is folyamatban levő kéregmozgásokra [11, 12]. Pontosan azonban még ma sem ismeretes, hogy a mai jellegű kéregmozgások mikor indultak meg [1, 3]. Az utóbbi 2500—3000 évben olyan nagyobb éghajlati változásról nincs tudomásunk, mely a tájat úgy átalakíthatta volna, mint a holocén korábbi szakaszán. A táj erős megváltozását az éghajlat egyébként is csak részben okozhatja. A Balaton környékének természeti tája jól feltárható. Zárt növényzetének (leginkább lombos erdő) jótékony hatása sokféle volt. A bolygatatlan természeti tájban ezért a mainál több volt az állandó forrás. Vízhozamuk is kiegyenlítettebb volt. Több völgyben folyt állandó víz, mint ma. (Sok mai aszóvölgy völgytalpának üledéksora is ezt bizonyítja.) Az egyensúlyban levő természeti tájban a defláció ós a talajerózió szinte ismeretlen lehetett. A normális erózió is elenyésző volt. A folyókba tehát kevés hordalók került. Az ember tevékenysége A természeti táj rendjét bontotta meg az ember tevékenysége. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt kezdődött a Balaton környékén az embernek a természeti tájat erősebben átalakító tevékenysége azzal, hogy az összefüggő természetes növénytakarót mindinkább megbontotta. A védtelen, vagy már csak hiányosan védett talajra hulló eső, főleg a nyári zápor, a talajeróziót jelentősen fokozta, ami különösen veszélyes a Balaton vidékén. Ennek két nagyobb földtörténeti oka van : 1. Viszonylag nagy a felszín függőleges tagoltsága. A dombsorok és keskeny hátak teteje gyakran a Balaton vízszíne felett 150—200 mnél is magasabb, még a tóhoz közel is. A völgyek talpa és a hátak sokszor igen közel vannak egymáshoz, gyakori a 25°—30°-os lejtő is. 2. A felszín nagy tagoltságát súlyosbítja az, hogy a Balaton vízgyűjtőterületén az altalaj leginkább laza kőzet ; nagyobbrészt felső pleisztocén lösz és folyóvízi homok, kisebb részben felső pannóniai homok, márga és agyag [14]. A laza altalajon kialakult erdőtalaj lehordása után az eróziónak szinte semmi akadálya sincs. Az eróziót a löszös kőzetek talajmechanikai tulajdonságai még fokozzák. A löszben a víz függőlegesen könynyebben mozog, mint vízszintesen, ezirányban viszont kicsi a lösz kohéziója. A pannóniai agyagra települt lösztakaró, különösen, ha vályogtalaja lehordódott, elvékonyodott, s így hézagossá lett, igen gyorsan átereszti a csapadékvizet. A lösz feküjében a pannóniai agyag átázik, fedője súlyát